PAUL DUKAS (1865—1935)

Párizsban élt. A konzervatóriumban elnyerte a Római díj második fokozatát, s már első műveivel jelentős drámai tehetséget árult el. 1910-től haláláig a Conservatoire professzora, számos kitüntetés és megtisztelő funkció birtokosa volt, élete utolsó évében az akadémiai tagságot is elnyerte.

A BŰVÉSZINAS

Goethe hasonló című balladája nyomán írta Dukas ragyogó nagyzenekari scherzóját, amelyet 1897-ben maga vezényelt a nagysikerű bemutatón. A közismert költemény szimbolikus hőse a magabízó bűvészinas, aki úgy érzi, mesterétől már a boszorkánytudomány valamennyi fogását elsajátította. A mester távollétében az inas megbűvöli a seprőt, és arra készteti, hogy vizet hordjon a fürdőjéhez. Csak azt a varázsigét felejti el, amely a seprő megfékezéséhez kellene: az pedig hordja, egyre hordja a vizet, már az egész házat elönti az ár, a bűvös szót azonban csak a végtére hazaérkező mester ismeri, aki a káoszban ismét rendet teremt.

Dukas zeneműve szellemesen és híven követi a költemény menetét, utalásai világosak és könnyen érthetőek. Ezért vált a darab olyan széles körben népszerűvé.

LA PÉRI

A La Péri című tánckölteményt Dukas Truhanova orosz táncosnőnek ajánlotta, aki a bemutatón (1912) a címszerepet táncolta. Romantikus keleti legenda a mű tárgya a halhatatlanság virágát kereső Iszkanderről és a Périről. A zene erőteljesen fejezi ki mind az egzotikus környezet ragyogó színeit, mind az emberi érzelmek szenvedélyes hevét. Az érett zeneszerző mutatkozik meg itt, a mesterség fölényes birtokában.