MANUEL DE FALLA (1876—1946)
Cadizban született. Anyja tehetséges zongorista volt, ő tanította és négykezes műsorokkal már kora gyermekéveiben nyilvánosság elé vitte fiát, aki később Madridban Pedrellnél tanult zeneszerzést. 1905-ben Egy rövid élet című művével elnyerte a spanyol nemzeti operára kitűzött pályadíjat. A század első évtizedét Párizsban töltötte, ahol Debussy, Ravel és Dukas voltak a barátai. Az első világháború kitörésekor visszatért Madridba. Itt került első ízben nyilvánosság elé a Háromszögletű kalap című táncjáték korai változata (a háború után átdolgozott formában Londonban mutatták be). Mint a spanyol népzene lelkes kutatója, 1922-ben Granadában népzenei fesztivált rendezett. A polgárháború érzékenyen érintette, minden nyilvános szerepléstől visszavonult, élete utolsó két évtizedében az alkotással is felhagyott. 1940-ben Argentínába vándorolt ki, itt halt meg.
De Falla művészetét színes képzelet, ragyogó formaérzék, kifinomult zenekari hatások pompás ismerete jellemzi. Zongoraműveiben Domenico Scarlatti örökét folytatja. Műveit a képszerű megjelenítés vágya ihlette, e törekvésében részben szenvedélyes vérmérséklete, részben a táncokban gyökerező mimikus készsége segítette.
A BŰVÖS SZERELEM — TÁNCJÁTÉK
(I. Bevezetés és jelenet. Allegro furioso ma non troppo vivo; II. A barlangban. Este. Tranquillo e misterioso; III. A bánatos szerelem dala. Allegro; IV. A kísértet. Vivo, ma non troppo; V. A rémület tánca. Allegro ritmico; VI. A bűvös kör. A halász elbeszélése. Andante molto tranquillo; VII. Éjfélkor. Varázslat. Lento e lontano; VIII. Tűztánc a gonosz szellemek elűzésére. Allegro ma non troppo e pesante; IX. Jelenet. Poco moderato; X. A lidércfény dala. Vivo; XI. Némajáték. Allegro; XII. A szerelmi játék tánca. Allegretto mosso; XIII. Finale. Hajnali harangszó. Allegretto tranquillo.)
A Martinez Sierra szövegkönyvére írott táncjáték andalúziai legenda nyomán keletkezett. 1915-ben mutatták be Madridban. A művet De Falla Pastora Imperio kérésére komponálta, aki reprezentatív énekes-táncos szerepet kért tőle. A bemutatón a zeneszerző nyomtatott programja a következőket tartalmazta: „A zeneszerző, akinek vonzódása a honi népzenéhez közismert, úgy vélte, lehetetlenség volna valódi cigánymuzsikát írnia anélkül, hogy a hangszeres táncok mellett ne szólaltassa meg a cigányok legjellegzetesebb művészetét — dalaikat. Mindamellett nem eredeti dallamokat alkalmazott. Valamennyi dal saját leleményéből származik, és annál nagyobb dicsőségére válik az a körülmény, hogy ezeket csaknem lehetetlen megkülönböztetni az eredeti népi anyagtól.”
A történet Candelas és Carmelo szerelméről szól, melyet Candelas elhalt férjének szelleme próbál megzavarni. Candelas, ismerve az elhunyt csélcsap természetét, megkéri barátnőjét, Luciát, hogy csábítsa el tőle a szellemet. Terve sikerül, és a szerelmesek boldogsága végre teljessé válik. A táncjáték tizenhárom tételéből hangversenyeken tetszőleges mennyiséget szoktak megszólaltatni. Néhány darab — az eredeti elgondolásnak megfelelően — énekhangot is igénybe vesz. Sohasem marad ki a rendkívül népszerű Tűztánc, amely önálló darabként is számos átiratban hallható.
A HÁROMSZÖGLETŰ KALAP — TÁNCJÁTÉK
(I. A szomszédok. Allegro ma non troppo; II. A molnár tánca. Poco vivo; III. Záró tánc. Poco mosso.)
A háromszögletű kalap című egyfelvonásos táncjáték Alarcón novellája nyomán készült, Gyagilev, a világhírű orosz balettmester ösztönzésére. A táncjátékot 1919-ben Londonban mutatták be, díszleteit és kosztümjeit Picasso tervezte. A vidám és borsos történet szellemes csattanókkal megtűzdelve mutatja be egy felfuvalkodott helytartó csúfos kudarcát. A helytartót — illetve rajta keresztül a hivatalos hatalmat ennek háromszögletű kalapja jelképezi. Ez a kalap ad viselőjének módot és lehetőséget arra, hogy a szép ifjú molnárné férjét egy napra letartóztassa, ilyen módon remélve zavartalan légyottot a menyecskével. A ravasz molnárné előbb csábos táncával megszédíti a helytartót, majd ügyesen kisiklik karjai közül és elfut. A felhevült udvarló, miközben üldözi zsákmányát, a malom patakjába esik. Elázva, megalázva, megszégyenülten keres menedéket a molnár ágyában, miközben nedves ruhái odakint száradnak. A molnár, aki időközben váratlanul hazatért, átlátja a helyzetet, bosszúból magára ölti a helytartó száradó ruháit, a falra pedig a következő sokatmondó üzenetet írja, mielőtt elmenne: A kend felesége sem csúnyább, mint az enyém!
A táncjátékból De Falla háromtételes zenekari szvitet állított össze, amely a darab második részének három mozzanatát idézi fel. Az első tétel (A szomszédok) lírai hangulatú darab. A másodikban (A molnár tánca) andalúziai ritmusokat és keleties, mór eredetű dallamornamentikát alkalmaz a zeneszerző. A befejező Jota nagyszabású tánctétel.
