ARAM HACSATURJÁN (1903—)
Tbilisziben született. Húsz éves korában a moszkvai Gnyeszin intézetben kezdte el tanulmányait, majd hat évvel később a konzervatóriumon Mjaszkovszkij és Vaszilenko tanítványa lett. Első sikerét az Örmény Szovjetköztársaság tizedik évfordulójának alkalmából írt Első szimfóniájával aratta, 1932-ben. Ezt követték zongorára, illetve hegedűre írt versenyművei a harmincas évek derekán. 1939-ben Lenin-díjat kapott, 1942-ben a Gajane című balettel másodízben nyerte el a Sztálin-díjat. Második szimfóniáját a háború idején írta. 1951-ben a moszkvai konzervatórium és a Gnyeszin-intézet tanárává nevezték ki. Spartacus című balettjéért ismét Lenin-díjban részesült.
Hacsaturján zenéjének legfőbb jellegzetessége — és egyben legvonzóbb tulajdonsága — az örmény népi dallam- és ritmusvilág ihletett adaptációja.
GAJANE — BALETTSZVIT
(I. szvit: 1. Kardtánc; 2. Ajse tánca; 3. A rózsa-leányok tánca; 4. Kurd tánc; 5. Bölcsődal; 6. Ifjú kurdok tánca; 7. Változatok; 8. Lezginka.
II. szvit: I. Orosz tánc; 2. Bevezetés; 3. Gajane Adagiója; 4. Tűz.)
A Gajane című népi tárgyú táncjátékot szerzője K. N. Derzsavin szövegkönyve nyomán komponálta 1942-ben. A cselekmény színhelye egy szovjet kolhoz, amelynek munkás, békés mindennapi életét az áruló Zsiko bűnös tevékenysége próbálja megzavarni. A csempészekhez társul szegődött Zsiko felgyújtja a kolhozt, és feleségét, Gajanet, valamint leányukat is meg akarja ölni. Kazakov megakadályozza a gaztettet és Zsiko méltó büntetése után feleségül veszi az asszonyt.
A táncjáték zenéjéből Hacsaturján utóbb tizenkét darabot két szvitben dolgozott fel: ezeknek némelyike (mint pl. a Kardtánc vagy a Lezginka) mint önálló szám vált rendkívül népszerűvé, az örmény népzene lángoló színei, gazdag dallamossága és vérpezsdítő ritmikája révén.
A balettet 1942-ben a leningrádi Kirov Színházban mutatták be.
