DMITRIJ KABALEVSZKIJ (1904—)
Szentpétervárott született. Tizennégy éves korában a moszkvai Szkrjabin-zeneiskolában zongorázni kezdett, ugyanakkor magánúton zeneszerzést is tanult. Utóbb a moszkvai konzervatóriumban Mjaszkovszkij és Goldenweiser növendéke lett. Tanulmányait 1930-ban fejezte be. Ekkor már öt éve tanítóskodott, és ezen idő alatt több kompozíciót írt gyermekek részére. 1932-ben a moszkvai konzervatórium tanára lett. 1939-ben a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének elnökévé választották. Három ízben nyerte el a Sztálin-díjat: 1946-ban II. vonósnégyesével, 1949-ben hegedűversenyével, 1951-ben Tarasz családja című operájával. 1965-ben Lenin-renddel tüntették ki.
Kabalevszkij a hagyományok engedelmes és tehetséges követője. Sokat és szívesen merít az orosz népdal dallam- és ritmuskincséből, ezen túlmenően egyszerű kifejezésmódjának, közvetlen és bensőséges hangjának, kedves humorának köszönheti azt, hogy korának és társadalmának kereteibe oly harmonikusan sikerült egész pályafutása során beilleszkednie.
II. SZIMFÓNIA, OP. 19
(I. Allegro quasi presto; II. Andante non troppo; III. Prestissimo — Scherzando.)
A II. szimfóniát 1934-ben írta Kabalevszkij, a darabot még ugyanebben az évben be is mutatták Moszkvában, Albert Coates vezényletével. Csakhamar világszerte ismertté vált, és 1942-ben Toscanini is műsorára tűzte.
A mű első tétele a szocializmus építésének harcait és győzelmes befejezését fejezi ki. A második tétel a külső és belső béke boldogító érzését énekli meg. A harmadik — egyben utolsó — tétel scherzo, amely gyors tempójú befejező részében visszaidézi a szimfónia már ismert zenei anyagát is.
COLAS BREUGNON — NYITÁNY, OP. 24
Kabalevszkij Romain Rolland regényéből 1937-ben operát írt, amelyről a nagy író elismeréssel nyilatkozott. A zeneszerző alapos tanulmányokkal mélyedt el tárgyában, francia és burgundi népdalokat is felhasznált a darabban, és sikerrel illesztette be őket a maga stílusába. Az opera nyitánya — Kabalevszkij egyik legkitűnőbb zenekari darabja — a mű címszereplőjének tömör és találó jellemzése: Colas Breugnon őserejű vitalitásának, humorának, öntudatosságának és bölcsességének remekmívű zenei kifejezése.
A Colas Breugnon című operát 1938-ban Leningrádban mutatták be. Zenéjéből Kabalevszkij szvitet is összeállított, hangversenyen való megszólaltatás céljára.
