SAMUEL BARBER (1910—)
A Pennsylvania állambeli West Chesterben született. Tizenkét éves korában templomi orgonista volt. A philadelphiai Curtis Intézetben tanult zenét. Tizennyolc éves korában kezdett komponálni. 1933-ban a Philadelphiai Szimfonikusok előadták Nyitány a botrány iskolájához című darabját. 1935—37 között ösztöndíjjal Rómában tartózkodott, itt írta első szimfóniáját. Az Egyesült Államokba visszatérve a Curtis Institute tanára lett. Ő volt az első amerikai zeneszerző, akinek művét Toscanini előadta (Adagio vonószenekarra és Essay No. 1.). 1958-ban Vanessa c. operájáért, 1963-ban zongoraversenyéért tüntették ki Pulitzer-díjjal. Antonius és Cleopatra c. operáját a Metropolitan Opera új épületének megnyitása alkalmával mutatták be 1966-ban.
Barber zenéjét hibátlan formaérzék, takarékosan alkalmazott eszközök, logikus felépítés, elsősorban azonban áradó líraiság jellemzi. Dallami invenciója korunkban ritka erény. Érett korára mindez fokozottan elmélyülő érzelmi és gondolati tartalommal gazdagodott.
KÉT ESSAY, OP. 12 ÉS 17
Az első Essay 1937-ből való. Lényegében scherzo, amely több egyszerű témát foglal magában. Ezek a témák a darab során szabadon bontakoznak ki. A mű kezdete és befejezése ugyanaz a halk dallam; középrészében a kürtök erőteljes indulózenét szólaltatnak meg.
A darabot Toscanini mutatta be az NBC Symphony Orchestra élén, 1938-ban.
A második Essay keletkezési ideje 1942. Három témát dolgoz fel, az elsőt szólófuvola, a másodikat brácsák, a harmadikat rézfúvók szólaltatják meg. A három téma fugatóban érkezik el a csúcspontra. A kódában a harmadik témát a nagybőgők hangoztatják.
A második Essay bemutatóját a New York-i Filharmonikusok hangversenyén Bruno Walter vezényelte 1942-ben.
