PIERRE BOULEZ (1925—)
A közép-franciaországi Montbrison-ban született. Matematikusnak készült, és csak 1944-ben döntötte el, hogy muzsikus lesz, ekkor iratkozott be a párizsi Conservatoire-ra, ahol Messiaen növendéke volt. A tizenkétfokú rendszerrel 1945-ben, René Leibowitz irányításával ismerkedett meg. Miközben kompozícióival világszerte nagy feltűnést keltett, megélhetését színházi karmesterként biztosította. 1954-ben megalapította az avantgarde zenét támogató Domaine musical nevű hangversenytársaságot. Ennek keretében mint karmester is működött, és hamarosan Európa legjobb zenekarainak vezénylésére hívták meg. 1963-ban a Harvard Egyetemen tartott előadásokat, a következő évben a londoni BBC Szimfonikus Zenekar New York-i vendégszereplése alkalmával mint karmester mutatkozott be. Magyarországon is nagy sikert aratott.
Boulez az avantgarde viszonylatában is az élen halad a kísérletezés, merész újra törekvés tekintetében. A hatvanas évek elején áttért az aleatorikus komponálásra. Mint matematikus, a tizenkétfokú rendszert is kápráztató logikával és kombinációs készséggel alkalmazta.
ÉCLAT
1964-ben írta Boulez tizenöt hangszerre. Eredeti formájában zongoradarab volt, amit a zeneszerző Pli selon pli című műve bevezető tételeként adott elő. A mű — mint egyik méltatója, C. W. Hopkins írja — „gyakorlat a szabályozott rögtönzésre”. Középső szakaszában mind a karmester, mind az előadók szabadon érvényesíthetik pillanatnyi elképzeléseiket; ennek ellensúlyozására a kódát úgy szerkesztette meg a zeneszerző, hogy ott az előadói szabadságot a minimumra csökkenti. A mű kezdő és befejező szakaszát zongoraszóló adja elő.
Az Éclat bemutatóját 1965-ben maga Boulez vezényelte Los Angelesben.
