GEORGE GERSHWIN (1898—1937)
Brooklynban született. Zenei tanulmányai alkalomszerűek voltak (egyik tanára a magyar Kilényi Ede volt), fiatal korában egy New York-i zenemű-kereskedésben dolgozott. 1919-ben Swanee című dalával aratta első sikerét, és hamarosan a Broadway zenés színpadainak népszerű zeneszerzője lett. Ugyancsak 1919-ből való első komolyzenei szerzeménye, a Bölcsődal című vonósnégyes, amelyet 1967-ben a Juilliard-vonósnégyes mutatott be. Tánc- és filmzenéi hamarosan az egész világot meghódították. Hollywoodban halt meg, harminckilenc éves korában.
Mindazt a technikai készséget, amit rendszeres tanulmányok hiányában Gershwin nem sajátíthatott el, pótolja kimeríthetetlen dallaminvenciója és ritmikai gazdagsága, műveinek őszinte, megragadó lírája és melegsége. Zenéje, bár sohasem triviális, rendkívüli népszerűségre tett szert. A modern zene számos kiváló alkotójára hatott Gershwin stílusa, amely az avantgarde zenék bonyolult elméletisége nélkül is haladó volt.
EGY AMERIKAI PÁRIZSBAN
1928 tavaszát Gershwin európai vakáción töltötte. Úgy tervezte, hogy ezt az utazást zenei tanulmányai elmélyítésére használja majd fel; ehelyett nagyszabású zenekari műben örökítette meg friss élményeit, benyomásait, mindazt a szenzációt, amit Párizs a külföldi számára jelent.
A művet 1928-ban, New Yorkban mutatta be Walter Damrosch, a New York-i Filharmonikusokkal.
A tavaszi napfényben indul el a darab hőse, hogy Párizzsal ismerkedjék. A nagyforgalmú utcákon taxik kürtje lármázik, és az idegen tétován veszi szemügyre a látnivalókat. Nem veti meg az útjába kerülő szórakozóhelyeket és a szép leányokat sem. Bár honvágyat érez, a darab végén mégis mélabúsan búcsúzik a világvárostól.
Ez a program színes epizódokra és remekbe készült karaktermotívumokra nyújt a zeneszerzőnek sokrétű lehetőséget. A zenéhez 1951-ben filmet is írtak.
