ERKEL FERENC (1810—1893)
Gyulán született. Középiskolát Pozsonyban végzett, zenei tanulmányait Klein Henrik irányította. 1827 táján Kolozsvárott működött mint zongoratanár. Pesten 1834-ben tűnt fel zongorajátékával, majd a következő évben ugyanitt színházi karmester lett. Az 1837-ben megnyílt Nemzeti Színház zenei vezetőjeként rendkívül sokat tett operai- és hangversenyéletünk fejlődéséért. Első operáját (Bátori Mária) 1840-ben mutatta be, ezt követte 1844-ben a Hunyadi László. Ugyanebben az évben írt zenét Kölcsey Himnuszára. 1853-ban az ő vezetésével alakult meg a Filharmóniai Társaság, amelynek több mint hatvan hangversenyét vezényelte, és számos alkalommal mint zongoraművész is közreműködött. (Utoljára 1890-ben lépett pódiumra.) Népszínművekhez írt kísérőzenéi mellett — a szabadságharc leverését követő esztendők kényszerű hallgatása után — tovább folytatta operaszerzői munkásságát, amelynek kiemelkedő momentuma a Bánk bán (1861). Az 1875-ben alapított budapesti Zeneakadémia igazgatója és zongoratanára volt. Mint a magyar zenei élet sokoldalúan megbecsült „nagy öregje” hunyt el Budapesten, nyolcvanhárom éves korában.
A magyar nemzeti opera megteremtésével Erkel széles körű sikert és népszerűséget vívott ki magának (a Hunyadi Lászlót Bécsben és Bukarestben is bemutatták!), a Bánk bán c. operával pedig tovább mélyítette kapcsolatát a közönséggel, amelynek hazafias érzelmeit a mű időszerű politikai mondanivalója egyértelműen meggyőzően fejezte ki. Ezekben a korai operákban a német és olasz romantikus opera formai megoldását és technikai eszközeit alkalmazta. További fejlődése során fokozatosan áttért a zárt számok koncepciójáról a végigkomponált jelenetek szerkesztésére, ez azonban a közönségnél nem talált kellő visszhangot. Ugyanakkor az európai operai köznyelv helyett egyre inkább élt magyaros fordulatokkal, verbunkos-stílusú hangszereléssel, bokázó ritmusokkal (Sarolta, 1862; Dózsa György, 1867; Névtelen hősök, 1880). Brankovics György című operájában (1874) a balkáni népek dallamfordulatait is idézi. Utolsó operáját (István király, 1885.) az újonnan megnyílt budapesti Operaház felavatására szánta, a bemutatóra azonban csak egy évvel az esemény után került sor.
HUNYADI LÁSZLÓ — NYITÁNY
A Hunyadi László című opera nyitánya a darab bemutatóját követő évben, 1845-ben keletkezett; a potpourri-nyitányok mintájára sűríti magába az opera cselekményének lényegét és zenei anyagának legjellegzetesebb részleteit. Legnagyobb szerepet az úgynevezett „Hunyadi-motívumnak” juttatja Erkel a nyitányban. Ez hangzik fel a lassú bevezetésben és ez intonálja a gyors szakaszt is. Ebben a gyors szakaszban kapott helyet az opera legismertebb részlete („Meghalt a cselszövő”) is, amely a maga idejében forradalmi riadó jelentőségével hatott a hallgatóságra.
ÜNNEPI NYITÁNY
1887-ben a Nemzeti Színház megalakulásának félévszázados ünnepére írta Erkel ezt a magyaros szellemű kompozícióját, amelyben felidézi régebbi műveit is: 1862-ben írt Sarolta című vígoperáját és a Himnuszt, amellyel 1844-ben pályadíjat nyert. De felhangzik nyitányában Egressy Béni Szózat-megzenésítésének közismert részlete is.
