Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő

Győriványi Ráth György, a Magyar Állami Operaház fő-zeneigazgatója és karmestere ebben a hónapban Vázsonyi Bálint Dohnányi Ernőről szóló életrajzi kötetét ajánlja.

Nem is tudom, hogy a tartalom vagy a téma miatt szeretem ezt a könyvet. Mert az írás jó, ugyanakkor annak tárgya, Dohnányi Ernő személye miatt érdemes ismerni és elolvasni Vázsonyi Bálint életrajzi kötetét. Dohnányi ugyanis véleményem szerint a méltatlan hazai sors egyik legfájóbb jelképe. Egy olyan muzsikus géniusz, akit pályatársai, korának közönsége és a nemzetközi szakma is megbecsült, tisztelt, az utókor mégsem tud róla szinte semmit. Óriás volt, akit itthon méltatlanul mellőznek - és tették ezt olykor már életében is. Hol magyarellenesnek, hogy filoszemitának titulálták, hol háborús bűnökkel vádolták. A hazai sajtó alig csepegtetett róla valamit, amikor a nemzetközi lapok ódákat zengtek nagyságáról. Nagyszerű zongoraművész, kimagasló talentummal megáldott zeneszerző volt, aki karmesterként is megcsillogtatta különleges képességeit. Dohnányi talán rossz helyre született - Magyarország 20. százada nem engedte alámerülni a művészetnek. A könyvben szakmai és családi élete elevenedik meg - Dohnányi regényes sorsa.

Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő (Nap Kiadó, 2002)