Bódy Magdi: "Én a zene szolgálója vagyok"

Már gyerekkorában külföldön turnézott a Magyar Rádió Gyermekkarával, később Köllő Miklós pantomim társulatával járta Európát, majd hazai jazz- és popkarrierje után szólóénekesként Kanadában és az Egyesült Államokban ismerték meg a nevét jazzklubokban és -fesztiválokon. Bódy Magdi 17 év óta újra itthon él, éneket tanít és magáról tanul.

Az énekesnő novemberi koncertjét Kodály Esti dalával kezdi a Fesztivál Színházban. Ezt a művet legtöbbször búcsúdalként, ráadásként hallhatjuk. Ezúttal viszont egy életpálya bemutatásának kezdőpontja lesz: a gyermekéveket, pontosabban a gyermekkórusi éveket idézi fel az énekesnő az általa átdolgozott verzióval. Elmondása szerint a tíz éves korától ott töltött idő meghatározó volt későbbi karrierje során.

„Sokan mondták, hogy emiatt nem volt igazi gyerekkorom, hiszen akkor én kőkeményen dolgoztam, amiért meg is fizettek. Én viszont imádtam. És rengeteg dolgot megtanultam a jövőre nézve. Például azt, hogy hogyan kell boldogulni ebben a világban. A külföldi turnékra ugyanis csak húsz gyerek mehetett. Ha nem voltál elég jó, nem voltál felkészült, vagy nem szerettél versenyezni, s emberileg nem lehetett elviselni, akkor nem kerültél be. Ilyenkor két-három hónapig is össze voltunk zárva, távol a családunktól, szállodákban éltünk."

Később tanult Vukán Györgytől, Szakcsi Lakatos Bélától, s a jazz mellett hamarosan rockzenekarokban találta magát, miután elénekelte a Jézus Krisztus Szupersztár Mária Magdolnáját. A Korong, a Generál, a KFT és persze a gyerekkórusos társakból összeállt Mikrolied vokál, majd saját együttese már itthon ismertté tette, de ahogy ő mondja, egészen a New York-i életig (pedig előtte Kanadában élt hosszabb ideig, ahol énekelt, tanított) megmaradt benne egy naivitás, ami ott alakult át a showbiz-ben járatos dörzsöltséggé.

A koncerten a kezdeti slágereket a Four Fathers énekegyüttessel eleveníti fel, természetesen a cappella stílusban. Az életút többi örökzöldjét saját zenekarával énekli majd, melyben egykori tanára s későbbi zenésztársa, Szakcsi Lakatos Béla zongorázik, Jelinek „Emilio" Emil dobol és énekel, Horváth „Plútó" József basszusgitáron játszik. Az életpálya jellegzetes szakaszait Eifert János diaporama-vetítése teszi még elevenebbé.

Ami biztosan nem marad el, az a Bódy Magdi-koncertek jellegzetes interaktivitása, azaz a közönség énekeltetése. Mindig kiderül, hogy szeret vele énekelni a hallgatóság, de olykor őt is éri meglepetés: „Egyszer egy kedves fiatal barátnőmet elhívtam egy koncertemre. Azzal a feltétellel jött el, ha őt nem énekeltetem meg. Aztán mégis odamentem hozzá. Egy Aretha Franklin-szám volt, kitartott, nehéz hangokkal, és amikor odanyújtottam elé a mikrofont, egyikőnk sem hitt a fülének. Majdnem úgy énekelt, mint én. Akkor, ott történt valami csodálatos. Persze úgy megijedt, hogy utána már nem sikerült megismételnie."

Énektanárként nem ritka, hogy ilyen hangokkal szembesül, a hangképzésnél azonban még fontosabb szerinte az, hogy az ember lelke harmóniában legyen, mert anélkül nem tud igazán énekelni, nem tudja saját magát adni.  Ezért tanul ő is folyamatosan, de már nem éneklést, hanem saját lelke megerősítését.

Bóby Magdi

2011. november 27. 19:30 - Művészetek Palotája - Fesztivál Színház