Eltemették Seregi Lászlót
A Kossuth-díjas művésztől a családja, balettművészek, énekesek, színészek búcsúztak az Opera előcsarnokában és a Farkasréti temetőben.FOTÓRIPORTTAL
Kiemelt cikkeink
Esterházy hadtörténet
Újrarendezték az Esterházy-család Európa egyik leggazdagabb magántulajdonban lévő fegyvertárát, melyből kiállítás nyílt Fraknó várában.
Táncosokat castingolt Alföldi
A Nemzeti Színház igazgatója a Szegedi Szabadtéri Játékok Mágnás Miskájához keresett táncosokat.
Szűz kéz
A Budapesti Wagner-napokon június 3-án és 19-én a Müpában látható a Tannhäuser. A darab rendezőjével, Matthias Oldaggal beszélgettünk. INTERJÚ
A tűzről pattant énekesnő gyógyít is
Színvonalas és társadalmilag elkötelezett világzenét játszik a Rupa and the April Fishes, akik május 31-én érkeznek a Müpába. MAGAZIN
Programok kicsiknek és nagyoknak a gyereknapi hétvégére
Játékkiállítás, rajzfilmek, artisták, nassolás, Varázshegy és százéves villamosok - csak néhány a gyereknapi hétvége programjaiból.
Érdi Tamás: "Ezekért a pillanatokért érdemes élni"
Nemrég tért haza a Prima Primissima-díjas zongoraművész svájci turnéjáról, ahol többek között Chopin és Liszt műveit szólaltatta meg. INTERJÚ
Sötét idők
A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA
Fidipédia
Puccini Fesztivál – Torre del Lago – 2012. július, augusztus
Észak-Toszkána csodálatos vidékén rendezik meg az 58. Puccini Fesztivált.
Friss cikkek
Végre elérkezett ez az ünnepi nap is, ma lett kereken 100 éves az operairodalom egyik legszebb és legnagyobb darabja!
[72] Lehet, hogy tévedtem és nincs vége a "Sümegi-ügy"-nek?! A momuson olvasható infók szerint a tegnapi, 4-ei előadás első felvonásának tapsrendjében, a függöny előtt Sümegi ismét "alakított", no ez esetben nem a Marschallint, hanem önmagát...
OFF(vagy inkább offocska - tekintettel arra, hogy a Feldmarschalin az utolsó énekek egyikét énekli)
http://www.youtube.com/watch?v=nCT6MHLvdHw&feature=related
[71] Igazság szerint az új budapesti rendezés nem a Monarchia haláltusáját domborítja ki (bár létezett ilyen rendezés is, a Carsené). De a leglényegesebb: túlléptünk a "Sümegi-ügy"-ön, pontosabban a művésznő ügyvédje és a sajtó kreált belőle ügyet, meg azon is, hogy Szvétek (legalábbis egyelőre) nem lesz Ochs. Amúgy jó húzás volt az utolsó pillanatban az ízig-vérig profi Lars Woldtot szerződtetni, aki secperc alatt alkalmazkodott az új rendezéshez (világszerte énekelte már a szerepet különféle rendezésekben a hagyományostól a modernig). Úgy adódott, hogy mind a szombati, mind a vasárnapi premiert ő énekelte. De a magyar Ochs, Gábor Géza bemutatkozása sem késik sokáig, ha minden igaz, vasárnap délelőtt ő lesz.
Pénteken megint Rózsalovag
de nem swingerklubban
találkozik-e a Tábornagyné
Kokoschkával? És Alma Mahlerrel? Karl Krauss ott dühöng a sarkon túl, mert a Gruppenre nem hívták meg. Wittgenstein nevet az egészen.
Bayreuth óta a Tábornagyné Hans Sachsot keresi minden férfiban de ő csak a Mesterdalnokokban létezik.
http://real1.radio.hu:8080/ramgen/bartok/2010/03/17/2010-03-17-b18.rm?start=0:00:00.0
A bécsi filozófusok körbe-körbe szaladgálva civakodnak, itélkeznek, Freud bámul ki a fején, hogy mi a fenének lett orvos, ha rosszul van a vér látványától is, valamit ki kell találni, hogy pénzt csináljon
és közben árad a zene a Habsburg Birodalom haláltusája kezdődik (vagy már zajlik javában) és valahol a távolban már készül Magyarország holotrianonizálása de a zene csak egyre árad és árad
http://www.youtube.com/watch?v=AuS337uc-4Y&feature=related
mi meg fogjuk Dely Rózsi kezét és elmegyünk vele csodálkozni, ábrándozni
http://www.youtube.com/watch?v=-eZt_JlEyb8&feature=related
HOLNAPUTÁN PREMIER! :)A darab jövő januárban lesz százéves (az ősbemutató 1911. január 26-án zajlott le, méghozzá Drezdában - dacára annak, hogy talán a leg-weanerischebb darab az operairodalomban).Ezzel kapcsolatos, hogy illeszkedik Kerényi Imre Bánk bán-, Valló Manon- és Stegmann Vecsernye-rendezéséhez. Vagyis ahhoz a folyamathoz, hogy a darabokat szerzőjük korába illesztjük.Pár éve már megemlítettem a Momuson Ochs furcsa nevét, ami tkp. szójáték, mert teljes neve Baron Ochs auf Lerchenau. Igaz, az in flagranti-jelenetben az olaszok, Annina és Valzacchi "Herr Baron von Lerchenau"-ként szólítják. De attól még auf Lerchenau... (Magyarul ez kb. annyi: ökör a pacsirtamezőn..:-) )A tábornagynét kissé Mária Teréziáról (is) mintázták, erre utal keresztneve, amelyen Octavian hívja: Marie-Thérèse.Maga Octavian egyébként herceg Esterházyról van mintázva, ennek volt valódi beceneve a darabbéli Octaviané: Quinquin.
FANINAL
(a tábornagynéhoz)
Hja, ilyen ám az ifjú vér!
A TÁBORNAGYNÉ
Úgy, úgy!
(Faninallal távozik)
SOPHIE
Álomkép, amit lelkem lát,
Szívem szíveden dobban hát!
Az érzés, mely lángra kél,
A sírig él.
OCTAVIAN
Milyen szent öröm jár most át,
Szívem szíveden dobban hát!
Oly édes, mint egy álomkép,
Oly bájos, szép?
Szívem érted ég,
Érted ég!
SOPHIE
Szívem érted ég!
FORDÍTOTTA:
VÁRADY SÁNDOR
SOPHIE
Álomkép, amit lelkem lát,
Szívem szíveden dobban hát,
Az érzés, mely lángra kél,
A sírig él!
OCTAVIAN
Milyen szent öröm jár most át,
Szívem szíveden dobban hát?
Oly édes, mint egy álomkép,
Oly bájos, szép!
Volt egy nagy ház,
Benn egy szép lány,
S engem éppen e házba küldtek el,
Én jövék s üdvöm leltem itt.
Ez bölcs dolog.
SOPHIE
Nevetsz rajta? Hej, félek én,
Úgy, mint csak a menny küszöbén.
Ölelj meg,
Az ilyen gyönge kislány
Még összerogy.
(A tábornagyné és Faninal visszajönnek
a szomszéd szobából)
SOPHIE
(magában)
Oly szent, oly tiszta érzés,
Annyi üdv és annyi kín,
Nagy boldogság, mély bűntudat,
Nem értem, hogy van ez?
Ó, ez az érzés
Oly édes, oly bús,
Úgy vágyom térdenállva áldani e nőt
S bosszút állni rajta!
Érzem jól, id'adja őt
És mégis megfoszt valamitől.
Nem értem, hogy van ez?
Ó, bár érteném!
Vagy jobb nem érteni.
Kérdezzem, de mit kérdjek?
Fázom s szívem ég.
Nem érzek mást, csak azt tudom,
(Octavian felé)
Tiéd e szív, tiéd e szív!
OCTAVIAN
(magában)
Valami történt, mi váratlan,
Ha tőle kérdem, megtudom.
De épp e kérdés, jól érzem,
Hogy e kérdés tiltva van.
Csak ő tud választ,
Csak ő tud választ,
De mért,
De mért reszket úgy szívem?
Mi volt oly csúnya, méltatlan tett?
És éppen őt, és éppen őt
És éppen őt nem merném kérdeni,
És éppen őt...
S hogy rád pillant szemem, Sophie,
Nem látok mást, semmi mást,
Senki mást, Sophie,
Nem látok mást,
Nem érzek mást, csak azt,
Érted ég e szív!
A TÁBORNAGYNÉ
Isten nevében!
(Távozik a szomszédos szobába)
A TÁBORNAGYNÉ
Eleget mondott már,
Hisz úgyis olyan szép!
És amitől édesapja szenved,
Majd csak lesz orvosság arra is.
Ott bent beszélek véle majd,
S meghívom ott,
Hogy ő, meg ön, meg ez a gróf úr itt,
Az én kocsimban menjünk vissza.
Nem hiszi,
Hogy ez gyógyulást hoz reá,
Jókedve is mihamar visszatér így?
SOPHIE
Hercegasszony véghetetlen jó!
A TÁBORNAGYNÉ
E sápadt arcra majd talán
A grófnak lesz csodaszere.
OCTAVIAN
Marie Teréz,
Mily jó is ön!
Marie Teréz, én nem tudom...
A TÁBORNAGYNÉ
Én sem tudok...
Semmit.
(Nagy szünet)
Őt szeretem - azt megfogadtam -,
Ahogy szeretni kell,
És még akkor is,
Ha egyszer máshoz vonzódnék!
De azt mégsem gondolám,
Hogy ily hamar rám méri ezt a végzet!
Sok furcsa megesik ám az ég alatt,
Magunk se hisszük el talán,
Amikor más beszéli el.
S ha szívünk éli át,
Elhisszük már,
Nem tudva, hogy?...
Ím, ottan áll és én meg itt,
És ő ez ifjú lánnyal ott
Végtelen boldog lesz,
Amilyen boldog a férfiszív lehet!
OCTAVIAN
(magában)
Úgy kellene szólnom,
Nincsen egy árva szó.
A TÁBORNAGYNÉ
No lám, gyerek ez mégis,
Ahogy itt köztünk áll.
OCTAVIAN
(Sophie-hoz)
Kérem, ne hagyjon itt!
(A tábornagynéhoz)
Nos, mit parancsol ön?
A TÁBORNAGYNÉ
(Sophie-hoz)
Kis lánykám, ugye, gyorsan ment...
SOPHIE
Nem értem,
Mit a kegyelmes asszony tőlem kérd
A TÁBORNAGYNÉ
E sápadt arc őszinte választ ad reá.
SOPHIE
Nem nagy csoda, ha sápadt lettem,
Hercegasszony!
Hiszen a szörnyű rémület az atyám miatt,
Meg ez a szégyen, pironkodás, mely engem ért,
S melyben a bűnös ez a báró volt.
Kegyelmes asszony,
Nincs szó, hogy megköszönjem,
Annyi sokat tett ma értem!
A TÁBORNAGYNÉ
(magában)
Most lesz vagy később,
Vagy pedig három nap múltán...
Hogy így lesz, tudtam, mondtam én!
Lám, közös sors ez, minden asszonyé,
Nem tudtam én is jól?
És fogadalmat nem tevék?
Mindent, mi rám lesújt,
Acélos szívvel viselni el!
Most avagy holnap,
Vagy pedig három nap múltán...
OCTAVIAN
Mód nélkül megszerettem önt.
SOPHIE
Nem hiszem ám,
Hisz minden tréfa volt,
És jobb is, ha elfeled!
OCTAVIAN
Egyedül önt, egyedül önt!
SOPHIE
Ha elfeled, ha elfeled,
Ha elfeled!
OCTAVIAN
Ha minden, ami van, tönkre megy,
Én semmi másra nem gondolok,
E bájos, ez édes arc
Ha rám derül, ha rám ragyog!
SOPHIE
(Octavianhoz)
A hercegnő tán hívja önt.
Nos, siessen!
Bemegyek most,
Megtudom, papa hogy van már.
OCTAVIAN
Ha rendeli...
(Sophie-hoz)
Eh bien,
Nincsen hozzám egy jó szava?
Egy pillantás, egy szíves üdvözlet?
SOPHIE
(akadozva)
Ön oly jó, olyan szíve,
De hát, be kell vallanom,
Valóban egész más örömre vártam.
OCTAVIAN
Mit?!
Nem örülne tán?
SOPHIE
No, erre nincsen semmi ok.
OCTAVIAN
Még az sem, hogy a vőlegényt elkergettük?
SOPHIE
Nem volna rossz,
Ha másként történt volna meg.
Majd elsüllyeszt a szégyen!
Belátom jól, hogy milyen szemmel néz
Most a kegyelmes asszony egy ily lányt.
OCTAVIAN
Az égre, minden szentre esküszöm!...
SOPHIE
Hadd menjek el!
OCTAVIAN
De nem megy el!
SOPHIE
Ott bent szükség van rám.
OCTAVIAN
Idekint még nagyobb.
SOPHIE
Rossz szójáték!
SOPHIE
Nagy ég!
Nem volt hát más, csak egy kis tréfa!
Nagy ég! Nagy ég!
(Octaviant és a tábornagynét nézve)
Hogy áll mellette,
És én csak puszta lég vagyok!
OCTAVIAN
(a tábornagynéhoz)
Hisz másképp egyezénk, Marie Teréz!
Csodálkozom!
(Nagy zavarban)
Kívánja,
Hogy én talán most a lánykát...
Az atyját...
A TÁBORNAGYNÉ
Siessen hát és tegye azt,
Amit szíve mond.
SOPHIE
(kétségbeesve)
A puszta lég
Vagyok én! Nagy ég!
OCTAVIAN
Teréz, én nem tudom...
A TÁBORNAGYNÉ
Menjen, de kedves-legyen.
OCTAVIAN
De mondom...
A TÁBORNAGYNÉ
Mit se mondjon.
OCTAVIAN
Mit akar most,
Nem tudom.
A TÁBORNAGYNÉ
Igazi férfiú lett,
Menjen már!
ANNINA
(idézi a báró szavait)
"Csak ez kell, nem is más
Egy Lerchenauinak!"
"Ebéd után írásban kaphat tőlem választ!"
A GYERMEKEK
Papa! Papa! Papa!
A PINCÉREK
A számlát szabad kérnem!
A számlát szabad kérnem!
A VENDÉGLŐS
(a báróhoz lép)
A számlát szabad kérnem!
A PINCÉREK
Nagyon sok gyertya volt!
ANNINA
"Csak ez kell, nem is más
Egy lerchenauinak!"
VALZACCHI
"Csak ez kell, nem is más
Egy lerchenauinak!"
A GYERMEKEK
Papa! Papa! Papa!
A ZENÉSZEK
Három órát játszott a banda!
A KOCSISOK
Fuvarpénzt, fuvarpénzt!
Minden lovunk, minden lovunk
Sánta lett, sánta lett.
A HÁZISZOLGA
Hé, megadja a kapupénzt!
A VENDÉGLŐS
A számlácskát kérem!
A PINCÉREK
Két font gyertya.
A HÁZISZOLGA
Hé, báró úr!
A VENDÉGLŐS
A számlácskát kérem!
A PINCÉREK
Nagyon sok gyertya volt.
A HÁZISZOLGA
Hé, nem adja vagy adja már?
A VENDÉGLŐS
A számlácskát kérem!
A PINCÉREK
Két font gyertya,
Nagyon sok gyertya volt!
Két font gyertya,
Nagyon sok gyertya volt!
Jaj, de sok gyertya volt!
A ZENÉSZEK
Hát a banda három óráig,
Három óráig!
Három órát játszott a banda!
Három óra, három óra!
A KOCSISOK
Fuvarpénzt, fuvarpénzt,
Minden állat sánta lett!
Fuvarpénzt, fuvarpénzt!
A VENDÉGLŐS
(a számlát mutogatva)
A számlácskát kérem,
A számla, a számla, a számlácska kérem!
A számla, a számla, számla!
A HÁZISZOLGA
Hé megadja vagy nem adja?
Nem várok ám!
A BÁRÓ
Helyet, helyet, engedjetek!
Helyet, helyet!
A GYERMEKEK
Papa! Papa! Papa!
(A báró kirohan az ajtón, a többiek utána.
Csak Sophie, a tábornagyné és Octavian
maradnak)
A TÁBORNAGYNÉ
Mit mond?
Nos, szabad önnek csendben elvonulni.
(A bárót mintha villám sújtotta volna, még
mindig nem fogja fel a való helyzetet)
Nem érti meg, hol van a nóta vége?
Vőlegény léte és, és minden szép meg jó,
Mi azzal járna,
Ezen este volt és nincs.
SOPHIE
Mi azzal járna,
Ezen este volt és nincs.
A BÁRÓ
Ez este volt és nincs!
Ez este volt és nincs.
A TÁBORNAGYNÉ
(önmagára érti)
Nincsen többé!
SOPHIE
Nincsen többé!
(E pillanatban kibújik a csapóajtó alatt
rejtőző gyanús alak, Valzacchi és Annina,
mögöttük a többi gyanús alakkal, majd a
vendéglős, a pincérek, zenészek, háziszolgák és
kocsisok belépnek. Amikor Annina leveszi az
özvegyi fátylat, a báró felismeri, és most már
feladja a vesztett játszmát)
A BÁRÓ
Leupold, megyünk!
A BÁRÓ
De hercegasszony!
A TÁBORNAGYNÉ
(Octavianhoz)
Mon cousin, lépjen fel ön!
OCTAVIAN
(férfiruhában, a báróhoz)
Menjen el, kérem!
A BÁRÓ
Ki? Mi?
A TÁBORNAGYNÉ
Őméltósága, gróf Rofrano, senki más!
A BÁRÓ
(miután közelről és jól megnézi
Octavian arcát, lemondóan)
Ki tudná most, ki ez, ki az?
A tábornagy... Octavian...
Mariandel... a hercegnő... Octavian...
Hej, csak tudnám,
Hogy én ez összevissza
Qui pro quo-ról
Mit gondoljak!
A TÁBORNAGYNÉ
Ha ön férfi és gavallér,
Úgy semmiről sem gondol semmit.
Ez az, amit ön megtesz nekem.
A BÁRÓ
Ez a kacér finesse
Elbájol engem végleg.
Nos, egy lerchenaui sohasem volt
A jónak elrontója.
Ó, milyen szép az ilyen qui pro quo!
De most, engem a hercegasszony pártfogolni
fog,
Ma este minden bajt, mely engem ért,
Felejtek, s igaz szívvel megbocsátok.
Eh bien, ha szabad, Faninal...
(Megindul az ajtó felé)
A BÁRÓ
(mérgesen)
Corpo di Bacco!
Milyen neveletlen hangon beszél velem?
SOPHIE
Ez illeti önt.
A BÁRÓ
(magánkívül be akar menni az ajtón)
Hé, Faninal, ha én...
SOPHIE
Ne merjen közeledni!
(Távozik)
A BÁRÓ
(ordítva az ajtó felé)
Kész vagyok minden durva sértést
Megbocsátani, elfeledni önként!
A TÁBORNAGYNÉ
(a báróhoz)
Jobb lesz, ha elmegy,
Olyan gyorsan, ahogy tud!
A BÁRÓ
Mit, menjek'?
A TÁBORNAGYNÉ
Méltóságteljesen
Tűnjék csak el!
A BÁRÓ
Én? Mit?
A TÁBORNAGYNÉ
Jó képet vágjon, kedvesem,
És akkor így is quasi úriember lesz.
(Sophie újból belép)
A TÁBORNAGYNÉ
(a rendőrbiztoshoz)
És ön, főbiztos úr, beláthatja most:
Egy kis tréfa és semmi más.
A RENDŐRBIZTOS
Parancsol, alázattal elvonulok.
SOPHIE
Beláthatják most:
Egy kis tréfa, és semmi más.
(Zavartan bókol a tábornagyné felé)
SOPHIE
(belép; a báróhoz)
Atyám nevében kijelentem önnek...
A BÁRÓ
(a szavába vág)
De nincs ideje most,
Mit siet úgy?
Nem tud-e várni,
Mikor magam hívom önt?
Azt hiszi, ebben e rongy lebujban
Bemutatom önt?
OCTAVIAN
(a tábornagynéhoz)
Ez a kisasszony, kit a báró úrtól...
A TÁBORNAGYNÉ
(Octavianhoz)
Úgy látom, lelkes híve lett Rofrano.
Nagyon jól tudom, ki legyen,
Charmant gyerek.
SOPHIE
Ön engem senkinek és soha nem fog
bemutatni,
Én önt nem ismerem
S önnek énvelem dolga nincs.
És papa azt üzeni önnek,
Hogyha elragadná önt a vakmerőség,
S kedve lenne vörös orrát palotánkba ütni be,
Vagyha csak arra jár,
Akármi éri, senki mást,
Csak önmagát okolja!
Ez, amivel az édesapám megbízott.
A BÁRÓ
Vég nélkül boldog vagyok,
Szinte érdemetlenül.
OCTAVIAN
(kidugja a függöny mögül a fejét)
Marie Teréz!
Mért jött el ő?
A BÁRÓ
Hogy itten megjelent; végtelen nagy kegy,
Nincs is párja.
A RENDŐRBIZTOS
(a tábornagynéhoz)
Hercegi fenség, jelentem alássan,
A külső kerületi biztos.
A BÁRÓ
No lássa, biztos úr,
A hercegasszony maga idejött.
No, most már tudja, kivel van dolga.
A TÁBORNAGYNÉ
(a rendőrbiztoshoz)
Ön ismer? Szinte azt hiszem,
Hogy én is önt.
A RENDŐRBIZTOS
Úgy van!
A TÁBORNAGYNÉ
Ön a tábornagynak derék ordonánca volt.
A RENDŐRBIZTOS
Hercegi fenség, bizony az!
(Octavian megint kidugja a fejét, a báró int
neki, hogy tűnjön el)
A BÁRÓ
Maradjon nyugton, ahol van!
OCTAVIAN
(a tábornagynéhoz)
Mi másképp egyezénk.
Marie Teréz, csodálkozom!