Igen, mi több:



Durch nichts, kann es mir beispielsweise ausgeglichen werden, daß ich in den letzten Jahren der Sympathie Wagners verlustig gegangen bin.  Wie oft träume ich von ihm.

Ugyanakkor maga Nietzsche írta a későbbiekben ezeket a szavakat (korábban talán már idéztük): "Und was

   nützt es, in manchen Stücken gegen ihn recht zu haben, als ob damit

   diese verlorene Sympathie aus dem Gedächtnis gelöscht werden könnte."



Ami a "minden jegy eladva" fémjelzésű operaelőadásokat illeti, érdemes az előadás előtt pár nappal visszaváltott jegyek után érdeklődni, számomra még mindig bejött ez a stratégia (ugyanez követhető a Bécsi STOP esetében, előadások előtt pár nappal feldobják a visszaváltott jegyeket, így sikerült korábban reménytelenül "sold-out" előadásokra jegyet kapnom - mint pl. Szicíliai vecsernye).



Ami Nagypénteket illeti - némileg unorthodox módon - az Örökmozgó Filmmúzeum mellett döntöttem, ahol Petrovics Emil C'est la guerre című, általam igencsak szeretett operájának tévéfelvételét adták, ilyen múltbeli óriásokkal, mint Melis György, Faragó András, Ilosfalvy Róbert, Udvardy Tibor (a felejthetetlen Bende Zsoltot is jó volt látni az egyik kis szerepben). Oops, szexista vagyok, szóval a két hölgyszerepet Mátyás Mária és Szilvássy Margit énekelte. 

Sajnos Gurnemanz úgy szólt, mintha a szerepét Real Audio formátumban játszották volna be.



(Persze volt jegy a harmadik emeletre, igaz, a Rózsavölgyiben.)



A Ja! Wehe! Wehe! Weh' über mich! kezdetű jelenet, Amfortas kínszenvedése és halálhívása a XIX. századi opera legnagyobb pillanatai között van; a raffinált zeneszerkesztés, pszichológia és szívbmarkoló drámaiság legszervesebb egysége; és wagneri megoldása - Lösung, Erlösung - : az aranycseppek formájában aláhulló legdrámaiatlanabb Parsifal, kezében Szent Longinus dárdájával, mely egykor Amfortas sebét megnyitotta - a seb nem ettől, még csak nem is a zenétől!, hanem Parsifal szavaitól gyógyul: Áldott legyen a te szenvedésed, mely a részvét bölcsességével és a tiszta tudás hatalmával ruházta fel a tétova tudatlant - zeneként áradó, gyógyerejű szavak. A Megváltó megváltásáról már sokat beszéltünk itt a Fórumon.



Nietzsche viszonya két súlyos pillanatban romlott meg Wagnerrel. Az elsőt a barátja, Paul Rée ellen irányuló anttiszemita gesztusok indították, mely oda torkollott, hogy Wagner csellel kiszedte Nietzsche orvosából (aki maga is Wagner társasági vezető volt) a kórismét, és azt a lehető legrosszindulatúbban kicsavarva, Nietzsche felételezett onániájával összefüggésben kezdte terjeszteni. Mikor ez magától az orvostól visszajutott Nietzsche fülébe, filozófusunk felrobbant. De még nem egészen. Ezek után Wagner gonoszul alsónemű-vásárlásra kérte fel, és Nietzsche az első pillanatban nem érezte meg a megalázó szándékot, csak később. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Hans von Bülownak "imígyen" számol be szakításuk okáról: Wagner ellene a legszemélyesebb támadást intézte - megírta a Parsifalt. Ámde... Nietzsche későbbi főművében, a Zarathustrában nem tud elszakadni a Parsifal alapgondolatától, a Megváltó megváltásától. Zarathustra attól szenved, hogy nem adhat végtelen kincseiből. (Nicsak - a vallásalapítók közös fájdalma?) A mélyben hullámzó szimbólumok közül "kiált" a vincellér, kezében a gyémánt metszőkéssel - világos, hogy ez Parsifal transzformációja a dárdával.

Bevallom, én is Trubadúrt hallgattam tegnap, részint, mert mire hazaértem, már nem lett volna időm egy cirka ötórás lemezre, részint, mert márc. 21 nekem a "házassági évfordulóm" a műfajjal, és a Trubadúr volt az első... *pirul*



Szvétek még nem volt Gurnemanz, ugye? Lassan már megkaphatná ő is.

(22)

Nája néni meg a lánya

elmentek az iskolába

velem szemben ült a lánya

kilátszott a fél pi



Nája néni meg a lánya

elmentek stb.

Kiváncsian várom Zsölény beszámolóját.

(Hogy Németh Judit jó volt, azon nem csodálkozom.)

E a versike nem az operai terminátoré? Azért van ennek a szereposztásnak előnye :is :  jobban átérezhetjük a keresztrefeszítés gyötrelmeit ...Én amúgyse bírom az ünnepeket szenvedés nélkül, ezért vettem  egy jegyet a kizárólagos forgalmazónál 1900-ért a 3.-ra.A kínokat itt még fokozza a későn érkező és gyorsan távozó turisták / vagy Trubadúrra éhezők/ ajtó- és székcsapkodása. Egyébként szerintem teljesen jó hely a 3.em. , hallani lehet.Méregdrága páholyok második sorából se látni a színpadot, ami néha nem is hátrány :-)  Nem volt olyan rossz előadás .Amfortas és Kundry remek volt. Prsifal hozta a szokott formát ,Klingsorban sosem lehet csalódni :-)..és volt már sokkal rosszabb Gurnemanz. Nem kell mindig kaviár !

Ha már Csinn-bum cirkusz



Nagyapám mesélte Bilicsi bátyóval kapcsolatban:



Én vagyok a hosszúf.szú Kelemen, Kelemen

F.szomat a nyakatokra tekerem, tekerem

Ejhaj gyerekek jól kib.sztam veletek...



Tovább nem emlékszem. Nagymamám is tudta de 3 év óta már hozzá sem fordulhatok.

Rákosi pajti idejében pedig a Csinn-bumm cirkuszt, igaz, nem az Operában.

18  Vagy a Csárdáskirálynőt. 

Emlékszem olyanra is, amikor Nagypénteken a Rózsalovagot adták, igaz, az a Kádár-éra derekán volt a hetvenes években, akkoriban szó sem lehetett a Parsifalról, mint a "klerikális reakció" megtestesítőjéről...

Azt szoktad feldobni?

Ha nagypéntek, akkor Trubadúr...

Parsifal.



Kedves Tarn, az igaz, hogy néha elkeserítő minőségben halljuk, de én hű vagyok a Mesterhez:)

Mit adnak, Trubadúrt? Cleót érdekelné.

Kedves Zsölény hősies helytállásod dícséretes! Én gyáván megfutottam meglátva a szereposztást.

Mindenképpen megnézem (meghallgatom), ahogy a közmondás mondja, olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó.

Kedves Zsölény, ha te vagy a Fay, akkor persze érthető. De akkor miért veszel jegyet?



Majd meséld el, milyen volt.

Kedves Tarn, egyszer Abody Bélának egy operaénekesnő azzal nyújtott át egy tiszteletjegyet: csak ha megigéri, hogy nem ír rólam kritikát! Mire Abody: megnézzem magát - ingyen?!

8. Kedves Zsölény, nálam az előbbi már negatív tartományban van. Azaz nekem kellene fizetni, hogy meghallgassam ebben a szerepben.