A szokásos darálás, csak a darálónak nem az volt a szokásos helye...

Azt nyilatkozta, "szokásos havi darálás" - hm. Én ebben a helyzetben inkább kihagytam volna. És a felszabaduló időmben beugrom valamelyik Andrássy úti restibe...

Az időpont is roppant gyanús. Kap délután egy telefont, amelyben közlik, hogy fáradjon be a minisztériumba és este azonnal elrendeli az opera történetében eddig példa nélküli iratdarálást.

Tudom, hogy időnként kell iratselejtezést végezni a hivatalokban, ez a darálás azonban nem egyszerű selejtezés volt, hanem dokumentum-eltüntetés!

Az iratmegsemmisítés igazán nem jó ómen. Ha feddhetetlen ember darál, akkor sem. Elveszíti feddhetetlenségét.

Amúgy kissé pongyola a cikk, pl. én kitértem volna arra is, hogy mi módon is szabadult meg Hegyi előbb Petrovicstól, majd Závecztől, végül szövetségeseitől is... Igaz, irat-megsemmisítést még ő sem rendelt el...

Ne barock operát játszanak ujitsanak a Warschau Kocsertoval tánc játéjjal 1be kötve Csillácska-Csillag legyen a fő szolist.

Ha áttekintjük ezt a kronológiát, ami elsőre szembeszökik, az alkalmatlan emberek nagy száma. Sikerrel tülekednek.

A másik, amit konstatálnunk kell, hogy az Opera, ha épp nem  volt mély válságban, akkor sem teljesíthette az elvárhatót. Mást ne mondjunk, Fischer Ádám barokk operákat ígért (értsd: megújította volna a poros repertoárt), és egyet sikerült színpadra állítania Kovalik rendezésében aránytalanul magas költséggel.

Bár a legújabb fejezetnek van számos homályos pontja, az nyilvánvaló, hogy abban az operázbanban aligha lesz említésre érdemes zenei esemény, ahol a működés minimumszinten sincs rendben. Ahol az a kérdés, hogy van-e és mekkora a korrupció, és az intézményvezető százmilliókkal nem egyezik a gazdasági vezetővel az eladósodottság mértékében, ott a művészeti kérdések megállnak azon a szinten, hogy ezt az évadot megússza a ház nagyobb bajok és botrányok nélkül.

Nyilvánvaló persze, hogy az évek óta tartó iszonyú pénztelenség az Operaház egyik legnagyobb rákfenéje, a megújulás legnagyobb akadálya. Hogy ehhez képest mi minősült pazarlásnak, azt egyelőre homáy fedi.

Harangozó véghetetlenül ostobán viselkedett, egy ilyen ember további szerepvállalását nem forszíroznám, mert abból jó nem sül ki. Nem értem, hogy mandátum nélkül mifene korrupciós ügyet tárhatott fel korábban. (Ezzel nem zárom ki, hogy esetleg igaza lehet, és talán be se kellett tenni érte a lábát a műintézménybe, csak furcsa.) Nem utolsósorban érdekes Vass Lajosék eljárása is. Ha pénzügyi visszaélések gyanúja hull a fejemre, nem kezdek iratokat ledarálni, hacsak annyira sáros nem vagyok. Nem valószínű, hogy zsákok  és dobozok sorát töltenék meg titkolni óhajtott, a munkahelyen gyűjtött, ott keletkezett magáiratok. Gyászos az egész.