London - Rigoletto - 2012. április 20-22.
Merüljön el a brit metropolisz nyüzsgő forgatagában, és tekintse meg a John Eliot Gardiner vezényelte Rigolettót a Covent Gardenben!
Merüljön el a brit metropolisz nyüzsgő forgatagában, és tekintse meg a John Eliot Gardiner vezényelte Rigolettót a Covent Gardenben!
Jöjjön velünk Milánóba, és tekintse meg Puccini egyik legnépszerűbb operáját a Teatro della Scalában!
Tekintse meg Verdi Aidáját Franco Zefirelli klasszikus rendezésében a páratlan akusztikájú Teatro alla Scalában!
Hát a Lohengrin sem volt a statikus dögunalom a la Mikó András.
Nürnbergben is igen jó Kellerbiert ittam, valamely közeli kisváros vagy falu üzemének terméke, a serfőzde embléméja, a sárkányt ölő Szent György van a cég termékeit forgalmazó vendéglők bejárata felett.
KW Meistersingerének valóban nincs sok köze "az eredetihez", de kétségtelenül szellemes, átgondolt és jól végigvitt koncepció. (A Kleist dolog eszembe nem jutott volna...)
Schinnerék Kellerbierje számomra is ismert, a tavalyi utolsó Meistersinger után lettünk bemutatva egymásnak...:) Figyelemre méltó alkotás!
Az Oskarba nem jutottam el, Maisels Weissét sem ittam, Schinnerék Kellerbierjét és Braunbierjét annál inkább. Ugyanitt jókat ettem. Viszont a Festspielhaus önkiszolgáló büféjében felszolgált helyi Aktien-Pils semmi különös.
Aki végigszenvedte Parsifal Schlingensief általi megerőszakolását, annak Herheim rendezése szelíd parabola. Értem én a koncepciót, a Gyűrűk ura analógiájára összeaszott Titurelt is beleértve. A színpadtechnikai lehetőségek kihasználása mindenképpen elismerésre méltó. Boulez 5 évvel ezelőtti zenei megvalósítása sokkal jobban tetszett, még ha akkor Klingsor és Kundry alakítói emelkedtek is ki a mezőnyből. Most talán az énekesek kb. egy szinten voltak, mindent egybevetve nem ért csalódás. A Mesterdalnokok zenei megvalósítása a rádióban hallgatott első előadáshoz képest szerintem kiforrott a végére. Weiglénél persze nyilván akad jobb karmester. KW rendezése le akart számolni a "suszterinas-opera" emlékével, ugyanakkor a legvégén beleütközik a hagyomány- és nemzettisztelet sachsi parancsába. A megoldás mikéntjén lehet vitatkozni. A naccságát ezen az előadáson egyértelműen kifütyülték, ami azért teljesítmény, elvégre anno Schlingensiefnek is akadtak kisebbségben hívei a nézőtéren a nagyszámú búzó mellett. David alakja ebben a felfogásban teljesen elsikkadt, az eleve háttérbe szorított hőst pedig nem alakította olyan kiemelkedő énekes (valahol megvan a színlap, majd megnézem a nevét), aki zenei teljesítményével ellensúlyozni tudta volna a figura leértékelését. Voit hangszínét az első két felvonásban meglehetősen érdekesnek találtam, persze a végére tartogatta, és ekkor nagyon tetszett. Rutherfordnál biztosan álltak jobb Sachsok a szent deszkákon az elmúlt nem teljesen 134 évben, Adrian Eröd pedig sokat javult az első előadáshoz képest. Minden magyar utána a mesterbábok (Goethe, Schiller, Beethoven, Wagner stb.) azonosságát kereste, én a kifordított fejűre tippeltem, sőt az okára is (Kleist és ismert szexuális orientációja). A mesterdal-költészet helyett a cselekmény központjába helyezett képzőművészeti vetélkedésnél Beckmesser versenyprodukciójánál én bizony nem jöttem rá Ádámra és Évára, hanem valamiféle prométheuszi emberteremtésre gondoltam, első helyen a fütykössel. Erre kiderült, hogy az az oldalbordája. Sachs hosszú ideig tartó mezitlábasságát jó viccnek találtam, akárcsak Fräulein Wagner megannyi más ötletét is, de ennek amúgy semmi köze a MESTERhez. Akkor sem, ha állandóan rá hivatkozik: "Kinder , macht mal was Neues" - ha nem tévedek.
Az idén Bayreuth-ban járt fórumrsaktól szívesen olvasnánk egy rövid beszámólót: rendezésekről, Bratwurstról, az idei Maisel´s Weisséról...stb...stb... t2, Wise, Kertitörpe...???