London - Rigoletto - 2012. április 20-22.
Merüljön el a brit metropolisz nyüzsgő forgatagában, és tekintse meg a John Eliot Gardiner vezényelte Rigolettót a Covent Gardenben!
Merüljön el a brit metropolisz nyüzsgő forgatagában, és tekintse meg a John Eliot Gardiner vezényelte Rigolettót a Covent Gardenben!
Jöjjön velünk Milánóba, és tekintse meg Puccini egyik legnépszerűbb operáját a Teatro della Scalában!
Tekintse meg Verdi Aidáját Franco Zefirelli klasszikus rendezésében a páratlan akusztikájú Teatro alla Scalában!
http://www.bayreuther-festspiele.de/wagner_for_children_409.html
Így van. A Tannhäusert lerövidítették, egy keletnémet zenekart fogadtak fel hozzá fiatal énekesekkel, továbbá KW egyfajta iskolai gitáros dalnokversenyt kreált a sztoriból. A Hollandi efféle átalakításáról nincsenek ismereteim.
"KW-nek annyiban igazat adok, hogy vonzóvá kell tenni a műfajt (a nap 24 órájában kultúrszeméttel elárasztott) gyerekek számára, ám abban kételkedem, eredményes-e, ha mindenféle mókás ötlettel szórakoztatja a közönséget,."
Azt hiszem Katharina nem a Mesterdalnokokkal akarja vonzóvá tenni a műfajt a gyermekek számára (a premier eleve 18 karikás volt - mág ha nem is írták ki rá), hanem a Fesztivállal párhuzamosan folyó gyerekprogramokkal. Úgy rémlik, tavaly a Bolygó Hollandiból az idén meg a Tannhäuserből csináltak gyerekek számára rövídített és rendezett programot. Dvd-n is hozzáférhetővé tették már a tavalyi gyerekelőadást, de én nem vettem meg, mert ebbő már kinőttem. :)))
1. Egyetértek, azzal egészíteném ki, hogy Herheim rendezése szájbarágó is.
2. KW megjelenésekor én nem érzékeltem tapsot vagy lábdobogást, csak búzást. Schlingi 2005-ös meghajlásánál viszont érzékeltem, hogy tapsolnak IS neki. Én emlékezetem szerint kifütyültem szegény pojácát.
David alakítója korrektül énekelt, nyilván több tucat karaktertenor jobban adta elő a dicső múltban a szólamát, de ez a szürke kispolgári ruha és a beidomított katonaként történő vigyázzállás eleve idegen a figura sajtkukac jellegétől.
A DG-nek van egy sorozata, amelyen KW beszél gyerekeknek az operarendezésről, ugyanennek a szériának más-más CD-in Thielemann a vezénylésről és Quasthoff a daléneklésről. KW-nek annyiban igazat adok, hogy vonzóvá kell tenni a műfajt (a nap 24 órájában kultúrszeméttel elárasztott) gyerekek számára, ám abban kételkedem, eredményes-e, ha mindenféle mókás ötlettel szórakoztatja a közönséget, a fogékonyak egy része meg csak ráérez Wagner (Mozart, Verdi, Puccini ) igazi ízére.
Néhány megjegyzés az előttem szólóhoz:
1. Schlingensief - RIP - Parsifalja számomra nézhetetlen volt, Herheimé nézhető, de kínosan giccses. Boulez nyilván húszszor jobb karester mint Gatti.
2. Mesterdalnokok:
- az általam most látott előadáson Katharina egyaránt kapott bút és bravót és tapsot. (Füttyüt nem) (N.b. ha csak 20-30 ember búzik az az általános zajban olyan, mintha a közönség nagy része búzna. A közönség - nekem úgy tűnt - sokkal jobban fogadta a produkciót mint 3 éve. Az igazsághoz tartozik, hogy sokkal jobb is volt. (Ma cd-n is újrahallgattam a premiert, zeneileg is sokkal jobb most)
- Beckmesser performansza nagyon sokat javult. 3 éve állati bornírt volt és zavaros (felfújt sexbaba, óriási mikrofon-fallos stb.). Most az álatala előadott történetet kifejezetten jónak tartom: sárból megteremtett Ádám, oldalbordából Éva, és a meztelen emberpár - mielőtt kiűzetnének abból a Paradicsomból, amit Stolzingi Walther kínál nekik hamarosan a bűnbeesés almájávbal dobálják meg a nürnbergi közönséget. Ez koherens, átgondolt, vizuálisan jól megoldott.
- Dávidot Norbert Ernst énekli - szerintem jól. Szerepe nem elsikkad a rendezésben, hanem az eleve lúzer kispolgáré - és ehhez a figura nagyon adekvát.
- Igazad van, a koncepciónak nem sok köze van a Mester eredeti koncepciójához. Mondhatni annak bizonyos vonatkozásban antitézise. Az ember vagy elfogadja vagy nem, hogy a feje tetejére is lehet állítani a darabokat. Nyilván, ha valaki először látta a Mesterdalnokokat, az mexivta, mert nem tudja meg belőle, mit akart Wagner. Aki azonban sokszor sok rendezésben látta már, annnak lehet érdekes, hogy ne mindig ugyanazt a felfogást nézze. Én személyszerint ebbe a kategóriába tartozom. 10-15 éve lényegesen nehezebben viseltem a rendezői előadásokat, most meg már kifejezetten élvezem, ha valami újat, mást látok. (Persze csak ha jó - Schlingi, Herheim nem tetszett, Katharina igen.)
Az Oskarba nem jutottam el, Maisels Weissét sem ittam, Schinnerék Kellerbierjét és Braunbierjét annál inkább. Ugyanitt jókat ettem. Viszont a Festspielhaus önkiszolgáló büféjében felszolgált helyi Aktien-Pils semmi különös.
Aki végigszenvedte Parsifal Schlingensief általi megerőszakolását, annak Herheim rendezése szelíd parabola. Értem én a koncepciót, a Gyűrűk ura analógiájára összeaszott Titurelt is beleértve. A színpadtechnikai lehetőségek kihasználása mindenképpen elismerésre méltó. Boulez 5 évvel ezelőtti zenei megvalósítása sokkal jobban tetszett, még ha akkor Klingsor és Kundry alakítói emelkedtek is ki a mezőnyből. Most talán az énekesek kb. egy szinten voltak, mindent egybevetve nem ért csalódás. A Mesterdalnokok zenei megvalósítása a rádióban hallgatott első előadáshoz képest szerintem kiforrott a végére. Weiglénél persze nyilván akad jobb karmester. KW rendezése le akart számolni a "suszterinas-opera" emlékével, ugyanakkor a legvégén beleütközik a hagyomány- és nemzettisztelet sachsi parancsába. A megoldás mikéntjén lehet vitatkozni. A naccságát ezen az előadáson egyértelműen kifütyülték, ami azért teljesítmény, elvégre anno Schlingensiefnek is akadtak kisebbségben hívei a nézőtéren a nagyszámú búzó mellett. David alakja ebben a felfogásban teljesen elsikkadt, az eleve háttérbe szorított hőst pedig nem alakította olyan kiemelkedő énekes (valahol megvan a színlap, majd megnézem a nevét), aki zenei teljesítményével ellensúlyozni tudta volna a figura leértékelését. Voit hangszínét az első két felvonásban meglehetősen érdekesnek találtam, persze a végére tartogatta, és ekkor nagyon tetszett. Rutherfordnál biztosan álltak jobb Sachsok a szent deszkákon az elmúlt nem teljesen 134 évben, Adrian Eröd pedig sokat javult az első előadáshoz képest. Minden magyar utána a mesterbábok (Goethe, Schiller, Beethoven, Wagner stb.) azonosságát kereste, én a kifordított fejűre tippeltem, sőt az okára is (Kleist és ismert szexuális orientációja). A mesterdal-költészet helyett a cselekmény központjába helyezett képzőművészeti vetélkedésnél Beckmesser versenyprodukciójánál én bizony nem jöttem rá Ádámra és Évára, hanem valamiféle prométheuszi emberteremtésre gondoltam, első helyen a fütykössel. Erre kiderült, hogy az az oldalbordája. Sachs hosszú ideig tartó mezitlábasságát jó viccnek találtam, akárcsak Fräulein Wagner megannyi más ötletét is, de ennek amúgy semmi köze a MESTERhez. Akkor sem, ha állandóan rá hivatkozik: "Kinder , macht mal was Neues" - ha nem tévedek.
Az idén Bayreuth-ban járt fórumrsaktól szívesen olvasnánk egy rövid beszámólót: rendezésekről, Bratwurstról, az idei Maisel´s Weisséról...stb...stb... t2, Wise, Kertitörpe...???