Előzmények

Miért keltett csalódást a kettős?

Az egészet (jelmezestül) rémes helyett egészen élvezhetőnek minősíteném. Cselóczki nehezen birkózott Bánk szerepével. Keszei Borbála hangja rendben volt, játékát - ha nem is bírt igazi drámai erővel - a legkevésbé sem láttam Rosina-szerűnek. Pataki Adorján Ottója nem elfogadható: nem ismerem a művészt, de ennyi hang, amennyit most márc. 30-án hallhattunk tőle, szigorúan magánvéleményem szerint, kevés az énekesi pályához. Ezzel szemben Wagner Lajost tökéletesnek éreztem és hallottam Tiborc szerepében. Bátki Fazekas Petúrja rendben volt. Bódi Marianna Gertrúdisát a fenti kritika is dícséri, és külön kiemelném csodálatosan tiszta szövegformálását. Haja Zsolt (Biberach) hangja és igyekezete dícséretre méltó. A zenekari árokban aránylag kis számú zenész (hangszer) játszott, így a sorozatos kisebb-nagyobb hibák jobban feltűnnek egy magamfajta műkedvelőnek is, aki egy nagyzenekarban bizonyára nem venne észre egy-egy egyéni melléfogást. Ezekért a hibákért kár, de Kocsár Balázst mint muzsikust és mint embert én annyira szeretem, hogy nem tudok haragudni rá.

Az előadás bevezetőjeként Erkel Ferenc egy ma élő leszármazottja, bizonyos Kentaur hosszadalmas és bízvást ízléstelennek mondható, tartalmilag teljesen érdektelen, sőt unalmas ömlengéssel gondoskodott vérnyomásom magas szinten való stabilizálódásáról, míg mások nem átallottak elszenderedni.

Az opera drámai csúcspontja, Bánk és Gertrudis jelenete ebben a formában kicsit csalódást keltett. Ez a jelenet világszínvonalú zene, de mint Karimthytől tudjuk, "az előadás a mű értékéből sokat levon". :)