Eltemették Seregi Lászlót
A Kossuth-díjas művésztől a családja, balettművészek, énekesek, színészek búcsúztak az Opera előcsarnokában és a Farkasréti temetőben.FOTÓRIPORTTAL
Ha továbblép Shop oldalunkra, folytathatja a vásárlást.
A mégsem gomb megnyomására rendelési szándékát töröljük.
A Kossuth-díjas művésztől a családja, balettművészek, énekesek, színészek búcsúztak az Opera előcsarnokában és a Farkasréti temetőben.FOTÓRIPORTTAL
Újrarendezték az Esterházy-család Európa egyik leggazdagabb magántulajdonban lévő fegyvertárát, melyből kiállítás nyílt Fraknó várában.
A Nemzeti Színház igazgatója a Szegedi Szabadtéri Játékok Mágnás Miskájához keresett táncosokat.
A Budapesti Wagner-napokon június 3-án és 19-én a Müpában látható a Tannhäuser. A darab rendezőjével, Matthias Oldaggal beszélgettünk. INTERJÚ
Színvonalas és társadalmilag elkötelezett világzenét játszik a Rupa and the April Fishes, akik május 31-én érkeznek a Müpába. MAGAZIN
Játékkiállítás, rajzfilmek, artisták, nassolás, Varázshegy és százéves villamosok - csak néhány a gyereknapi hétvége programjaiból.
Nemrég tért haza a Prima Primissima-díjas zongoraművész svájci turnéjáról, ahol többek között Chopin és Liszt műveit szólaltatta meg. INTERJÚ
A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA
Észak-Toszkána csodálatos vidékén rendezik meg az 58. Puccini Fesztivált.
Khm. A cikkírónak ott a neve, a zenét pedig nem bírálja, amit bírál, azt pedig teljes joggal bírálja. Korrekt kritika. Szerintem olvasd át mégegyszer.
Ahogy ígértem, megnéztem a Sári darabot, és utána újra elolvastam ezt a kritikát. Szerintem tökéletes, kiemelhetnék belőle dolgokat, de mindent elmond amit magam is gondoltam a darab nézése közben: a jót is, és a rosszat is. Annyit tudok hozzá tenni, hogy nem csodálkoztam, hogy az első felvonás után sokan távoztak: valamit ugyanis rendkívül hiányoltam a darabból, és ez a jó dramaturgia. A dramaturgia, ami az egészet előre vinné. A dramaturgia, ami élhetővé, fogyaszthatóvá tenné a darabot. Már Monteverdi is tudta a Poppea megkoronázásakor: kell néha feloldás, akár egy kis, a darabba nem illeszkedő apródocska és egy udvarhölgy szerelmi kettőse, de kell néha feloldás. Az első felvonásban nemhogy nincs feloldás, hanem nyomasztó, nyomasztóbb, mégnyomasztóbb, legnyomasztóbb: nem csoda, hogy az első felvonás végén lelki egészségüket félve, önvédelemből menekülnek sokan, mert a nyomás elviselhetetlenségig fokozódik addigra. Nem a fülükön! A pszichéjükön. Maga a történet is csak fokozódó nyomás, és persze ezt jól kíséri a zene. Ha csak egy szemernyi pont lenne, vagy kettő az első felvonásban, ahol egy pici feloldás van, már nem mennének haza, és jobban célba találna maga az üzenet. Akár egy prózai rész, ami olyan nagyon frissítő szemernyi pihenést jelent a második felvonásban. Verdi is nagyon komoly dolgokról írt, ám mielőtt Violettát megalázná Alfréd, még azért van egy maszkák tánca, hogy a néző egy pillanatra felengedhessen. Az állandó feszítés elpattanáshoz vezet, sokkal hatékonyabb a feszítés-elengedés-feszítés-elengedés. Az izmainkat sem tarthatjuk két órát megfeszítve, vagy egyre jobban megfeszítve: belebetegednek. Hát így pattan el a húr a távozókban.
Még a Borisz Godunov sem lett először siker, dramaturgiailag át kellett dolgozni, és belevenni egy szerelmi szálat, hogy az legyen. Nem a zeneszerzői zseni hiánya miatt: a dramaturgiai ismeretek hiánya miatt. E miatt bukik ez az opera is, ha mégoly jó is a zene. Egymás mellett, és egymástól függetlenül szorong a kis Lővy, és József Attila. Miért, mi értelme van ennek így, és egyáltalán: mit énekelnek? Egy-egy "a macskák"-at el lehet kapni a zseniális Kiss Tivadartól, de többet aligha. A kávéházi jelenet kakofóniájában sok ember énekel el egymás mellett,
senkiből semmit nem értünk, azt sem tudjuk, mi fontos, és mi nem, csak
azt halljuk, hogy baromira szorong mindenki, és látjuk, hogy a végén
többen eldőlnek.
Nagyon korrekt kritika ez. Már az sokat lendítene a darabon, ha értenénk a szöveget. Egy helyen értettem mindenki szólamát: a kivándorlási kérelem benyújtásánál. A jelenet igen jó, hát még, ha mindenhol értenénk, mi történik!
Szóval, valami nagyon hiányzik a darabból magából, és ez nem a jó zene, hanem a dramaturgia. És az előadásból még ami nagyon hiányzik: a szöveg. Nem szégyen azt fölülre kivetíteni.
Nem csodálkozom az elmenőkön, és azon sem, ha a darab, - amiért ahogy a kritika is mondja, minden elismerés az azt betanuló gárdának -, így, ebben formában csúfosat bukik, és többet nem látjuk, legalábbis lehet, ősz fejjel fogom legfeljebb újra hallani.
Ki írta ezt a sok baromságot? Látta ez a darabot egyáltalán vagy finnyogva egy deci Pétár Pál rum mellett írta ezt a pongyola marháskodást??? Hogy ennek a fazonnak (nem csoda, h. nem vállalja anevét) nincsen FÜLE az szent.
*jav. :
....a látott SÁRI anyagot-...
G.
Először találkoztam Koestler életútjával a mű kapcsán.Bár valóban nem mondanám kifejezetten opera-konstrukciónak a látott Sari anyagot-, mégis nagyon megfogott.Nem állítom, hogy ezt a zenét könnyű befogadni-, kiváltképp első hallásra.Mégis ajánlom szívesen a zenebarátoknak
. Izgalmas önéletrajzi feldolgozást láthattam, korszerű / érdekes- és újszerű technikai elemekkel tarkítva. A kritikával gyökeres ellentétben a szó/zene/kép egymást erősítették-, s akinek nem csupán füle, de szíve is van: megérthette a darab üzenetét. (Nem volt az véletlen, hogy a befejező akkord után az ottmaradottak nem kezdtek el azonnal tapsolni,hanem döbbent csend uralkodott a Házban.)*- Kovalik Balázs rendezői útját módomban állt végigkísérni. Osztom cvet véleményét vele kapcsolatban-, megtoldva azzal, h. mai generáció legtehetségesebb rendezőjének is tartom. Az igaz, hogy a népes szereplőgárda egy részének közlendőjét nem lehetett mindenkor érteni. Ezt NEM a zeneszerző rovására írnám. Feltétlenül kiemelném a kis Löwyt ( Kiss Tivadar) éneklő epizodistát, aki kíváló dikciójával és színészi vénájával felejthetetlen élményt okozott. Ugyancsak említem a kórust. Hatalmas teljesítmény volt tőlük, amit produkáltak-,kristálytiszta ,érthető- és átélt énekléssel szólaltatták meg ezt az egyáltalán nem könnyű zenei szövetet.( Betanító karnagyok: Szabó Sípos Máté ,Szirtes Katalin.) A zenekar karmesterestűl ( Hamar Zsolt) is remek hangzást /játékot produkált. Nyilvánvaló ,hogy a további néhány előadáson még tovább érlelődik a darab, és mégmaradandóbb zenei élményt nyújt hallgatóságának.
"miközben a hallgatóság egységesen igyekszik elutasítani a hallottak lelki egészséget veszélyeztető, érzelmi megélését" Jesszusom, a náci és sztálini ideológiák jutnak eszembe, a lelki egészséget veszélyeztető nem pozitív sugallatú művészetekről. Ki írta ezt a sületlenséget?
Én sem olvastam Koestlert, és felkeltette az érdeklődésem, szerintem nagyon jó korképet ábrázolt, bemutatta, hogy az író mennyire tudatában volt annak, aminek kortársai csak jóval utána, a totalitárius rendszerek embertelenségének. Nem mondom, hogy a XIX. századi operák kedvelője nagy rajongója lenne ennek, különösen azok, akik párhuzamosan az operával inkább az operettet választják, de nekem kifejezetten tetszett. Kovalik legutóbbi rendezései között az első helyet adnám ennek a műnek.
Még háromszor van kitűzve, legeslegutoljára (és ezt tessék szó szerint érteni!!!) 13-án, vasárnap. Aztán soha többé. A díszletet pedig beépítik a Rózsalovagba...
Mondjuk a krokodil átmehetne a szintén most felújításra kerülő Varázsfuvola elejére... :)))
"Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul" - tartja egy régi közmondás. A Sári-operára lefordítva: akinek nem jut eszébe semmi, az ne komponáljon. Ezen az egyszerü tényálláson nem segítenek a legjobb szándékú elözetesek, a jaj de bölcs megideologizálások és a recenziók sem. Minden okuk megvolt azoknak, akik a felvonások között hazamentek.
tessék mondani, hogy ez a fekete zaj a feket lyukból jön? (vagy egy springer klubból?) van szőke kopasz zaj is? és kopasz? Én persze, hogy nem tudom. Analfa Béta vagyok. (mésként is írhatnám a nevem,de nem fontos)
Na, ez érdekel!:))) Meg is nézem, mikor lesz még előadás!