Ott voltam a koncerten, és hatalmas élmény volt. Kiri hanja 63 évesen természetes, hogy megkopott, de még mindig úgy énekelt, mint egy szopránistennő. Ezerszer leénekel mindenkit, a magyar "sztárocskákat" is, akik tényleg soha nem tanultak meg énekelni, és a Magyar Állami Operaházban kárognak azóta is, hogy odakerültek.

Kedvenc vs kritikus tárgyában érdekes eset jutott eszembe:

évekkel ezelőtt egy helyes műkorcsolyázó-hölgyünk rendre "csak" a 4. helyeket tudta elcsípni a világversenyeken.

Egy ország drukkolt neki, szidta a pontozókat és imádta Vitrayt, aki elmondta, milyen szép a kislány, milyen gyönyörű a ruhája és különben is, igazságtalan, hogy soha nem engedik a dobogóra.

Mellettem ült egy korcsolya-szakértő.

A közvetítés alatt jónéhányszor felszisszent: jaj, rosszul indított, jaj, rossz lábra érkezett, jaj, ez eggyel kevesebb volt... stb.

Ha ez a - szintén - korcsolyázó ült volna a tv kommentátori székében - egy ország utálta volna őt...

***

Kedves Ókovács úr!

Ön kissé jobban járt, mint én, aki eccer letévedt egy punkkoncertre, majd csodálkozva mondtam, de hiszen ez egy rakás sz***r.

Majdnem megvertek.

***

A rajongónak mindig igaza van - punktól az operáig...

Punktum.

Bocsánat! Valóban, Fáy Miklós. 



Az is igaz, hogy én ájultan cizelláltam az elfogultságot. Ráadásul ez alatt az ez az elfogultság egyetlen koncert alatt alakult ki, hiszen én azelőtt soha nem láttam, nem hallottam Kanawát. Nimbusz ezért nem volt bennem.



Beszámolójában Ön tényleg írta, hogy a második rész jobban alakult. 

Önt ének-szakértői szempontból kell, hogy lenyűgözze az előadás, vagy az előadó, bennünket az éneklésen túl, úgy tűnik, más is elvihet. Rendben van ez.



Köszönöm.



Jó éjszakát kívánok.

Tisztelt Fórumozók!



Egyáltalán nem fontos lezárniuk a koncert kitárgyalását, vagy a Kiri Te Kanawáról folytatott vitát. És nem is miattam, (nemcsak) nekem fontos ez a párbeszéd.



Azt különben sajnálom, hogy a cikkem címében is hangsúlyozott törést (mm. hogy a második fele a programnak sokkal jobban sikerült) pedig Önök közül többen nem hajlandók észrevenni.



Valaki bemásolta a MüPa-honlap hazabeszélő hozsannáját. Az én tisztem - a mindenkori kritikusé - nem eposzi jelzők sorolása, és az ilyen-olyan elfogultság ájult cizellálása volt. Amit érzékeltem, azt írtam le - Önök közül néhányakkal egyetemben.



És Fáy úr Miklós, nem András. Aki tényleg olvassa őt - én mindig -, az tudja.



Végül ajándék volt "emerzoli" véleménye. 



Ha nem ismerném Kiri művészetét, még azt hihetném, hogy Ránki zenés meséjének kissráca vagyok, aki arról mer írni, ami szólt. A nimbuszról meg Önök írtak, s Önöknek meg abban van igazuk szerintem, hogy ez a nimbusz létezik - s valaha, évtizedek alatt Kiri Te Kanawa művészetéből épült fel. De máma már nem épülhet tovább.



Minden jót mindenkinek!

Köszönöm Kiadó. 



Elnézést a fogalmazási pontatlanságokért, meg a helyesírási hibákért. Köszönöm, hogy nem kezdtek hozzá szétcincálni hozzászólásom fogalmazási és helyesírási szempontokból, hanem mondandómra figyeltek. Talán szerencsésebb lett volna, ha Ókovács Úr is Önökhöz hasonló tartalmi megközelítéssel indít. 



De tényleg jobb lenne méltón befejezni ezt a kicsit már szegény Ókovács Úr szempontjából is méltatlan fórumot. Ha Ókovács Úr érti, mit akarunk mondani, akkor azért, ha pedig nem érti, akkor meg fölösleges beszélni róla. Szerintem érti.



Emerzolinak azt tudom válaszolni, jöjjön csak Miss Kanawa. Ha énekelni nem tud, majd mesél. Vagy elvisszük vacsorázni. 



Megnyugtatom Zolit, hogy nem kell aggódnia. Bár voltak a teremben akik kérlelték a művésznőt, hogy jöjjön vissza, de ő zárkózott maradt. Nem ígért semmit, noha jól esett neki a kérés. Utána énekelte el a maori dalt, talán jelzésül, hogy neki a világ melyik táján van valódi teendője. Nagyon úgy néz ki, az ő ízlése, kultúráltsága, komolysága nem a magyar politikai elit etikáján szocializálódott. 



Itt tényleg zárjuk le. Köszönöm.

Azért azon elgondolkodnék, mi lenne, ha pár év múlva újra itt járna a művésznő.

Még kevesebb hanggal...

És a nagy szeretet ellenére ezt már Önök is észrevennék...

És Ókovács lenne megint a kritikus.

Megkövetnék Ókovácsot?

Szép végszó volt!!!  Méltóan lehetne ezzel befejezni ezt a fórumot.

Valószínű, Ókovács Úrnak nem kedvence Kiri Te Kanawa, hiszen nem tűnt fel neki hogy fellépett már hazánkban. Állítólag már akkor sem volt "az a nagy hang".  Ókovács Úrnak teljesen jogában áll, hogy válogasson kedvencei között. Mint kritikusnak abban is jogában áll, hogy kifogásoljon hangterjedelmeket, fráziokat, sebességeket, intonációkat. Más kérdés, hogy adott pillanatban erre van-e szükség. 

Egy énekesnél mit kritizáljon, ha nem ezeket?

Csakhogy Kiri Te Kanawa nem annyira énekelni jött ide. Kimondatlanul, vagy kimondva, búcsúzni jött. Eljött, hogy elbúcsúzzon tőlünk, és mi elbúcsúzhassunk tőle. Megtisztelt bennünket. Talán Solti Györgyön át, ki tudja? Ragyogó intellegincájával, becsületességével, hatalmas tudásával, tapasztalatával ez a jóval több, mint énekes, tisztán tudta, mit énekelhet még el, mit adhat nekünk - és nem hogy mit adhat EL nekünk, hiszen igazabb művész annál, mint hogy EL akarjon adni valamit. -,  hogy méltón, fejedelmek, nagy szerelmek, eltűnő édesanyák egyszerűségével búcsúzzon el tőlünk. 

Ókovács Úrnak, mint kritikusnak, nem volt ahhoz szeme, hogy meglássa ezt. Pedig sajnos egy jó kritikusnak ezt is be kell kalkuláni egy koncertbe is. Mert egy énekes sokkal több, mint tiszta hang, meg frázis, meg regiszter. Vajon hogy lehet, hogy komoly emberek szó szerint sírtunk a boldogságtól, a meghatottságtól, és szerettük volna, ha még ott marad, ha nem is énekel. Lehet, hogy Fáy András nem szakember, az már máskor is látszott, például amikor egyik csodálatos nagy színésznőnkről azt írta, hogy minek egyáltalán. Érdekes, Kiri Te Kanawa esetében azt látta meg, amit akkor nem, és amit most Ókovács úr nem vett észre. 

Ókovács Úr , mint kritikájában az énekesnő, nem jó helyről indított. Sokkal későbbi tájakról kellet volna indulnia, ami túl van a hibátlanságon, és ami már másban hibátlan.



Kiri te Kanawa jöjjön bármikor! Tanulhatunk tőle. Csodálatosan ritka, nagy ember, nagy művész.  Aki azért volt a koncerten, mert szereti Kiri Te Kanawát, az ezután rajongani fog érte. Annak annyira fog neki hiányozni, mint a legjobb barát, vagy egy drága szülő. Nekem legalábbis. Igaz, én nem hallom, hogy mikor indított későn, hol fogott alul. Jó nekem! Lényegtelen, mit írt róla Ókovács Úr. Hadd írja. Az a dolga. Nekünk meg hogy szeressük, és várjuk vissza.

A Müpa oldaláról:

"Jött, énekelt és elvarázsolt – több mint másfél ezren ünnepelték szombaton Kiri Te Kanawát

Kedves vitázók,

előrebocsátom, hogy nem voltam a koncerten, tehát nem tudom, hogy Ókovácsnak "igaza" van-e vagy sem. De ebben a műfajban, mint a tetszésben (még ha szakmai szempontok is vannak), nincs olyan, hogy igaz vagy sem. mert a kritika szakmai hozzáértésen alapuló VÉLEMÉNY. A kritikus nem kell feltétlenül örömódákat zengjen, s ha valamit kifogásol, az jó esetben komoly és személyeskedés nélküli vitát kelt. Lehet vele egyetérteni vagy sem, lehet a dolgokat másként látni. Egyik vélemény sem létjogosultabb a másiknál.

Kedves Szilveszter, a végsőkig leredukálom: dekára meg centire leméricskélte Kiri Te Kanawa hangját és tempóit, így aztán csak a lényeg maradt ki a kritikából. Igaz, a lényegről sokkal nehezebb írni. Nem nagyon vannak rá szavak.

Kedves Ókovács Szilveszter!

Megpróbálok egy életszerű sort kiizzadni:



Ha kritikát ír, írja olyan érzelmi ráhangoltsággal és felkészültséggel, ahogyan azt Ön elvárná egy kritikustól, ha az Ön koncertjéről írna.





Ön nagyon kiváncsi természet:) Mindenkit szeretne név szerint megismerni...

Ahelyett, hogy örülne, hogy - talán nem mindig a leghelyesebb formában, de őszintén -  megosztjuk a véleményünket Önnel.



üdv

Batman

Végül "K" jelű fórumtársunk véleményéhez vissza.



Aki ott volt - nem tenné a kezem tűzbe minden hozzászólóért -, hallhatta: a Lauretta-arioso igen lassú volt. Jöhetnék a zeneszerzői elképzeléssel: pátosz nélküli, egyfelvonításnyi scherzo; a műfajjal, amely nem tűri el ötvenperces vígjátékban a komolyan vett nagyáriát, s ez a két lapocska végképp nem is az; az előadói hagyománnyal is, bár ezzel pláne nem szeretek előhozakodni (pl. Mura tanár úr mindig a praxist részesítette előnyben, mondván: a szerző legtöbbször tervrajzot készít). Inkább a természetes előadói szabadság tól-ig határainak finom ledöntésére utalnék: ebben a tempóban lehetetlen összekapaszkodniuk a magukban szép hosszúra énekelt frázisoknak. S mégoly brilliáns zongorista se képes a kivonat akkordjainak kiterítése után 5-6 másodperccel erőt lehelni a lenn tartott billentyűkbe. Vonóskar bírná, de az itt nem volt, lyukak képződtek, s ez nem tett jót a zene szövetének. Sem.



Abban viszont igazuk lehet, hogy ez is csak egy nüansz, attól még Kiri Kiri. Így van, de cserébe Önök se haragudjanak, ha sok nüanszból egy most is sorra került. 



Éljen a művésznő! Kellemes hétvégét Neki is, Önöknek is!

Fáy azért ne írjon kritikát, mert nem szakmabeli, Ókovács pedig azért ne, mert szakmabeli.

Tisztelt Fórumozók!



Nem gondolhatják komolyan, hogy senki senkiről sem írhat! Így nem született volna meg a világirodalom, a négy evangélium, és a sor legvégén: egyáltalán nem volna kritika, sőt sajtó sem. Egyvalami lenne, ezek szerint: fedőneveken a névvel író kritikus kritizálása. Arra az egyre létezik a nagy általános jog...



(Én például nem vonnám  meg Trofi jogát attól, hogy kisszerű hangirigynek tartson - stílusa is megfelel. Szerintem ugyan nincs igaza, de mit tegyek, ő ezt gondolja. Majd legközelebb igyekszem jobb lenni.)



Tehát Kiri Te Kanawáról még Kiri Te Kanawa se jelentethet meg cikket, mert nem jobb Kiri Te Kanawánál. (Hogy a "jobb" pontosan micsoda is...) Elszomorító helyzet, sehová se vivő vita - és pont egy zenekritikai oldal fórumán!



Kedves "K", Ön máris szimpatikus, hisz látszik, hogy szereti a Strauss-dalokat. Én is tanulgattam őket, Önnek a Krämerspiegel biztos mond valamit. Ami a Morgen!-t illeti, tartom, hogy hálátlan az énekes számára, zongoradarabnak gyönyörű! A tempót nem éreztem ebben szokatlanul lassúnak, pl. Sawallisch-sal még szemlélődőbb  ott Preynek, de főleg Fischer-Dieskaunak tényleg bőrlégzés adatott. A "csitrik" (akik, persze, zokon vennék az Ön minősítését) természetesen nem énekelnek Strauss-dalokat, nálam legalábbis ez nem volt gyakorlat. És nem is utaltam ilyenre, úgyhogy Önnek itt megszaladt a tolla, azt hiszem.



De azért is válaszolok, hogy kissé lenéző fináléja ("Folytathatnám, de minek?") mégse hulljon a semmibe. Persze, kíváncsi volnék, ki is Ön, akinek mindazt fölényesen is szabad, amit nekem, egykori csitriképzőnek, operaszakos vibrálónak nem. (Nota bene: dicsértem Kiri vibrátóját!) Ha nem fél attól, hogy lefüggönyzött Pobjedát küldök a lakása elé, nyugodtan használhatja a polgári nevét, én is ezt teszem. Üdvözlöm a napvilágon!



Minden tiszteletem "Batman"-é. Ha az én kedvencemről írnának rosszat (is), nem esne jól. Az külön tetszik Önben, hogy érzékelteti: Kirit nem "süketül" szereti. Valóban tekintettel kéne azokra lenni, akik - mint Ön megjegyzi - egy letűnő nagy művésztől búcsúzni, pályáját ünnepelni mennek koncertre. Csak segítsen egy életszerű sor erejéig legalább: hogyan? Szívesen használom majd patikamérlegét - mert remélem, Ön legalább nem vallja azt, hogy senki se írjon semmit.





(Elnézést, már csak három sornyi folyt. köv.)

Mindez már azt veti fel, hogy egyáltalán létjogosult-e a kritika-írás, és hogy csak szakmabeli, jobb szakmabeli írhat-e valakiről kritikát?



Tőlem a kritika intézménye nagyon távol áll, mert bőséggel ad okot kóklerségre, és hát valljuk meg: az előadó kemény hónapokat, éveket áldoz életéből a produkciójáért, hát jogosult-e olyan személy "kritizálni", aki messze nem fordított ennyi időt és energiát a saját képzésébe és tevékenységébe.



A kérdést talán nem lehet objektíven eldönteni, egyetlen szerepe mégis lehet a kritikáknak: az emberek (közönség) tanítása. De ki alkalmas erre? És valóban ez a legmegfelelőbb módszer a tanitásra?

Ja és egy olvasni tudó "nemértelmiségit"  oda állítani, aki arra járó sorstársainak felolvassa , mert ez nemcsak a bentiekről szólhat.

Ezt a „savanyú a szőlő”-t kéretik kirakni minden egyetem homlokzatára. De a sportújságírók is ugyanolyan lúzerek, mint a zene-, irodalom-, művészet- és egyéb történészek és kritikusok.

Ókovácsot hallottuk még Gödöllőn.

Savanyú a szőlő!

Ismeretes: aki nem tudja, az tanítja.



Ennél már csak a Metz Kati jobb, akinek kvalitását misem jellemzi jobban, mint amikor ezt írja Kiri Te Kanawáról: "érezni, szopránjának ereje már nem olyan erejű".

Látom már megelőztek. Így mostmár lehullt a lepel, hogy az az énekesnő nem is énekesnő. Ezért is tettem idézőjelbe.

A névsor irigylésreméltó!