Fischer Ádám személyében a világ egyik legelfoglaltabb,
nagyon sokat foglalkoztatott karmesteréről van szó. Olyan emberről, aki ha
itthon vezényel, azt a legnagyobb operaházakban (Bécs, Zürich, MET, Salzburg
stb.) történő fellépéseinek rovására teszi.
Sohasem titkolta, hogy nemzetközi elkötelezettségei vannak,
évekkel előre lekötve. Nyiltan megmondta, hogy kell 1-2 év, amíg itthon többet
szerepelhet. A következő évadban ÖT operát vezényel az Operaházban (ill. a
Vígszínházban), ami igen magas szám. Örüljünk neki.
Ha emellett nem akar munkaügyi kérdésekkel és
konfliktusokkal foglalkozni, és nem akar egy halom adminisztációs munkát
végezni, ill. kötöttségeket vállani, az igazán érthető. És üdvözlenő. Tudniillik
több energiája marad a ZENÉRE.
Fischer Ádám éves programja megtekinthető itt:
http://www.haydnphil.org/en/schedule.htm
Számomra egyértelmű, hogy nemzetközi sztárról van szó, aki
bizonyosan a ma dolgozó (mondjuk) tíz legjobb karmester egyike. Még ha külön
kívánságai lennének, azt is akceptálni kellene. Pedig arról szó sincs.
„Csupán” hajlandó valaki itthon is megpróbálni azt, ami a
világban sikeres. Még akkor is, ha itthon gyakran ellenállásba és értetlenségbe
ütközik.

Megválasztották, aztán kiderült, hogy nem tudja azonnal betölteni a munkakörét egyéb kötelezettségei miatt. Aztán volt egy Fidelio a vezényletével - a zenei fogadtatása vegyes, nem mentem el rá, mert a rendezés eltántorított. Jött Bartoli - úgy éreztem, szerencsémnek tekinthetem, hogy Bartoli muzikalitása nyomta rá a bélyegét inkább a zenekar szereplésére és nem Fischer dirigálása Bartoli előadására. Aztán a Xerxes, aminek a dirigálását átadta, és kisebb gondokkal valahogy megvolt.
*
Legyen igazatok!

Azt hiszem, hogy egy Operaház életében, hogy ki mennyire sikeres - mint vezető - nem másfél-két év alatt lehet lemérni, ahhoz hosszabb idő kell. Bár nincs személyes tapasztalatom, szinte biztos vagyok benne, hogy egy ekkora intézmény esetében egy döntés megvalósulása és annak hatásának érzékelése egy-két de akár három évet is igénybe vehet.
Ennek ellenére úgy vélem, hogy bizony érzékelhető a változás és ez pozitív változás. Elég arra gondolni, hogy bizony milyen színvonalú zenélést hallhattunk pl.: a Fidelio premierjén - ahogy ott a zenekar szólt, az szinte hihetetlen volt, vagy a Haydn premieren - hogy csak azokat említsem ahol Fischer mint karmester jelen volt. Az, hogy Bartolli koncertet adott Budapesten, hatalmas dolog.Premiert énekelt itthon Rost Andrea - és jövőre is énekelni fog itthon.A repertoár bővült! Végre van barokk opera is és Beethoven, Haydn is hallható!Nagyon jó kezdeményezés volt a Haydn premier előtt a hangzásbemutató. Sajnos kevés ember volt jelen - bár a honlap hirdette. De akik ott voltunk érdekes dolgokat tudhattunk meg a zenéről, hangszerekről. Remélem ennek lesz folytatása. Ha jól tudom - bár nem voltam megnézni - de a gyerekeknek is vannak programok (pl.: JAncsi és Juliska). Vannak beszélgetős programok a művészekkel stb.
Ebben az évben végre megmozdult valami az Operában. Beszélnek róla az emberek - tudom nem mindenkinek tetszik, hogy az itthoni hagyományoktól eltérő színpadi megvalósítások is helyet kapnak az Operában - én személy szerint nagyon örülök ennek. Él az Operaház, és ez nagyon fontos. Egyetértek tarnhelm2-vel, hogy nagy szerencse, hogy Fischer a vezető.

Kedves vörösbegy, félreérted a hírt - azt kell mondanom, szerencsére. A változás lényege, hogy Fischer Ádám megszabadul a meglehetősen korszerűtlen közalkalmazotti jogviszony kötöttségeitől, és éppen olyan szerződése lesz, mint pl. a bécsi zeneigazgatónak. A változás éppenhogy nem ellenére, hanem az ő érdekében és kivánalmának megfelelően történt.
És nagy szerencse, hogy ez így van, mert így továbbra is a világon jelenleg messze a legelismertebb magyar karmester vezeti a budapesti Operaházat, az az muzsikus, akit néhány éve az év karmesterének választott a nemzetközi szaksajtó, aki Richter János óta egyedüli magyarként sok éven át vezényelt Bayreuthban, akinek az operapremierjével nyílik az idei Salzburgi fesztivál, akinek a budapesti Wagner Napokat köszönhetjük, és aki alatt az elmúlt másfél évben jelentős előrelépés történt azért, hogy a budapesti Operaház közelítsen az Európai szinvonalhoz.

Magyarul Fischer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért kapott egy posztot. A felismerés szerintem helyes, az első reménytkeltő nyilatkozata utáni hosszú üresség kezdetén elvesztettem az illúzióimat. A félretétel gesztusa kívülről nézve elegáns, csak költséges.