De legalább nem a III–VI. közül valamelyiket játszották azzal.

Uramatyám...

(Még alszok...) Szóval: nálam a Haydn a Schumann-nal is van párban.

historikus

Nálam a Schumann a Haydnnal is párban van.

Pinnockkal van 88-as? 

Kíváncsi lennék, 50 év múlva mit fognak szólni a mai historikusok fölvételekhez, mennyire oxidálódnak az idők folyamán.

ha már nadír: Casals Brandenburgiai- köztük a II.- horribile dictu- szaxofonnal... :(

Jó, nem egy "korhű" előadás, de azért szerintem nem rossz. Azt nem állítom, hogy a Pinnock vagy a Felv. korának zkra általt készített felvételek nem izgalmasabbak...

Háthát - az a híres "V betűs" 88. azért nagyon konzervatív vele... Mint ahogy pl. Klemperer IV. (Bach-)szvitje is csak egy fokkal kibírhatóbb az előadóművészet nadírjánál, Alfred Cortot Brandenburgijainál...

Schumann 4-je Furtwänglerrel tényleg nehezen felülmúlható. Igaz - nem szívesen mondom, mert nem a szívem csücske -, de Karajan Schumann szifóniafelvételei megközelítik F-ét.

A Schubert 9. is nagyszerű a vele általában párban lévő Haydn 88-cal együtt.

A bécsi padlástól a zuglói alsó polcig – Egy zenemű karrierje

Nézd meg a legalsó polcon is, a pókháló mögött.

Otthon a lakásban?

köszi- csak itthon nem találtam...

Hogy micsodát keresel és nem találsz?!  

Schubert "Nagy" C-dúr

sajnos nem ismerem Klempererét - de hallottam Brüggennel és valamelyik "korabeli" zenekarral. Azóta keresem- de nem találom. Kezdek Norringtonékkal egyetérteni- majd' mindenben.

Kedves liebhaber, nem tudtam pontosan megállapítani, mik vannak ebben a dobozban, de feltehetően a többségét nem ismerem. Klemperer EMI-nél megjelent Beethoven szimfónia-sorozata, Fidelioja, a h-moll mise és még egy pár lemez, ami megvolt nekem (lp-n) meggyőzött arról, hogy soha ne vegyek kései Klemperert. Nem állítom azt, hogy ezek rosszak - sokan szeretik, tehát valami jó biztos kell, hogy legyen bennük - de engem végtelenül untatnak, sőt néha idegesítenek. A Fideliot - sajnos ezen a felvételen ismertem meg ífjúkoromban a művet - jó másfél évtizedig azért nem hallgattam, mert azt gondoltam róla, hogy ennél unalmasabb vackot Beethoven nem írt. Aztán megismerve más Fidelió-felvételeket (Furtwänglertől 4-et, Walter, Kleiber...) sürgősen revideáltam ezt a nézetemet - már ami a műre (és nem Klemperer interpretációjára) vonatkozik.Furtwängler stúdiófelvételeinek többsége sokkal kevésbé jó mint az élő felvételek, és a kései felvételeknél sokkal jobbak a háborúsak. Tehát nem nagyon vitatkozom a megállapításoddal (A stúdió Walkür például valóban sokkal unalmasabb az élőknél, és a Fidelio esetében is ez a helyzet.) Ugyanakkor van egy két üdítő kivétel. A Schumann 4., vagy a Schubert Nagy C-dúr stúdió-felvétele számomra a mű interpretációs csúcsát jelentik.

Kedves Tarnhelm,

ismered a Testament 1968-as bécsi albumát? (SBT 1365, http://www.amazon.com/Otto-Klemperer-Wiener-Philharmoniker-Performances/dp/B000A0HFUS, nem illesztgetek.) Jó, hogy nem hagyta abba (pl. K. 388!!!). Egyebekben: én Furtäwngler kései stúdiófelvételein alszom be tutira.

Szerintem meg inkább szánalmas. Kár, hogy sokan nem tudják, mikor kéne abbahagyni a nyilvános szereplést!

Így egyébként én is el tudnám vezényelni a darabot, sőt talán még lelkesebben is...

Hát ezen a magábazuttyanva ülő, szegény öreg mester akkora, mint Jézus Veronese "Vacsora Lévi házában" című képén... Öreg korban sokkal több a "rontás", ld. legeklatánsabban a nálunk Solti György által elszúrt Faust-szimfóniát.