Milánó - Tosca - 2012. május 12-14.
Jöjjön velünk Milánóba, és tekintse meg Puccini egyik legnépszerűbb operáját a Teatro della Scalában!
Jöjjön velünk Milánóba, és tekintse meg Puccini egyik legnépszerűbb operáját a Teatro della Scalában!
Tekintse meg Verdi Aidáját Franco Zefirelli klasszikus rendezésében a páratlan akusztikájú Teatro alla Scalában!
Az a cikk nem kizárólag Kovalikról szól, de Bayer megemlíti benne, éppen a Göncz-szerű országmószerolás miatt...
Nocsak, Kovalik most került rá igazán a térképre, hogy Bayer írt róla cikket...
Elő a burkákkal meg a becsületgyilkossággal, hehehe...
Jómagam gyerekkoromban mindig utáltam a papás-mamást. Lehet, hogy már akkor is kinyilvánult libzsi természetem...
Ugyan már egy hetes Bayer Zsolt cikke, de megemlíti Kovalikot is, ezért érdemes elolvasni.
Íme: http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/tisztesseg.html
A papás-mamást is Kovalik tiltotta be az ovódákban?
Húha, akkor tényleg jobb, ha csak Németországban rendez eztán!
Pusztuljon a liberós hülyeség!
OFF
http://www.magyarhirlap.hu/belfold/ezt_is_megertuk_ujra_szabad_a_papasmamas_jatek_az_oviban.html
Aha, telezokogta a bánatával... tényleg...
(Különben meg nem neki lett bánata, hanem sok millió magyarnak, abból a nyolc évből.)
Mars haza.
Kovalik csak eltanulta népünk Nagy Vezérétől, aki nyolc évig mást se csinált, mint telezokogta Európát és Amerikát az ő nagy bánatával. Persze erre a mostani dicsőséges kurzuslovagok és talpnyalók már nemigen akarnak emlékezni.
Külföldön a zs-ből gyakran lesz sz, az ékezeteket pedig bosszantóan képtelenek jó helyre rakni. Csoda, hogy itt is nem Bálaszt írtak.
Kovalik azt hitte, hogy Toll interjúja toll lesz, de még a képaláírásban is Balász-ra sikeredett. Én a szerkesztők helyében inkább Balfász-t írtam volna oda. Még szerencse hogy szerinte az Operában senki nem beszél idegen nyelveken- így a német szöveg még bántóbb élét legfeljebb néhányan élvezhetik.
Köszönjük Herr Balfász.
Kovalik ugyanazt csinálja sértődöttségében, mint Göncz 1992-ben a La Stampának adott interjújában: bemószerolja az országot. Undorító.
Persze, az [55]-nél már belinkeltem.
ezt olvastátok már?
http://opera-vilag.hu/hirek_teljes.%E2%80%9Ea+szuperautok+elakadtak+a+hulye+orszagutakon%E2%80%9D+++kovalik+interju+a+suddeutsche+zeitungban+(2010+07+25)-775.html
"Jómagam az Anyegint nagyon is szeretem, de ami a rendezést illeti, számomra a müncheni Warlikowski-féle produkció jelenti a "non plus ultra"-t, ahol a tragédia magvát a két férfifőszereplő közötti elfojtott és tragikusan meghiúsult homoszexuális kapcsolat adja." - tiszteletben tartva a véleményed és ízlésed, de megáll az eszem! Ha egy alkotás nem a homoszexualitásról szól, már nem is értelmezhető és élvezhető?! Erről a CEU egyik tanárának filmje jut eszembe, aki elkészítette élete első - és vélhetően utolsó - alkotását is. A történet dióhéjban: egy homoszexuális menekült beleszeret egy szintén homoszexuális hajléktalanba. Ahogy barátom szokta mondani: trú sztori, az életből merítve, és ennél fontosabb kérdés nincs is.
Hozzáteszem: aki egy alkotó nemi identitására és érdeklődésére hivatkozva képes az életművét negligálni, nem normális. De hogy ez állandóan napi probléma legyen, az túlzás. Először magukat kellene elfogadni a melegeknek, aztán kérhetik számon a többieken az elutasítást. Akkor ugyanis az már teljesen léynegtelen kérdés. Fordítva nem megy, attól senkinek nem nyugodott meg még a lelke.
Ez a salzburgi Ruszalkához (R. és az erdeitündérek prostik, a címszereplőt a Čury mury közben hátulról meghágja Ježibaba fekete kandúrja) vagy Kékszakállúhoz (szenilis vénember, akit a végén kinyír az ápolónője) képest tkp. még jó szívvel képviselhető értelmezés, csak ne utalna a szerencsétlen Mester szexuális irányultságára! Amiről nem tehetett szegény, pedig megpróbálta legyőzni.
Úgy véled, Káel Csaba kurzuslovag, Kovalik és mondjuk Alföldi Roberta meg nem, hehehe? Tudtommal Nagy Viktor rendezése volt, aki egy tehetségtelen alak.