Előzmények

OFF

http://www.magyarhirlap.hu/belfold/ezt_is_megertuk_ujra_szabad_a_papasmamas_jatek_az_oviban.html

"Jómagam az Anyegint nagyon is szeretem, de ami a rendezést illeti, számomra a müncheni Warlikowski-féle produkció jelenti a "non plus ultra"-t, ahol a tragédia magvát a két férfifőszereplő közötti elfojtott és tragikusan meghiúsult homoszexuális kapcsolat adja." - tiszteletben tartva a véleményed és ízlésed, de megáll az eszem! Ha egy alkotás nem a homoszexualitásról szól, már nem is értelmezhető és élvezhető?! Erről a CEU egyik tanárának filmje jut eszembe, aki elkészítette élete első - és vélhetően utolsó - alkotását is. A történet dióhéjban: egy homoszexuális menekült beleszeret egy szintén homoszexuális hajléktalanba. Ahogy barátom szokta mondani: trú sztori, az életből merítve, és ennél fontosabb kérdés nincs is.

Hozzáteszem: aki egy alkotó nemi identitására és érdeklődésére hivatkozva képes az életművét negligálni, nem normális. De hogy ez állandóan napi probléma legyen, az túlzás. Először magukat kellene elfogadni a melegeknek, aztán kérhetik számon a többieken az elutasítást. Akkor ugyanis az már teljesen léynegtelen kérdés. Fordítva nem megy, attól senkinek nem nyugodott meg még a lelke.