Na akkor ide is beteszem okulásként.

A magyar zenekritika feketepákója.

Egyszerűen:IMÁDOM!!!!

Nem kell FM-t ennyi beszéddel a mennyekbe meneszteni. Ő korunk kritikusi xavérvarnusa. Ennyi, nem több, nem kevesebb.

Róla van szó. Ki-ki eldöntheti.

Drága Begy! Én pusztán Kistörékeny vallomására reagáltam. Mármint, hogy Fáy úr lenne kishazánk legsármosabb férfija. Ami ugye véleményes. De hát tudjuk jól: de gustibus non est disputandum. Meg aztán hol vagyok én, hogy kétségbe merjem vonni egy nő érzéseit!

Fáy megjelenése férfiasságának nyilvános elemzésébe nem fognék, elvi okokból. A Csillag születiket nem néztem, de egyszer belenéztem. A műsort többek között azért sem bírtam huzamosabban nézni (amúgy is ritkán nézek tévét, ilyen tömegműsorokat évente egyszer részben esetleg), mert a zsűri nívótlan elemzései bratyizó és affekta jópofiságba csomagolva fölfordították a gyomromat. Én még egy csecsemőnek se prüntyögök affektálva, mert jobbat érdemel. Abban a katasztrofális közegben már a kicsit jobb is jónak tűnhet.
.
Fáy a szememben két okból gyenge. Egyrészt mint  kritikus nélkülözi az általam elvárt hozzáértést. Ha engem, a laikust zavar, akkor egy hozzáértőt pláne zavarhat. Attól ugyanis, hogy nem vagyok profi, valamelyest meg tudom ítélni, hogy érdemlegesek a szempontjai, az észrevételei vagy fájóan nem. Ezek nem kizárólag szubjektív, ízlésbeli dolgok, a művészeti kritikának megvannak a maga szakmai kritériumai is, drága Ricardo. Nem bonyolult átlátni azon sem, ha gesztusokat tesz a művészeknek kritika helyett.  Másrészt az a populárisabb zenekritika, amit újságok hasábjain művel, elvben nem gátja, hogy a tálalás nem szakmai nézőpontjai, igénye magas legyen. Hisz egy művelt réteghez szól, és vannak példás elődök. Nos, én nem kívánom, hogy olyan mélyre szálljon mindebben, ahol, mondjuk, engem vél, ha többre futja az általános műveltségéből, intelligenciájából. A kedvemért ne legyen nívótlan vagy felületes. Az pedig, kedves jó Walter, hogy a zenésznépség egy része milyen mélyen van, pláne arra kell sarkalja a kritikust, hogy kihegyezze a ceruzáját. Ugyanis jó szemléletű, jó ízlésű, felkészült kritikussá könnyebb válni, mint jó zenésszé. Mit várhatunk attól a kritikustól, amelyik némely zenészekkel együtt ennek dacára mélyre száll, ahelyett hogy húzná föl őket?

De gustibus non est disputandum - ahogyan azt a latin mondja.

Kedves nab, ha látod a szemét, akkor biztos könnyű:)

Kedves Zsölény, én imádom kistörékenyt.

Kedves kis törékeny, nem biztos, hogy ezek egy jó zenekritikus ismérvei, de különösek az Úr útjai, melyek elvezetnek Fáy tiszteletére:)
 
A legnagyobb nehézséget abban látom, amiben a zeneművészek nagy része, aminek hangot is adtak: hogy Fáy végülis, zenei képzettség híján, bármennyire intelligensen is, de egy (lényegében közömbös) laikus magánvéleményt fogalmaz meg. Amellyel nagyon sokszor egyetértek, máskor pedig rettenetesen bántónak és igazságtalannak tartok. Egy visszatérő motívum: éppen ő jobban tenné, ha előadóművészek küllemére nem fecsérelne szót.

Fáy Miklós egy igazi úriember! Neki az a dolga, hogy kritizálja az énekeseket és ezt nagyon jól csinálja. Én imádom ezt a pasit, ahogy néz, sejtelmesen mosolyog, beszél, a szemei pedig gyönyörűek! Nem lehet nem szeretni ezt a férfit! Ha híres emberek közt forognék tuti, hogy ráhajtanék! Az ország legsármosabb pasija Tabánival! Végig Tabáninak szorított azzal az édes mosolyával az arcán! Tehát imádom, imádom, imádom!!! Remélem az X-ben is ő lesz az egyik zsűritag, már ő miatta érdemes lesz nézni!

walther, 168: szükségtelen itt a szenzibilis mártírt játszanod, "odaát" már régen leszemétkosraztad az Orbán- és Gyöngyössy-féle zenéket . . . Mi ez, ha nem ideológia ?

Fáy Miklós kitűnő kritikus, aivel néha elszáll a pegazus (ld. Schiff-buzgását).

Én kedvelem Fáy Miklóst. Nem gondolom, hogy goromba vagy durva lenne a kritikája. Valóban elmondja amit gondol, és kívülről látja a dolgokat. Mindenkinek szüksége lenne ilyen kritikákra. Nem hiszem, hogy Fáy el lenne szállva és túl sokat képzelne magáról. Irigylem azért, hogy abból élhet, hogy őszinte véleményt alkot emberekről, előadásokról, és ha ezt nem is mindig a megfelelő hangsúlyban teszi...akkor is szerencsés ember.

Én balga, ma este végignéztem egy ilyen Csillag születik c. izét. Szörnyű műsor. De - meglepetésemre - az egyetlen értelmes zsüritagot Fay Miklósnak hívják. Szinte minden hozzászólása ül.

P.s Vásáry André - kár hogy mjuzikelt énekelget a gagyi pláza-közönségnek - remek férfiszoprán. És szinésznek sem utolsó, mint azt az Ármány és szerelemben bizonyította. Az egyetlen volt ezen az estén, aki komolyabb figyelmet érdemel.

De ez már filozófia, vagyis a bölcsesség szeretete. Ehhez peripatetikus gondolkdó kellenének, akik fórumokon körbe- körbe járkálva tanítanák a népet. persz emindenzt mai, korszerű eszközökkel és mai köntösben, nyelvezetben. Nézd Vörösbegy! Amig az a probléma, ill. sarkosabban fogalmazok... amig az probléma lehet, h. pár ember úgy gondolja nem fog a múltbarévedő tekintettel lumpen módra suszter melót csinálni, addig kritikusi szerepről és kritikusi felelőség vállalásról fontos, ámbár kiss felesleges beszélnünk. Amig a zenészek bolykotálják egy- egy új (régi újat is értsd!) mű betanulását... s lelkes készülődés helyett, lelkes anyázás közepette szidalmazzák az adott szerzőt (mondom, akár régi új műnél is ezt látom!), addig felesleges számon kérni bármelyik kritikuson is a helyes magaartási formákat, ill. a kvázi józan ész kritikáját!

Nagy kérdés, hogy ki avatja mesterré a mestert és a mesterművet.:)) Annak a realitásnak, ami a közönséget (nem ritkán a kritikust is) vezeti, sokszor semmi köze a produktum értékéhez. Persze milyen alapon is feltételeznénk képzett közönséget? (Kritikust ezzel szemben joggal.) A szerzőnek érzelmileg meg kell fognia közönségét. Jó művet feltételezve egyik fél sem kárhoztatható, ha ez nem megy. A közönség egyedül akkor kárhoztatható, ha elragadtatottságot hazudik, neki ugyanis az őszinteség lenne a kutya kötelessége. A magyar közönség mindig lelkesedik, tehát hazudós. Nem feltétlen rossz szándékból: ott vannak a szerencsétlen zenészek, akik egy estén át küzdöttek a szerzővel, a közönség sajnálja őket üres kézzel hazazavarni.
.
A kritikusnak - ha rezonálni akar a közönséggel, meg tán egyébként is - szintén meg kell nyilvánulnia érzelmileg a műről. Ebben ő sem hazudhatna. De ez csak az egyik baj. A kritikus érzelemvilága jelenik így meg, ami - sok mai kritkust nézve - mellbevágóan sekélyes. Itt támadhat hatalmas szakadék kritkus és közönség között, mert a közönség egészére érzelmileg akkor sem sekélyes, ha netán zeneileg teljesen laikus is. A laikus közönséget a kritkus aztán hajlamos kifizetni holmi olcsósággal, szakmai felszínességgel, holott bizonyos néptanító szerepben felelős közreműködő volna az értő közönség kinevelésében. Sok kritikusból azonban hatalmas egóval az önkifejezés vágya szaglik, nyoma sincs a műről való izgalmas értekezés kísértésének. Gyakran lehangoló a napi sajtóban, ahol a kritikus a közreműködését  a széles sajtóközönséghez akarja vélelmek alapján szakmailag és érzelmileg higítani, amiből jó nem sülhet ki. Neki kellene olvasmányosan helyes szempontokat adnia, milyen füllel hallgassuk a művet, neki kellene felfedezőutat kínálnia a műben. Ha ezekre maga sem képes, vagy lenézi olvasóit, hamar lelepleződik.

Tudod kevesen vagyunk ezzel így Vörösbegy. Az érvelés hiányCIKK errefelé... ha mégis meg van a józan ész kritikája, akkor pedig pellengérre vagy állítva sznobizmusod miatt. Én márcsak ezt kapom :D Nem baj oszanak a (negatív értelmű) dilettánsok, akiknek a retrogány a kenyerük. Bátran, hisz szabad. A kritika pedig a híradáson kívül egyéb esztétikai szempontoknak is meg kell feleljen:
Kellő tudással anyaggal kell rendelkezzék az író. Kellő bátroságot kell vegyen, h. formába merje önteni mondanivalóját. Értsen a tárgyhoz és a lelkesedésen felül legyen v.mennyire objektív "über mensch", márha ez lehetséges, úgy értem a felülemelkedettség. Engem például mindig elkap a méreg, ha egy csekély értelmű közönség felmagyasztal egy suszter művet. A francia negatív jelzővel ezt Farce d'atelier- nek hívja, amelyet a magyar is fércműként emleget. Nos, sajnos jelenleg, a történeti látásmóddal megáldott korunk kitermelt jó sok férművet és nem kevés darmstadti nyári kurzusok idillébe fulladt darabot is. Nem hiszek Lao Ce- nek, de v.hol középen van az igazság ebben a kérdésben. Hál' Istennek van kiút. Azt hiszem a legizgalmasabb művek a 20. sz.-ból és a 21. sz- ból is "szabad atonális darabok", s bár tudom, h. fából vaskarika a népzenén alapuló bartóki rendszert atonálisnak nevezni, de sok tekintetben kimerítő a "hangtalan zene" (értsd atonális) fogalmát. Nos tehát bármennyire is próbálnak "azok" engem leadornozni vagy lehanslickozni maradok kívülálló, mint (azt hiszem) mindenben. Ez volt az az "ars poetica", amit talán még magam se veszek komolyan :D
Szép estét!

Kedves Walter, még egy-két jó kritikusunk akadt, bár nagy tülekedés nem volt.:) Okfejtésed rokonszenves.