Ez a topic is elment a főtéma (Bach, Bell, Stradivari) mellett, mert más érdekesebbnek tűnt.



Én sem szeretem az utcai zenészet műfaját,  de pont azért, mert túlságosan is fontos nekem a zene. Az utcán általában a mutatványos (csepürágó) műfaj tenyész, ha pedig nagyritkán valami nagyon színvonalas produkció hallatszik, akkor azt kicsit méltatlannak is érzem az utcazaj hátterével. Egy kivételre azonban sok év múltán is emlékszem. Egy pocakos roma gyerek hegedült egy széken ülve a Nagyvárad téri aluljáróban, egy nagy lompos kutya hevert előtte. Ez biztosan nem világsztár volt, csak fantasztikus hegedűs. Bach partita-tételeket játszott, de úgy, hogy többször körbejártam azt a ronda aluljárót, hogy hallgassam. Vagy tíz perc múlva kikotortam a zsebemből egy kétszázas, odaadtam neki, pillanatra abbahagyta a darabot, elvette, hálásan rámmosolygott, aztán tovább játszott. Istenien szólt.



A másik nem-koncerttermi élmény San Francisco egyik áruházában ért, még 1991-ben.  Mikor beléptem, gyönyörű Schubert-vonósnégyes ment, és az áruház minden részlegében azt lehetett hallani. Nem tudtam betelni vele, hogy ezt meg lehet csinálni, de az igazi meglepetés az volt, hogy kiértem egy tágasabb részre és ott vettem észre, hogy egy vonósnégyes játékát közvetítették élőben, ezt juttaták el az áruház minden zugába a hangszórók. A vásárlók csendben járkáltak, megálltak, lekuporodtak,  áhítattal hallgatták, az nem volt szempont, hogy az előadók világsztárok-e. Schubert elég volt. Sóvárogva gondolok arra, hogy ilyesmi valaha nálunk is előfordulhatna.

7 Nana! Nagyon jó színészeink vannak, csak éppen nem ők az alföldis Nemzetiben. REmek színházi műhely van, igen nagy tudású színészekkel pl.: Sopronban. De Pesten is találni jó műhelyeket. Ott van pl.: Csákányi Eszter, micsoda Akárki volt! De mondhatnám Pápai Erikát is, Schubert Évát, sokakat...

A férfiak? Bregyán Péter mindig magas szinvonalú teljesítményt nyújt, amiben láttam, mind hiteles volt. A nemrég elhunyt Selmeczi Roland, már fiatalon is igen jó volt. Szóval, vannak, csak éppen a "kurvaanyádbuziköcsög" filmekben valahogy nem ők jutnak szerepekhez. Vidéki színházakban kell keresni őket, illetve egy-egy színházi közvetítésben. De jó a Vígszínház gárdája is. Mindenkinek ajánlom az Úrhatnám polgár-t. Remek előadás, profi munka, még a modernizálás is igen jól eltalált.



De filmek is vannak azért jók, pl.: az új "Egy bolond százat csinál". Parádés.



De el lehet menni a "Stílusgyakorlatok"-ra is. Csak hát a "celebek" nem ezekből az emberekből kerülnek ki, hanem a dzsungelben egymásra mászókból, a "bevállalósokból".

5 Igen, a képpel nekem is ez a bajom. Ha valaki így áll ki, akkor senkinek sem a belső értékei, művészi tehetsége jut eszébe, ha pedig így aposztrofálják, akkor inkább az, hogy úgy látszik, amazzal annyira nem tud érvényesülni, hát nőiségét tupírozza fel.



Egyik kedves konzis osztálytársam jut erről eszembe, aki mesélte egyszer, hogy 51 éves korában édesapja ezzel intézte el a felvilágosítását:



"Édes lányom, aki kurvának szegődik, ne csodálkozzék, ha b**szák."

10 Ha csak azok a körök, akik odatették, nem erősítik meg újra.



"A rendezései önmagukért beszélnek" Beszélnek? Talán árulkodnak...



Akkor már mé' nem inkább a Kovalik? Kovalik legalább tud is valamit, tényleg rendező, és nem pedig renegát színész, öncélú agymenésekkel, mint az Alföldi, meg a Zsótér.

Két hónap - egy év... Ennyi ideje van még a "nemzet színháza" élén. Belead mindent.

Na i Robi ...



Ugye, nem rá gondoltál?



Nos, amit hallani lehet a „személyzeti” megoldásairól, az nem emeli amúgy sem magas ázsióját - nálam legalábbis. A rendezései pedig önmagukért beszélnek.

Nahát!? Tán a robit se kedvelitek, he?

Sose legyen rosszabb nőm, mint Péterfy Bori, de ezzel a lezártam a témát.



Szerencsésnek tartom magam, hogy még láthattam azokat a színészeket és színésznőket, akiknek a mai favoritok a cipőfűzőjüket sem köthetik meg. Sajnálom, hogy így van, nekem akkor is ez a véleményem. Az akkori darabokban, filmekben (hatvanas, hetvenes években) a legutolsó epizódszerepeket is nagyobb tudású színészek játszották, mint a mai főszerepeket. Kár, nagy kár.

(És az énektudás meg az előadókészség sem, labamba!)

Velem van a baj, de a Nemzeti Színház SZÍNÉSZNŐje Gobbi Hilda, Tolnay Klári, Ruttkay Éva volt többek között...



Nekik nem kellett a mellüket mutogatniuk, mint jeles nőnknek, elég volt a színészi teljesítmény is. Szeretem a szép női melleket, de a színészi tudás nem abban lakik.

Kedves Kabát, a cikk nem, de cím abszolúte a művésznőről szól! Avagy hangicsálás az uborkafa tetejéről...

Ez a cikk, így képestül Péterfy Bori csöcseiről és beretvált hunyaljáról szól, vagy miről?

Tizenöt évvel ezelőtt elhatároztam, ha nagyon gazdag leszek, médiacézár leszek és azt adok ki lemezt, kottát stb amit akarok. Miért nem tudnak a gazdagok az értékek mögé fölsorakozni?! Lehetne ám szájbarágósan az értékeset is nyomatni; tíz év alatt ráállna a pórnép füle, mi a jó.

Ebből a kísérletből számomra az derült ki (amit eddig is tudtam), hogy amiről nincs médiatájékoztatás (vagyis az embereknek nem rágták szájba, hogy most a világ egyik legnagyobbját hallják), az az emberek számára NEM LÉTEZIK.

Iszonyatos hatalmad van, kedves Média, élsz és alkalomadtán (alkalom pedig bőven adódik) visszaélsz is vele, rendesen!

Bocsánat, de ezt már hányszor kell még elolvasni??? MÁrmint a washington postos kísérletet. Valami új hír nincs?