Bizony, pedig mennyi jó ötlet van még! Erre is nagyon kíváncsi volnék, például:
http://www.youtube.com/watch?v=l9SaevFhtZc

Érdekes amit mondasz. Tényleg sok, egyébként nem is olyan rossz, opera azért kerül a süllyesztőbe, mert a zene jó de a dramaturgia gyenge. Az opera egy összetett műfaj.

Ahogy ígértem, megnéztem a Sári darabot, és utána újra elolvastam a "fekete zaj" kritikát. Szerintem tökéletes, kiemelhetnék belőle dolgokat, de mindent
elmond amit magam is gondoltam a darab nézése közben: a jót is, és a
rosszat is. Annyit tudok hozzá tenni, hogy nem csodálkoztam, hogy az
első felvonás után sokan távoztak: valamit ugyanis rendkívül hiányoltam
a darabból, és ez a jó dramaturgia. A dramaturgia, ami az egészet előre
vinné. A dramaturgia, ami élhetővé, fogyaszthatóvá tenné a darabot. Már
Monteverdi is tudta a Poppea megkoronázásakor: kell néha feloldás, akár
egy kis, a darabba nem illeszkedő apródocska és egy udvarhölgy szerelmi
kettőse, de kell néha feloldás. Az első felvonásban nemhogy nincs
feloldás, hanem nyomasztó, nyomasztóbb, mégnyomasztóbb, legnyomasztóbb:
nem csoda, hogy az első felvonás végén lelki egészségüket félve,
önvédelemből menekülnek sokan, mert a nyomás elviselhetetlenségig
fokozódik addigra. Nem a fülükön! A pszichéjükön. Maga a történet is
csak fokozódó nyomás, és persze ezt jól kíséri a zene. Ha csak egy
szemernyi pont lenne, vagy kettő az első felvonásban, ahol egy pici
feloldás van, már nem mennének haza, és jobban célba találna maga az
üzenet. Akár egy prózai rész, ami olyan nagyon frissítő szemernyi
pihenést jelent a második felvonásban. Verdi is nagyon komoly dolgokról
írt, ám mielőtt Violettát megalázná Alfréd, még azért van egy maszkák
tánca, hogy a néző egy pillanatra felengedhessen. Az állandó feszítés
elpattanáshoz vezet, sokkal hatékonyabb a
feszítés-elengedés-feszítés-elengedés. Az izmainkat sem tarthatjuk két
órát megfeszítve, vagy egyre jobban megfeszítve: belebetegednek. Hát
így pattan el a húr a távozókban.
Még a Borisz Godunov sem lett
először siker, dramaturgiailag át kellett dolgozni, és belevenni egy
szerelmi szálat, hogy az legyen. Nem a zeneszerzői zseni hiánya miatt:
a dramaturgiai ismeretek hiánya miatt. E miatt bukik ez az opera is, ha
mégoly jó is a zene. Egymás mellett, és egymástól függetlenül szorong a
kis Lővy, és József Attila. Miért, mi értelme van ennek így, és
egyáltalán: mit énekelnek? Egy-egy "a macskák"-at el lehet kapni a
zseniális Kiss Tivadartól, de többet aligha. A kávéházi jelenet
kakofóniájában sok ember énekel el egymás mellett,
senkiből semmit nem értünk, azt sem tudjuk, mi fontos, és mi nem, csak
azt halljuk, hogy baromira szorong mindenki, és látjuk, hogy a végén
többen eldőlnek.
Nagyon
korrekt kritika ez. Már az sokat lendítene a darabon, ha értenénk a
szöveget. Egy helyen értettem mindenki szólamát: a kivándorlási kérelem
benyújtásánál. A jelenet igen jó, hát még, ha mindenhol értenénk, mi
történik!
Szóval, valami nagyon hiányzik a darabból magából, és ez
nem a jó zene, hanem a dramaturgia. És az előadásból még ami nagyon
hiányzik: a szöveg. Nem szégyen azt fölülre kivetíteni.
Nem
csodálkozom az elmenőkön, és azon sem, ha a darab, - amiért ahogy a
kritika is mondja, minden elismerés az azt betanuló gárdának -, így,
ebben formában csúfosat bukik, és többet nem látjuk, legalábbis lehet,
ősz fejjel fogom legfeljebb újra hallani.

(sikerült rávennem az emberemet:))

Igen, van. Legalábbis a jegymesteren tegnap még volt.

És még van jegy rá? A dec. 13.- ra???

Nem hiszem, hogy okos ezen egymásnak esnünk. Sajnos ismét az utolsó előadásra kaptam jegyet, remélem, ehelyett nem a huszonkettedik Traviátát kell látnom majd, mint a Bozay darab esetében. Fogok referálni.
A kortárs zene ilyen, általában vagy nagyon szeretik, vagy nagyon nem. Ezért essünk egymásnak? A zenetörténet nagy, mindenki talál kedvére valót. Az igaz, hogy jobb lett volna, ha olyan valaki írja a cikket, aki otthon van a kortárs zenében, és nem minden zaj azonnal a számára, ami  atonális.
Most jöttem egy kedves zenésztárstól, akivel együtt dolgoztunk, ő az első előadást látta, egyébként kortárszene szerető ember, de azt mondta, hogy majd elment ő is az első után. Miért? Hát mert a zenekar úgy elnyomta az énekeseket, hogy egy árva szót nem lehetett érteni, magyar előadás, tehát a szöveg kivetítve sincs. Maradt az atonalitást, az értelem nélküli hangzavar, amibe néha belejött egy énekes, és tátogott valamit. Nem csodálom, hogy ha így volt az első előadáson, akkor sokan elmentek. Egy C'he la guerre-t sem lehet élvezni a szöveg nélkül. Azóta javíthattak a dolgon, mert a többi előadásról nincs olyan információm, hogy elmentek volna az emberek, és a második és harmadik előadásról jelentek meg itt is inkább olyanok, akiknek tetszett. Kíváncsi vagyok a negyedikre, nagyon.

"Rossini legalább tudta, hogy mikor kell abbahagynia a komponálást." Így van kedves ezmegki. Úgyhogy ideje távoznod:D Javaslom vegyél a cikkíróval együtt egy nyakas Pétár Pált és boruljatok egymásnak. A sok hyüleségeidből kiindulva amikkel eddig is boldogítottál itt minket kortárs zene kapcsán esetéeg nem te írtad a Fekete Zaj című cikket? :P

Nekem tetszett, már amennyiben használható ez a szó erre az esetre. Nagyon örülök, hogy megnéztem (többször!), nagyon nagy hatást tett rám. Alapvetően nem vagyok rossz viszonyban a kortárs zenével, úgyhogy ez nem nehezítette a befogadást. A kivetített feliratok nagyon jók, nagyon sokat segítenek annak, aki nem olvasott Koestlert vagy már régen olvasta. Egy barátnőm, akinek az összes előismerte az volt, ami az előadás előtti darabismertetésen hangzott el, elég jól megértette, viszonylag fel tudta dolgozni a darabot. Nehéz róla bármi egyebet mondani, az ember még "emészti" a hallottakat-látottakat.
A közönségről: Egyre többet hallani, hogy aki ismeri a darabot, az magyarázza a többieknek a fontosabb tudnivalókat, ami szerintem nagyon jó.

A mai előadás kifejezetten vastapsos siker volt. Persze voltak akik a szünetben elmentek, de direkt figyeltem, zömében külföldiek voltak. Azon nem is lehet csodálkozni, hiszen nem csak, hogy magyarul énekelték a szöveget, -sajnos alig érthetően-e a feliratok, szöveg vetítések is magyarul vannak. Tehát egy külföldi igazán semmit nem érthet meg a darabból. Én végighallgattam előtte Kovalik Balázs ismertetőjét a Székely Bertalan teremben, ami minden előadás előtt 18. órakor kezdődik. De azt hiszem anélkül is megértettem volna a darabot. Mindenképpen érdemes volt bemutatni, fontos, hogy kortárs szerzők  űveit is láthassuk, hallhassuk.

Kösz! És neked hogy tetszett?

Azt nem neked írtam, hanem arra, amiről szó volt, meg amit én is tapasztaltam, hogy van, aki öt perc után elmegy a darabról (nem is te voltál az előzmény).

Bocs az önismétlésért, véletlen volt, nem emlékeztem rá, hogy ezt behoztam már. De az ilyen vitáról mindig ez a mondat jut eszembe:)

"Kapuzzátok ki elszamarasodott füleiteket!" (Bertold Brecht)

A modern darabok eleve nehezebben befogadhatók, mint Verdi vagy Puccini. De én már unom, hogy Verdi és Puccini mindig van, de Berg vagy Schönberg, vagy akár Szokolay is csak ritkán. Úgyhogy én szívesen venném a Bozay operát is, mert több zenetörténész pozitívan nyilatkozot róla. De nem akarok offolni. Szerintem érdekesnek ígérkezett a Napfogyatkozás és sajnálom, hogy nem fogom látni.

Judit,
kíváncsian várom, mit fogsz szólni, ha ott voltál.
Vöglein,
nem öt percen alapult a benyomásom, hanem a teljes darabon.

Igen, mint említettem, pont így jártam az "Öt utolsó szín"-el. Mennyire örültem, mikor a TV leadta!:)
Gyerekek, kövezettek meg, de én az ötvenkettedik Traviátára nem vagyok kíváncsi (mindkétszer az ment a Bozay darab helyett). Egy olyan operára, amiből csak néhány előadás lesz, arra igen, azt nem hallhatom mindennap.
A zenetörténet nagy, és Brechttel szólva: "kapuzzátok ki elszamarasodott füleiteket"

Szörnyű, ha tényeg csak ez az öt előadás lesz belőle! Annyi ember van, aki azt mondta, érdekelné, de éppen beteg/külföldön van/zh-ra tanul. Mennyien lemaradnak róla, pedig ha lenne egy kis idő, hogy híre menjen, még sokakat érdekelne! És hát jó is lenne, ha sokan látnák, annyira más ahhoz képest, amire az "opera" szó hallatán gondolni szoktunk!  Én ahányszor csak tudom, megnézem addig, az ilyen darabok elsőre nehezen befogadhatók. (Amúgy hogy lehet öt perc alatt eldönteni egy ilyen összetettségű darabról, hogy nem érdemes végignézni?)

Rossini legalább tudta, hogy mikor kell abbahagynia a komponálást.

Kedves ezmegki,
ne csodálkozz, hogy a régi jó(ill. rossz)német szokás, partiturának álcázott csepürágások elött csupán ideológiai okokból azonnal haptákba állni, és milliókat kiadni tehetségtelen müvek színpadraállítására, már Magyarországra is begyürüzött. (Végül is így leszünk EU-kompatibilisek, vagy nem ? ) Annál is inkább örvendetes, hogy vannak itt tehetséges komponisták is, pl. Orbán vagy Gyöngyössy, és sokan mások is, Jeney tanár úr még nagyobb bánatára . . .