Hivatkozva a (3)-as bejegyzésemre, igéretemhez hívenb utánajártam B. esetének. Peter Blaha, a bécsi Operaház igazgatójának jobb keze adott nekem személyes tájékoztatást az esetröl. B. müvésznö nem a ráosztott szerep tudásával érkezett a "Szicíliai vecsernye" próbáira. Nem értett egyet a vezetöséggel, és álláspontján semmi esetre sem volt hajlandó változtatni. Ehhez tudni kell, hogy nagyon kevés idö áll rendelkezésre próbálni, mivel a profi müvészek szinte csak "bejárják" a szerepet. Ez az opera már régebben is müsoron volt, ezér tudott Agnes Baltsa beugrani, aki már énekelte a szerepet. Az újonan fellépö müvészeknek a zenei anyagot tudniuk kell. A repertoár - színházban nincs idö gyakorolni, vagy tanulni egy szerepet. B. egy darabig biztosan nem fog szerepelni Bécsben.

Borodina továbbra is énekel a Bécsi Operaházban, a botrány ellenére.

Szerintem bárhonnan bármikor haza lehet menni, legfeljebb nem hívják legközelebb az embert. Ha jól figyeltem Borodina be se ült abba a buszba, amit a nézők iránt érzett felelősséggel el kellett volna vezetnie. És én ezt ugyancsak felelősségérzetként értékelem. Ezért sántít nekem a hasonlat. Az más dolog, hogy ő megteheti, egzisztenciálisan (is) megengedheti magának. Mert majd hívják máshová. Míg mi, sokan nem.
De akkor erről beszéljünk.

Kedves gabodick,
a többséghez hasonlóan én nem mehetek haza - még dilihoppból sem - ha a munkahelyi (külső) vagy a saját (belső) légköröm nem elég derüs.

"zenebolond", köszi, végülis arra szerettem volna kilyukadni, hogy - amint azt már említettem - világhíresség szájából hallottam már, hogy ö bizony bemegy a munkaghelyére dolgozni. Ez a munkahely pedíg a színpad. Ha meg ott nem megfelelö a légkör, akkor valóban elöfordulhat, hogy hazamegy. Esetleg dilihoppból.

[1]

A dilihopp szót már nagyon-nagyon rég nem hallottam. Köszönöm, hogy visszahoztad a köztudatba.

Puszi: debut

Kedves Orlando Furioso,
azért vannak fokozatok az "egy a párna egy a stempli" és az operaéneklés között. Egyébként tán még az előbbi is lehet nehéz, ha pl. az ember (vagy hozzátartozója) beteg stb. De abban igazad van, hogy a "pecsételés" legalább nem nyilvános.
Viszont ha pl. a tanárokra gondolsz, ott már más a helyzet: pl. nekem akkor is ki kellett állnom a hallgatók elé, és megtartanom az órámat, amikor - két hónapnyi haldoklás után - meghalt a nagyapám. (Nem is szólva a megelőző két hónapról.)
Vagy pl. egy felszarvazott pilóta / masiniszta / buszsofőr / villamosvezető sem morfondírozhat azon, hogy kivel mit csinál éppen az asszony, miközben ő a utasok életéért felel.
Szóval ebből a szempontból az operaház / koncertterem bizony ugyanolyan munkahely, mint a többi.

Nem Solti volt, hanem Doráti, ha jól emlékszem.

Kedves Gabodick!

Azért ne téveszd össze az "egy a párna egy a stempli"-t azzal, ha valakinek ki kell állnia énekelnie, mert a munkáját végzi. Azt még te magad is kikérnéd, ha szarul teljesít, de két stemplilenyomat között éreznél-e olyan különbséget, amit szóvá tennél?

Kedves "salvae"!
Egyetértek!
Hát nem a hangjukért szeretjük ÖKET?
A magánéletük, a "munkahelyi problémájuk" nem jöhet elö a színpadon; mert a hivatalban sem érdekel senkit, hogy a tisztviselönek milyen baja van a magánéletében - a produkcióra kíváncsi!
Sajnos, hogy manapság olyan sokan csámcsognak hírességek magánéletében.

Mégis eszembe jutott egy történet: Kelen Péter nem volt hajlandó föllépni a Liszt Ferenc Társaság budapesti zeneakadémiai koncertjén (Plsalmus 1984???), mert a televíziós fölvétel nem szerepelt a szerzödésében. Szegény Molnár András ugrott be halott sápadtan, de "megcsinálta"; Solti Gyöörgy utólsó magyarországi fellépése így is órákat késett. (Ott voltam, és mondhatom, hogy ilyen dolgok nagyon - nagyon zavarnak.) Egy énekes is "CSAK A MUNKAHELYÉRE" megy be - ezt már világhírességektöl is hallottuk!!!! Sajnos ez így van.

Nagyon sok ilyen van az opera világában hiszen emberekkel van dolgunk.Az "egók" harca.
Callas különösen híres volt a rigolyáiról,de a Pavarottiról szóló könyvben is ,sok ilyet találtok(amelyiket a volt menedzsere írt ).Nem csak róla sok mindenkiről ír abban a könyvben.
Na,de szerencsére a hangjukért szeretjük őket.

Illetve nem is tudom, hogy mit írjak. Ugyanis Agnes Baltsa állítólag azért "ugrott" be, mert Borodina hisztizett. Viszont Agnes Baltsa nem egy minden nap elérhetö sztár, aki csak úgy beugrik egy szerepbe!!!! Hogyan kerülhetett elö a semmböl? Szóval itt valami nem stimmel. /Megsúgom, hogy most annnyira fölkeltetted az érdeklösésemet, hogy utána fogok járni!/
Nagyon halkan jegyzem meg, hogy a Hollander vezette bécsi operaház a végét járja. (Istenem!! 1989-ben a világ legjobb operaházának kiátották ki - akkor szerintem jogosan - ) Még tart a szerzödése, vitathatatlan érdemei vannak, de már sokan kívánják az új igazgatót! (Lásd:a Theater an der Wien
intendánsának legutóbbi nyilatkozatát.)
A kérdésedre konkrétan válszolva viszon én úgy gondolom, hogy igenis nagyon fontos tiszteleteben tartani az énekesek kívánságait is. Elvégre az énekes áll a színpadon, akit (néha) túl sokan is irányítanak. Hát az a "szerencsétlen" énekes viszi a börét a vásárra!!! Egy jó elöadás csakis közös munka eredménye lehet!

Kedves "kabát"!
Nem tudok hasonló eseteket -(és bocs, de nem is tudom, hogy valójában mi történt), de egy véleményem biztosan van: Ha az énekes, a karmester, a rendezö, a világosító, a statiszta, a súgó..................... nincsenek egyhangban, akkor az egészet megette a fene.

Tulajdonképpen mindegy is mi történt konkrétan, a lényeg, hogy egy szólista milyen mértékben várhatja el, hoyg tiszteletben tartsák, egy karmester (vagy akin valami is múlik) fölfogja-e, hogy a szólista ha szenved amiatt, hogy nem azokat az ossiákat énekli/játssza, amikben jólérzi magát, akkor ezen igenis sok múlhat...

Ki mit gondol, fontos-e tiszteletben tartani egy szólista vagy karmester látszólagos dilihoppjait?
Tudtok-e még sztorikat hasonló "sértődésekről"?