Köszi szépen, teljesen egyetértek veled, hogy a kérdés kulcsa a mentalitás, ugyanakkor úgy tűnik, nehéz megérteni ezt azoknak, akik a Kádár-rendszerben szocializálódtak.

Örülök, hogy többen is így gondoljuk, hogy nem elég a csodát várni, és mindig másoktól, hanem magunknak is tenni kell érte.



Persze, ez önmagában nem látványos, nincs rövid távú eredménye, ebből nem lesz megoldva az Erkel helyzete, legalábbis most. De egy emberöltő távlatában már lesznek eredmények, és egy másik, hasonló helyzet esetén állhat kezdeményezőként egy addigra már erős alapítvány az ügy mögött, és ami fontosabb, ülhetnek majd olyan, szilárd erkölcsi normával bíró döntéshozók a politika asztala mellett, akik számára nem lesz kérdés, hogy a kultúra társadalmilag fontos ügy, ezért áldozni kell rá a köz pénzéből.



Talán ahhoz hasonlítanám ezt, hogyan lesz a csenevész fából gondos ápolás, nevelés mellett erős fa, és hogy lesz 1-2 évtized után a gyér ligetből erdő (tudatosan gondolkodó állampolgárok, ne adj Isten polgárok...)

Vagy talán egy másik példán át: egy vagy akár 100 hangyát még simán el lehet taposni, és nem sok mindent képesek elvinni a hátukon. De sok-sok hangya képes látványos eredményekre, és nem lehet őket nem figyelembe venni, hiszen meggyőző a tömeg ereje.



Ez a kulcsa  szerintem az egésznek, felismerni az egyéni felelősségvállalás fontosságát, szilárd értékrend szerint élni, példát mutatni, nevelni... És akkor a politikába is tisztességesebb emberek, a mi neveltjeink  kerülnek majd,  akik számára nem lesz kérdés, hogy egy Erkelre költeni kell. 

A fejekben dől el minden, az otthoni indíttatásban, a szellemiségben, és a közgondolkodás formálásában. Ebből a szempontból pld. óriási a média felelőssége, és ma rengeteg árt a tucatnyi igénytelen tömegműsorral. Legyen több színházi közvetítés, operaelőadás, persze ahhoz igényes, elhivatott szerkesztők kellenének...



Emellett maguk a színházak is tehetnének többet önmagukért, legyenek gyerekbérletes műsorok, iskolákkal együttműködő lelkes színház- és koncertszervezők, kihelyezett énekórák stb.

Egy rosszkedvű, fásult, rövid távra koncentráló, belső érdekharcoktól terhelt művészvilágban nem lesznek maguktól csodák, és szerintem a legnagyobb gond az, hogy a rendszerváltás óta eltelt időben még mindig nem termelődött ki egy hatékony, színvonalas zenei menedzsment. Vannak kiemelkedő emberek, de nem ez az átlag szint. Ki fogja az ifjúságot bevonzani a színházakba, operába?



Kicsit elkanyarodtam a fő témától, de szerintem az Erkel a jéghegy csúcsa csak...

Kedves unicornis, átfutottam Ókovács Szilveszter válaszát (mondjuk számítani is lehetett rá, miket ír), ugyanakkor továbbra is fenntartom, hogy egy szabad, polgári, civil társadalomban az állampolgároknak is áldozniuk kell a kultúráért, hogy a fenntarthatóságát biztosítsák (tudod, hogy pl. az USA-ban hány klasszikus zenei rádióadót tartanak el a hallgatók közadakozásból?).

most látom, hogy Rocco vagy másvalaki kíméletből levette a párhuzamos topicot. Enélkül sok hozzászólás értelemetlen, kedves Fidi...



"Fidelio

[3120] 2006.11.17. 14:55



A "Van még kérdés" c. topic törölve - bár tisztában vagyunk azzal, hogy az operaház jövője - sajnos - elválaszthatatlan a politikától, a "mainstream" politizálást szeretnénk következetesen a "Zene és közélet" topicra szorítani."



 

kedves W: a remek gondolatok a cikk fel nem vetett felvetései? Olvasd el Ókovács reagálását - valószínűleg megszabadulsz az inerciádtól, mely most erősen érezhető...

Remek gondolatok, csakhogy sajnos, Magyarországon a hagyományos "állampolgári inercia" miatt nehéz lesz szabadulni a gondoskodó államtól, mint utolsó államszocialista mentsvártól, az állampolgári öntevékenység helyett még mindig a "fogjuk meg és vigyétek" kádári beidegződése érvényesül.

nekem meg gyf veri ki rendszeresen (a biztosítékot). És azért sem megyek el, mert fogy a magyar. Viszlát a közélet topicban.

Kedves Unicornis,



miután nem lelem a másik topicodat, itt kell válaszoljak.



...



Igen, nem tetszik, sem kicsit, sem nagyon. És el is megyek, de aztán ne tessék nyavajogni, hogy "fogy a magyar"... Mert nem én vagyok az egyetlen, akinek nem tetszik.



:):D

      Egy csekély jóhír, a legközelebbi opera igazgatót szakmai zsüri véleményealapján akarják választani.

[MODERÁLVA]

Kedves Fidi, alighanem nemcsak bennünk verte ki a biztosítékot az eredeti cikk -számomra pökhendien Kókás- hangvétele. A folytatás az Ókovács Szilveszter- féle reagálásban olvasható, köszönöm hogy feltetted. Ezért érdemes a fidélio-t lapozgatni !!!

A Szörny itt is müködik?

Most vettem észre, mennyi hsz. jött ebbe a topicba, ezer felé pörgök :-)



Kottafejjel és Saljapinnal értek egyet leginkább.



Kedves Csigabiga, idealista emberek nélkül ez a világ egy rosszkedvű, száraz, racionálisan működő gépezet lenne, ahol kultúra már rég nem lenne... Ha nem lennének nagyokat álmodó emberek, akik aztán meg is valósították úgy-ahogy álmaikat és  ezerszer rosszabb körülmények között is képesek voltak alkotni, sokszor üldöztetések közepette, vagy jobb esetben teljes háttérbe szoríttatva, és mégse adták fel a küzdelmet, akkor nekünk ma nem lenne miről vitázni, nem születtek volna ilyen művek, amiket az Erkel előadhatna. Most, hogy elértünk a "csodás" vadkapitalizmus időszakába, immár jó pár éve bele is ragadtunk ebbe, képtelenek vagyunk szakítani a múlt azon gyakorlatával, hogy az állam feladata a kultúra felkarolása, miközben tudja itt mindenki, mi módon tudta ezt megtenni, milyen áron. Ugyanakkor a piaci törvényszerűségek szerint se szabad működtetni tisztán, mert ez nem közönséges árucikk! Mégis, ma hatalmas a kényszer arra, hogy a kultúrát is csak árucikként, minél jövedelmezőbben, profitot termelve kezeljék, menedzseljék, miközben természeténél fogva nem normál áru.

Enélkül ugyanis lehet élni, csak nem érdemes, mert egy társadalom felemelkedése függ tőle!



Óriási ellentmondások feszülnek itt, a cikk is erre próbálta a maga kicsit kesze-kusza módján felhívni a figyelmet: a régi, sokat szidott rendszer előnyeit akarjuk (állami paternalizmus), miközben a mögötte álló ideológiát elutasítjuk, az meg senki se érdekel, hogy nem volt fedezete a kultúra akkori kiemelt támogatásának.

Eközben a mostani rendszert azért szidják sokan, mert a kultúrának nem szán kiemelt szerepet, hanem  piaci körülmények közé akarja szorítani ezt a speciális árucikket, vagyis itt a finanszírozásra kerül a nagyobb figyelem a népnevelés ideológiája helyett.



A fejlett jóléti társadalmak, akik nem 17 éve próbálgatják még csak a demokráciát, megtalálták az utat. Nekünk még addig iszonyat sokat kell fejlődni,de nem csak gazdaságilag, hanem a fejekben,ott belül kell rendet csinálni,és nem politikusi felelősséget keresgélni csak!



Nevelje ki-ki a gyerekét nemzeti értékrend szerint,  nyissa fel a szemét, ne hagyja, hogy idióta tvműsorokat nézzen, és talán így felnő egy olyan generáció, mely ha  politikai hatalomra kerül, tudni fogja, mi az, hogy kultúra, mert a vérében van!

Szerintem cisz-mollnak eléggé igaza van - a cikk alapvetően a társadalmi felelősségvállalás problémáját járja körül. Nem hinném, hogy politizálni szeretett volna.

Az alábbiakhoz két dolgot fűznék hozzá: valóban szükség van-e két operára egy városban, ha az egyik is állandó problémákkal küzd - és nem feltétlenül az anyagiakra gondolok, pláne nem arra, hogy mindez azért van, mert a fránya állam nem ad pénzt, mert nem fontos neki a kultúra, hanem arra, hogy van-e elég színvonalas előadás, a műsorstruktúra alkalmas-e közönség csalogatására, eszébe jut-e a turistának, ha itt jár, hogy operába menjen, mert ott európai színvonalú és minőségű előadást láthat, vagy nem? Ha nekem most programot kellene ajánlani zeneszerető külföldi / vidéki / budapesti ismerősömnek, biztos, hogy nem az operába küldeném. 



A másik pedig, hogy igenis el kell szakadni attól az állásponttól, hogy állam bácsi pumpálja a pénzt a kultúrába, mi meg majd művelődünk - ez idealizmus. A kultúra sajnos igenis áru, szebben fogalmazva szükséges az üzleti gondolkodás ahhoz, ha valaki kultúrával foglalkozzék. megvan az ára egy koncertjegynek, egy színházjegynek. Amit ugye hajlandóak vagyunk kifizetni - ha nem fogynának el a 27000-es jegyek a Müpá-ba, akkor nem is 27000-ért árulnák. 

Vagy egy másik példa, gondoljátok, hogy a fidelio életképes lenne, ha a kultúra iránti elkötelezettségét nem üzleti elgondolásokra alapozná? Írhatnánk erre a fórumra, ha az olvasótábor azt követelné, hogy eltűnjenek a reklámok fentről, jobbról és balról, azzal az elgondolással, hogy a kultúra nem üzlet?

 

Roberto bizony kimondta, amit kellett...







cisz-moll pedig mindig kedvesen idealista hozzászólásokat produkál, várható volt, hogy most is lelkesen az "ügy" mellé áll.

Roberto, Contrapunct! Így van, ahogy írjátok: sőt, a civil szféra azért nem erős, mert nem hagyják nála azt a pénzt, amit a kultúra támogatására költhetne. Hogy erősebben fogalmazzak: azért nem hagyják nála a pénzt, hogy "nehogymá" a nemzeti kultúrát támogassa. Undorító. Ha ugyanis a néző a lábával szavazna, akkor nehezebb a brancsbeli produkcióknak juttatni a támogatást.

Magyarországon nincs kulturális piac, nem alakult ki. Pályázatosdi, miniszteri különkeretesdi játékok is éppen a piac működése ellen hatnak. A piac kizárólagosságára hivatkozni ostobaság vagy rosszindulat kérdése.

Van.Hogy lehetett ezt a cikket megjelentetni? Annyi összevisszaság van benne, hogy ésszerű terjedelemben kritizálni sem lehet. Még kritikára sem alkalmas. Egy elfogadható ellentétpár sincs benne, holott mintha azokra akarná felhívni a figyelmet. A gondolatok sem egymáshoz, sem egymás ellen nem párosíthatók. Mintha minden problémát fel akarna vetni, de se a kultúráról, se a színházról, se az üzemeltetésről, se ezek finanszírozásáról, se a privatizációról, se az államról, se a demokráciáról, se a kultúrpolitikáról, se az állami pénzügyekről, se a szociálpolitikáról, se a demagógiáról nem említ tartalmas gondolatokat. Üres, hamis, ellentétpároknak látszó dolgok említésével gondolatokat próbál színlelni, ezekkel bölcsnek akar látszani, mint aki felhívja az olvasó figyelmét a sok áttekinthetetlen, bonyolult problémára.Ehhez járul még a hamis látszat keltése: a szerző által becsült 300.000 ember igénye nem hivatkozási alap, mint a választók 3 %-ának igénye! A MÁO Erkel színháza 10 millió állampolgár és rajtuk kívül az összes érdeklődő, kultúrálódni vágyó igénye.

Az autó hasonlatot jobb elfelejteni.

Most szünetelnek a MÁO-at lejárató cikkek, kezdődik külön az Erkel Színház lejáratása? Ezen a nívón?

[13] Kedves ciszm! Voltaképpen persze igazad van. De vajon miért nincs hazai polgárság? Hát éppen ezért, azt kéne elsősorban támogatni, aki végre a polgárság létrejöttét - és nem az elsüllyesztését - szorgalmazza. (Hogy szépen fejezzem ki magamat...) Legatyásodott rabszolga-népességből nem lesz jómódú polgárság. Ezért kottafej lelkesedése is most még, bármilyen jószándék vezérli, puszta demagógia. Sajnos.

Civil társadalom? meg mindenféle nagy szavak, biztosan szép a nyugati szakirodalom, de ami nincs, arra nem lehet építeni. Csinálni meg végképp nem lehet. Ebbe már belebukott más is ... (!)

A civil társadalom szabadidejében Fideliot olvas, de ha sok ilyen cikk jelenik itt meg, akkor nem fog. 



Tudni kell, hogy Nyugat-Európa legkomolyabb zenekarai és operaházai sem tudták eddig meghaladni a külső támogatóknál a 8 %-ot, az összköltségvetésük 8 %-át. A legjobbak. Mielőtt valaki leír ilyen csacskaságot, nézzen körül! 



Nem hinném, hogy ez a cikk másért íródott volna, mint amit oly sokan kiolvastunk belőle. Pártmunka! A rosszabbakból való!

Nevelnek manapsag operalatogato közönseget? Mert ha nem, akkor igen nehezen kepzelem el, miert lenne fontos a mai fiatal ertelmisegnek az Erkel szinhaz allapota. A Scala delelötti föprobaja tele van gyerekekkel, akiket az iskola szervezetten odacipel. Eleinte iszonyu zajosak es neveletlenek, aztan altalaban csönd lesz. Egyszer olasz vonaton utaztam, a kamaszok elkezdtek reszleteket enekelni a Nabuccobol es Figarobol, persze parodizalva, de megis, tudtak, mi az! Ez igazan nem penz kerdese!!!