A Mahagonny először a Ringen

A Bécsi Állami Operaház január 24-én először tűzi műsorára Kurt Weill és Bertolt Brecht Mahagonny város felemelkedése és bukása című darabját. A rendező, Jerome Deschamps szerint a mű időszerűbb, mint bármikor.

A párizsi Opéra Comique vezető rendezője úgy fogalmazott: "A pénz világa, a kapitalizmus kritikája 1930-ban tagadhatatlanul kicsengett Weill és Brecht művéből. Szeretném, ha a mai néző is elgondolkodna a gazdaság, az üzlet, a kézzel fogható valóság és a magánélet intimitása, az érzelmek, az álmok viszonyáról." Megjegyezte azt is, hogy bárvicces és trükkös rendezőnek ismerik, de ezúttal biztosan nem lesz vicces. A Mahagonnyban - ahogy az életben - az ember a tűzzel játszik, odaadja magát a pénznek, az italnak, a durvaságnak, a szexnek, és ha jön a gazdasági vagy természeti katasztrófa, azt valamiféle bibliai büntetésként éli meg, de nem okul a történtekből. 

Angelika Kirchschläger Jenny Hillt alakítja, Elisabeth Kulman lesz özvegy Begbickné, a Budapesti Wagner-napokról is ismert Tomasz Konieczny játssza Hétszentség Mózest és Christopher Ventris énekli Jim Mahoney szerepét. A produkciót Ingo Metzmacher vezényli. A librettó nem zárja ki, hogy pucér jelenetekkel provokálja a nézőt, azonban inkább az árulást, a szolidaritás hiányát akarja hangsúlyozni és nem az erotikus vonásokat. Kevés díszlet lesz a színpadon, a közreműködők egy fiatal tervező, Vanessa Sannino excentrikus ruháit viselik majd.

A Mahagonny... premierje 1930. március 9-én volt a lipcsei Neues Theaterben, és a rákövetkező két hét alatt öt másik német színházban is bemutatták. Kurt Weill visszaemlékezéseiben arról írt, hogy már 1927-es első találkozásukkor felmerült benne és Brechtben a Mahagonny szó (a fafajta és a náci SA-csapatok látványa a magyarázat) és egy "paradicsomi város" elképzelése. A darabhoz vezető út első állomása a Hauspostille (Házi imakönyv) öt Mahagonny-dalának megzenésítése volt, és az ebből készült Mahagonny-songjátékot a Baden-Baden-i Fesztivál közönsége 1927 nyarán láthatta, de a Koldusopera, a Happy End, a Berlini requiem és a Lindbergh repülése is az opera "építőköveinek" tekinthetők.