Camilla Williams volt az első afroamerikai operaénekes, aki jegyzett amerikai társulat tagja volt.
A művészt 92 éves korában, január 29-én érte a halál bloomingtoni otthonában. 12 évesen kezdett énekelni. Virginiából származott, ott fedezte fel egy walesi énektanár, aki a szegregáció idején fehér lányokat tanított az iskolában, ugyanakkor különórákon foglalkozott néhány fekete bőrű kislánnyal. Diplomjáát szerzett a Virginiai Állami Egyetemen szerezte. Zenetanár lett belőle, majd 1942-ben philadelphiai ösztöndíjat ajánlottak neki.
Az énekesnő 1946. május 15-én debütált a New York City Opera színpadán. Sokak szerint az volt az első alkalom, hogy fekete bőrű operaénekes neves társulattal lépett fel. Williams bemutatkozásával kilenc évvel előzte meg Marian Andersont, aki a Metropolitan Operában szerepelt a színpadon fekete bőrű előadóként. Camilla Williams Csocsoszán szerepében debütált Puccini operájában, és ez is maradt leghíresebb szerepe. Játszott Leoncavallo Bajazzók című operájában, majd a Bohéméletben Mimit énekelte, 1948-ban Aidaként állt színpadra Verdi művében. Később rendszeresen lépett fel külföldön. 1970-ben vonult vissza a színpadtól, főiskolákon tanított New Yorkban, majd az Indianai Egyetem első fekete bőrű zeneprofesszora lett. A tanítással 1997-ben hagyott fel.
Az 1950-es és 1960-as években a polgárjogi mozgalmak ismert arca lett, 1963-ban ő énekelt Martin Luther King híres beszéde, a Van egy álmom kezdetű előtt, majd egy évvel később akkor is, amikor a mozgalom vezetője megkapta a Nobel-békedíjat. Férje az a Charles Beaver ügyvéd volt, aki többek közt Malcolm X-et védte.


Fidelio/MTI
Hozzászólás
Elküldöm































