Elhunyt Joan Sutherland

A világhírű ausztrál szopránt családja tájékoztatása szerint Genf melletti otthonában, hosszan tartó betegség után, nyolcvanhárom éves korában vasárnap érte a halál.

Az énekesnő 1926. november 7-én született Sydneyben. Énekelni és zongorázni elég későn, 19 éves korától tanította édesanyja. Tanulmányait később Londonban, a Royal College of Music magánének szakán folytatta. Eredetileg mezzoszoprán énekhangját fejlesztették fel koloratúr szopránná. 1952-ben a brit fővárosban debütált a Covent Gardenben mint A varázsfuvola Első Hölgye. 1954-től kezdve a Királyi Operaház tagjaként a szopránrepertoár legnagyobb szerepeit énekelte.

Házasságot kötött zongorakísérőjével, Richard Bonynge-gal, aki később neves karmesterré vált. Kapcsolatuk szakmai vonatkozásban is gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen tulajdonképpen Bonynge fedezte fel nejében a tehetséget a bel canto szerepekhez, ő vezette be feleségét az olasz bel canto stílusvilágba, s énekgyakorlatokat is írt számára, amelyek segítettek biztosan uralnia ezt az előadásmódot. Az énekesnő Donizetti Lammermoori Luciájának címszerepében aratott átütő sikert 1959-ben: ezzel kezdődött fantasztikus nemzetközi karrierje. Ugyanezzel a darabbal debütált a milánói Scalában is 1961-ben, majd következtek a világ jelentős operaházai. Az 1962-es Scala-premieren Sutherland énekelte Semiramis szerepét Rossini két felvonásos operájában. E címszerep később is gyakran megtalálta az énekesnőt: férje vezényletével hét felvétel is forgalomban van.

Saját társulatával az 1965-66-os szezonban Ausztráliában turnézott. Az együttes tagjai között szerepelt a fiatal Pavarotti is, aki úgy nyilatkozott: minden kétséget kizáróan Sutherlandé az évszázad szoprán hangja.

A londoni Decca cég lemezszerződést is kötött az énekesnővel, a felvételeken legfontosabb operaszerepei találhatók olyan zeneszerzőktől, mint Bellini, Donizetti, Meyerbeer vagy Händel. Férje 1976 és 1986 között a Sydney-i Opera igazgatója lett, így Sutherland is gyakran lépett fel ott.

Számos rangos elismerés után 1979-ben az ünnepelt művésznő megkapta a Brit Birodalom lovagi címét. 1990. október 2-án Meyerbeer Hugenották című művében búcsúzott el a színpadtól Sydneyben. Ezután szívesen foglalkozott fiatal énekesekkel, így a kilencvenes években Budapesten, a Magyar Állami Operaházban is tartott rövid mesterkurzust.