Ókovács Szilveszter: "A leépítés dacára van kiút az Operaház számára"

A közszférát érintő leépítések közepette az egyik legnagyobb vágást épp a Magyar Állami Operaház kapta, amelyet tavaly ősztől Ókovács Szilveszter kormánybiztos vezet: 1,7 milliárd forinttal kevesebből gazdálkodhatnak, mintegy 180 dolgozótól kell megválniuk. A kormánybiztos szerint ennek ellenére van kiút az Operaház számára.

"Továbbra is tartom, hogy az Operaház ilyen szintre csökkentett állami támogatás mellett nem működtethető, és az elmúlt tíz évben nem volt bérfejlesztés, ami szintén nonszensz. A 2012-es költségvetés pedig törvényi szintű jogszabály, végre kell hajtanom" - mondta az MTI-nek kedden Ókovács Szilveszter a leépítésekről. "Más kérdés, hogy mai anyagi helyzetünkbe jól felfogott közérdekből sem nyugodhatok bele, a fenntarthatóság miatt mentő megoldásokon dolgozunk, amelyek a második félévre érnek be. Sajnos, valóban a legnagyobb elvonás a mienk, de a legnagyobbak is mi vagyunk. Voltunk is, maradunk is az ország első színháza." 

A felvetésre, hogy nem öngyilkos lépés-e szembefordulni azzal a társulattal, amely eddig támogatta, Ókovács azt mondta: "A társulattal szemben ugyanúgy lojális vagyok, mint eddig mindig: most épp a ház működőképességének megtartása, középtávon pedig a játszóhelyek és az előadásszám felfuttatása a célom. A mintegy 180 közalkalmazott elbocsátása nem opció volt, hanem a fenntartói forrásszűkösségből egyenesen következő kényszer - ez azonban nem jelentheti az operajátszás szétverését". Ókovács biztos abban, hogy áldozatok árán, de sikerül úgy megoldaniuk a leépítést, hogy az rövid távon ne befolyásolja a produkciók minőségét. 

Ókovács Szilveszter szerint az énekes szólisták a világon mindenhol egyes produkciókra vagy évadokra szerződnek, legkevésbé sem közalkalmazottak. "Örök téma a vízfejű adminisztráció, de az Operaházban már nincs jelentős túlfoglalkoztatottság a műszaki-irodai területen. Az irodát különben vagy azért szidják, mert van, vagy azért, mert zárva van... Eközben szerződtetni kell a művészt, megvarrni a jelmezét, reklámozni a produkcióját, számfejteni a gázsiját, eladni a jegyeket - hadd ne soroljam. Míg a csoportos művészeti tárak - zenekar, énekkar, balettkar - méretét meghatározza a repertoár és az előadásszám, és nekik muszáj egy tömegben mozogniuk-próbálniuk, a szólisták óhatatlanul más életet élnek. Míg a fagottművészt, a basszus kettes kórusénekest vagy a kartáncos kollégát nem tudjuk produkciós alapon szerződtetni, foglalkoztatni, az énekes szólistát vagy a karmestert igen - ahogy a világ összes nagy operaháza is teszi" - hangsúlyozta a kormánybiztos.

Az MTI-nek arra a kérdésére, miként lehetséges, hogy az Erkel Színházra jut 1,7 milliárd forint, az Operaháznak ugyanakkor nincs forrása megtartani a státusait, Ókovács úgy válaszolt: "az Erkel Színház felújítása és annak forrásai függetlenek az Operaház működési feladataitól és költségvetésétől. Jelen voltam a kormányülésen (február 1-jén újra megyek e tárgyban), a miniszterelnök friss pénzeket állított hadrendbe, nem az Operaház kontójára hozott döntést." A kormánybiztos szerint az Operaház szakmailag felkészült az Erkel Színház megnyitására és a 2012/13-as szezon lebonyolítására: az évadterv kész, 2013-tól jelentős előadásszám-bővüléssel számolnak.

A Magyar Operaénekesek Egyesületének közleményére reagálva - amely szerint a magánénekesek közalkalmazotti státuszának megszüntetése egyszersmind a magyar operajátszás hagyományainak kiirtását is jelenti - Ókovács kifejtette: "a közalkalmazotti létnek ez a végtelenített formája az utolsó 20 esztendő terméke. Szó szerint 100 évig nem volt gond e szisztémával, ahogy már az egész magyar színházi világ is egy- vagy többévados szerződési rendszerben él. És hívhatjuk-e társulatnak azt a 36 művészt, aki a valahai 110 fős létszámból maradt, s így csak az előadások töredékét tudja abszolválni, hiszen fizikai lehetetlenség 200 este fellépnie? Évtizedek óta 'számlás' kollégák hada énekel az Operaházban, hisz 15 éve nincs szabad státusz, nélkülük be kellene zárni a dalszínházat. És a nézőnek nem az énekes jogállása, hanem az esti produkció minősége számít."  A kormánybiztos szerint az Operaház hosszú távon nem tudja nélkülözni azt a rugalmas, produkció alapú szemléletet, amely ma az összes jelentős operaházat jellemzi szerte a világon. "Operajátszásunk hagyományainak továbbélését nemcsak azzal szolgáljuk, hogy az Operaház színpadán ugyanúgy hallható lesz énekeseink színe-java, mint eddig, hanem azzal is, hogy a Zeneakadémiával kötött stratégiai együttműködésünk nyomán egyre több fiatal énekest tudunk 'beoltani' ezzel a hagyománnyal. És persze azzal is, hogy az Erkel újranyitásával sokkal több lehetőséget tudunk adni valamennyi énekesnek." 

Ókovács úgy véli, hogy az Operaházat most túlszorítják. "Tíz százalék tartalék volt ebben a rendszerben, húsz semmiképp sem. Világos, hogy ez volt az utolsó csoportos leépítés az Operaházban, ezek után bármi hasonlót tervezni teljes képtelenség volna, csont és bőr lettünk, sebesülve. Legkésőbb jövő őszre amúgy is új, friss erőkre lesz szükség az Erkel működtetéséhez. És afelől se legyen kétség, hogy az elvont, csaknem kétmilliárdos összeg dologi oldali pótlása nélkül az Operaház nem érné meg már az idei őszt sem" - jelentette ki Ókovács, aki nem fontolgatja a lemondását. "Négy hónapja hagytam el a Duna Televíziót az Operaházért. Csekély idő telt el, komoly ember ilyenkor még nem távozik, és én nem hisztizni jöttem. Kedvenc példám, hogy ha 11 játékosból hármat elvesztünk, kézilabdázni még tudhatunk, de focizni már nem: az opera pont olyan speciális létszámigényű, mint a futball. Ám ha játék közben állítanak ki három kollégát, természetesen nem jövünk le a pályáról, becsülettel küzdünk az átmeneti létszámgond dacára, és célunk eljutni a visszavágóra, a kiegészülésig" - mondta Ókovács Szilveszter.