Boldog születésnapot, Sass Sylvia!

Ma ünnepli hatvanadik születésnapját Sass Sylvia Liszt-díjas operaénekesnő, érdemes művész

A szép és tehetséges művésznő 1972-ben végezte el a Zeneművészeti Főiskolát, és még abban az évben szerződtette az Operaház, ahol már főiskolásként bemutatkozhatott. Ugyancsak abban az évben megnyerte a Kodály-énekversenyt, a következő esztendőben a szófiai énekversenyt, majd a moszkvai Csajkovszkij-emlékversenyen lett második helyezett úgy, hogy az első díjat nem adták ki.

Első nagy sikereit Puccini, Verdi és Bellini operáinak drámai hősnőiként aratta, de nagy elismerés fogadta alakításait kortárs magyar szerzők dalműveiben is. 1975-től hívták a nagyvilág híres operaházaiba: a londoni Covent Garden, a milánói Scala, a New York-i Metropolitan, a Grand Opera Paris, a Wiener Staatsoper és a moszkvai Bolsoj közönsége ünnepelte, koncertezett a New York-i Carnegie Hall és a londoni Royal Festival Hall hangversenytermében. A kritika második Callasként ünnepelte, erre azt mondta, hogy ő az első Sass Sylvia.

Lemezein Bartók, Liszt, Richard Strauss és Wagner áriáit szólaltatta meg, és énekelt a Bajazzók, A Kékszakállú herceg vára és Farkas Ferenc A bűvös szekrény című operájának tévéváltozatában is. A budapesti Zeneművészeti Főiskolának 1996 és 2000 között volt a tanára. Művészi munkáját 1976-ban Liszt Ferenc-díjjal, 1978-ban érdemes művészi címmel ismerték el.

1979-ben a vezetőséggel kialakult konfliktusai miatt megvált az Operaháztól, aztán elhagyta Magyarországot is. Munka nélkül nem volt soha, előjegyzési naptárja sok évre megtelt felkérésekkel. A könnyűzenébe való kellemes kiruccanásként Koncz Zsuzsával lemezre énekelte a Szabadság, szerelem című dalt, az operett és ő azonban nem találtak egymásra. Ebben a zenei műfajban szavai szerint úgy érezte magát, mint elefánt a porcelánboltban, noha néhány operet áriát felvettek vele a rádióban. 1993-ban lemezkiadót alapított Cant-Art néven. Impresszárióként is ténykedett, és egy időben énektanítást is vállalt. Énekesi hivatása mellett más művészeti ágat is sikerrel művel: gyönyörűen fest. Sokáig egyetlen képétől sem akart megválni, aztán egy galéria kérésére mégis kötélnek állt, festményeit azóta keresik a gyűjtők, sőt két éve oltárképet is festett.

Néhány éve súlyos kór támadta meg. A gyógyulás folyamata hosszú ideig tartott, különös módon a zene tartotta életben: minden nap több órát gyakorolt. Tisztában van azzal, hogy nagyon kell magára vigyáznia, így átalakította életét, idejét Budapest és Dél-Franciaország között osztja meg. Ő a magyar kultúra egyik követe a nagyvilágban, sok utazást, koncertet vállal. Zsűritag volt Sao Paulóban a Maria Callas énekversenyen, fellépett Japánban, Chilében. 2005-ben egyik meghívottja volt a budapesti Operagálának, és megjelent a Liszt-, Bartók-és Kodály-művekből álló nagylemeze is. 2010-ben prózai feladatot is vállalt: Párizsban Maria Callast játszotta Terence McNally nagy sikerű, Mesterkurzus című darabjában.