Fischer Ádám: „Az Operában a következő három évben nem fogok vezényelni”

Fischer Ádám a Magyar Helsinki Bizottság irodájában tartott sajtótájékoztatón kifejtette véleményét a művészvilágban parázs vitát okozó közéleti kérdésekről, egyszersmind részletesen ismertette az Operaház éléről történt távozásának okait, a dalszínház szervezeti és működési problémáit; beszélt magyarországi terveiről és a Budapesti Wagner Napok jövőjéről is.

A részletekről hallgassa meg Fischer Ádámot a sajtótájékoztatón készült videofelvételünkön!

Fischer Ádám amellett, hogy másfél évtizede tevékenykedik a Magyar Helsinki Bizottságban, több külföldi emberi jogi szervezet tagja is. Verdit idézve hangsúlyozta, hogy számára igen fontos a kevésbé szerencsések segítése, hiszen, mint elmondta: „luxusmenekültként Ausztriában átélte, mi az, amikor az ember ki van szakítva a környezetéből, és bizalmatlanok vele szemben".  A karmester Schiff Andrással, Konrád Györggyel és másokkal 2011. elején, a soros EU-elnökség átvételéhez igazítva petíciót nyújtott be az Európai Bizottságnak a Magyarországon felerősödő diszkrimináció, xenofóbia és rasszizmus miatt. A beadványt több külföldi lapnak adott határozott hangú interjú követte, melyeket a magyar sajtóban éles bírálatok értek. Fischer Ádám a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy beadványát nem pusztán magánemberként, hanem a kisebbségi jogvédelemmel foglalkozó Magyar Helsinki Bizottság tagjaként - Kőszeg Ferenc korábbi és Kádár András jelenlegi elnökkel egyetértésben - nyújtotta be, megalapozott kutatásokra támaszkodva.

Kádár András a 2011. márciusi gyöngyöspatai romaellenes megmozdulások fényében látnokinak nevezte a beadványt. A Bizottság a romaproblémára Fischer Ádám ösztönzésére a következetes hatósági fellépés mint tüneti kezelés helyett teljes körű oktatás- és foglalkozáspolitikai gyógymódot javasol, ám jogvédő szervezetként a megoldások mielőbbi kidolgozásának fontosságára  legföljebb a figyelmet hívhatják föl. Fischer Ádám a magyarországi romaproblémát az USA fél évszázaddal ezelőtti fekete-problémájához hasonlította, és az amerikai többé-kevésbé bevált receptek átvételét szorgalmazta. Hozzátette, még Operaházi főzeneigazgatóként a Berlini Filharmonikusok nagysikerű Rithm is it! elnevezésű, hátrányos helyzetű fiatalokat megcélzó oktatási projektjének adaptálását tervezte.

Fischer Ádám a Magyar Helsinki Bizottságtól függetlenül, magánemberként a magyar sajtóban zajló kisebbségeket és idegengyűlöletet érintő, prominens művészek és publicisták között zajló nyilatkozatháború kapcsán a következő sorokat kívánta megosztani a nyilvánossággal:

„Szeretném a Bayer Zsolt Fidesz-tagságával kapcsolatos álláspontomat összefoglalni. Mivel ennek az egész ügynek nálam erős érzelmi háttere is van, fontosnak tartom, hogy ezekről is beszéljek, a félreértések és félremagyarázások elkerülése érdekében.

Először is: rá kellett jönnöm, hogy a magyarországi közvélemény ingerküszöbének mértékét ebben a témában nem reálisan mértem fel. Arra számítottam, hogy a Schiff András ellen írt cikk András mellett nagyobb társadalmi és főleg szakmai szolidaritást fog kiváltani. De belátom, hogy a fehérterror rémtetteinek, a Héjjas-Prónay korszak bűneinek relativizálása, vagy az akkori események esetleges pozitív megítélése a magyar közvélemény számára már nem olyan rémületes, mint az én számomra. Beállítottságom okainak magyarázatára megpróbálok itt egy ellenkező előjelű, fiktív példát hozni: a kérdés az, ha az MSZP egyik megbecsült tagja ma nyilvánosan azon sajnálkozna, hogy Recsken túl kevés klerikálist öltek meg, és ezért van jelenleg az utódoknak ilyen politikai befolyásuk - nos, elképzelhető-e, hogy egy ilyen ember az MSZP tagja maradhasson? Hogy az MSZP vezetőségének képviselői őt a cikk megírása után nyilvánosan kitüntessék? Ha a válasz igen, akkor elismerem, hogy a Fidesszel szemben igazságtalan vagyok.

Másodszor az a bajom az egész történettel, hogy én évtizedek óta vitában állok az értelmiségi körökben tudvalévőleg eléggé elterjedt, és már rég nem csak a szüleink generációja által hangoztatott véleménnyel, hogy Magyarországon egy jobbközép, polgári konzervatív irányzatnak a történelmi tradíciók miatt nem lehet tömegbázisa, és egy konzervatív néppárt nálunk mindig nyitott marad a vállalhatatlan szélsőségek felé. Ez az, amivel Szabi Iván, annak idején a jobboldali „lelkes és borzalmas tagságnak" a politikusokra ható befolyását jellemezte. Én ezt a felfogást, hogy egy európai értelemben vett jobbközép néppárt Magyarországon illúzió- (mármint, hogy annak a szélsőjobbtól való éles elkülönülése illúzió), nos, hát én ezt nemcsak helytelennek és destruktívnak tartottam és tartom, de (pláne ma, 2011-ben) kimondottan veszélyesnek is. A Fidesz-vezetőség hallgatása Bayer Zsolt ügyében viszont pontosan ezekre az előítéletekre erősít rá.

Harmadszor pedig, bevallom, a kormánypárti körök az üggyel kapcsolatos kettős kommunikációja dúlt fel. Hogy a vezető Fidesz-politikusok Izraelben, Brüsszelben stb. magánbeszélgetések során állandóan nyugati partnereik értésére adják, mennyire viszolyognak Bayertől, hogy őt mennyire nem kell komolyan venni, stb. - viszont Magyarországon ezt nem mondják ki, sőt, Bayert ki is tüntetik. Pontosan tudom, hogy ez politika, egy reális, racionalista, taktikai érdekek által vezérelt „szabályos" politikai húzás. De a mi feladatunk (lenne) egy olyan társadalmi hangulatot kialakítani, amelyik egy ehhez hasonló, szabályosan racionális politikát már nem fogad el. Ha egy politika tudniillik a politikusok számára már nem kifizetődő, akkor ők azt azonnal abba fogják hagyni."