Második úti levél

Don Giovanni, New York, Mostly Mozart Festival, Rose Theatre. Múltkor ott tartottam, hogy Föl Vagyunk Dobva. Hát ez az érzés nem múlt el. Dénes Viktor a két előadásról.

Bár a fesztivál véget ért, és most már, hogy saját költségen maradunk itt, mindenki átköltözött egy jóval szerényebb szállásra.  Én is így tettem. Elmentem a Chinatownba, hogy kivegyek egy szobát. Kifizettem, felmentem az ötödik emeletre - lift nem volt -, kinyitottam a szobám ajtaját: ÁGY. Kétszer másfél méter a szobám területe, az emeleten hozzávetőleg ötven-hatvan ember lakik. Plafon nincs, csak valami drótkerítés, a falak vékony gipszkartonból vannak, tehát ha a szomszédom tüsszent, örömmel szólok át, hogy egészségére. Kicsit olyan, mintha a kamrába beszorítottak volna egy ágyat.

Sebaj, állítólag itt nagyon sokan laknak ilyen szobácskának nem nevezhető, alvó helyen, havi ezer dollárért. Úgyhogy én is kibírom.

A szobrok a Müpában

De tekintsünk vissza a közeli múltra, két Don Giovanni-előadás a Broadway-n. Belső szemlélőként, mindkét esetben azt éreztem, hogy rendkívül pontos és telített előadást játszottunk. Az első előadás után állva tapsolt a mintegy ezerötszáz ember, és érezhetően az előadás kezdetétől teljes odaadással figyeltek.

Augusztus ötödike szünnap volt, az osztály közösen elment megnézni a Szabadság-szobrot, vettünk egy New York Times-t , hátha írnak valamit az előadásról. A kulturális rovat címlapján a Don Giovanniról írt kritika állt. És egy hatalmas kép a végső szoborcsoportról. A New York Times kritikusa szerint ez az előadás sokkal drámaibb, színháziasabb és magával ragadóbb volt, mint sok más, teljes kiállítású előadás.

New York kulturális életével foglalkozó lapok közül nem volt olyan, amelyik ne közölt volna egy minimum egyoldalas cikket, kritikát az előadásról. Mindegyik kritikus elragadtatását fejezte ki a látottak alapján. És egyik cikk sem kifogásolja a díszlettelen teret, sőt a minimalista megoldást előnyként említik. Az egyik amerikai kulturális honlapon a következő olvasható: "Ez az előadás olyan fémjelként fog ragyogni, amelyhez képest minden más előadást elítélnek." Az osztálynak külön öröm, hogy közreműködésünket minden fórumon kiemelten méltatták.

Ilyen örömök mellett fogtunk bele a második előadásba. Ami ugyancsak nagy siker volt. Természetesen a siker nagyja az énekeseknek, a zenekarnak és Fischer Ivánnak az érdeme, de fantasztikus érzés, hogy mi is részei vagyunk annak a színházi csodának, amiről a kritikák is beszélnek.