Melyik a legszebb?

Az operának vannak régi és új fellegvárai, némelyikhez legendák fűződnek, és nagy múlttal bírnak, míg másokban épp csak elkezdték írni az annaleseket. De melyik épület az önök kedvence, kedves Fidelio-olvasók?

Induljunk a műfaj hazájából, Olaszországből. Innen három operaházat választottunk: az itáliai operajátszás első számú otthonát, Milánó operaházát, a Scalát, amelynek szimbólumaként a házzal szoros érzelmi és szakmai kapcsolatba kerülő Verdit, a legújabb időkben pedig a folyamatosan sztrájkoló szakszervezetet említhetjük; hozzánk térben legközelebbiként Velence operaházát, az 1792. május 16-án megnyílt a Gran Teatro La Fenicét, ami ha nincs Visconti 1954-es Érzelem című filmje, ma biztosan nem ilyen arcát mutatja; és a nápolyi Világörökséget, a San Carlót, ahol Rossini, Donizetti, Bellini, és persze Verdi, aki a zenekari árok kialakítását javasolta, számított házi zeneszerzőnek. A dél-olaszországi operaház 1737-ben nyitotta meg ajtaját, hogy kékkel és arannyal, a Bourbonok színeivel díszített nézőterén háromezernél is többen foglaljanak helyet. 1816-ban tűz martaléka lett az épület, Antonio Niccolini tervezésével és vezetésével azonban tíz hónap múlva új épületet adtak át, amiről Stendhal is csak lelkesült szavakat tudott írni.

La Scala, Milánó
Galéria megnyitása

Nézzen még több operaházat!

A német nyelvterület bebarangolását kezdjük az osztrák szomszédainknál, és ne is menjünk távolabb Bécsnél, ahol mindjárt három operaház vár ránk. Közülük a legrégebbi, és a Fidelio olvasóinak szívéhez legközelebb álló Emanuel Schikaneder 1801. június 13-án megnyitott színháza, a Fidelio ősbemutatójának helyt adó Theater an der Wien. A legismertebb a Bécsi Staatsoper, amelynek felépítését 1861-ben rendelte el Ferenc József. A birodalmi fővároshoz méltó operaház, a Ring első épülete nyolc évig készült, és tervezőinek végzetévé vált. A Staatsoper nem nyerte el a közvélemény tetszését, újságcikkektől kabarétréfákig gúny és vicc céltáblájává vált a két tervező, Eduard van del Nüll, aki öngyilkosságba menekült, valamint August Siccard von Siccardsburg, akit munkatársának halála és a rázúduló negatív bírálat tört meg. A budapesti operára igencsak hasonlító ház 1869. május 25-én nyílt meg Mozart Don Giovannijával, ami megelőzött egy allegorikus előjáték a Ring és a Staatsoper építéséről, továbbá kifejezték hódolatukat a császárnak. Akik akkor bejutottak, nem keveset fizettek érte, és ez a helyzet mára sem változott. A kistestvér fiókintézményt - ami gazdaságilag azért egy céget jelent -, a Volksopert 1898-ban adták át Kaiser-Jubiläums-Stadttheater néven. Történetéből három dolgot jegyezzünk meg: első igazgatója csődbe vitte, itt adták Bécsben először a Toscát és a Salomét, és 1955-ig a második világháborúban szétbombázott Staatsoper játszóhelye volt.

Berlinben sem adjuk alább három operaháznál, közülük a kettéosztottság idején egy jutott a nyugatiaknak. A Deutsche Oper Charlottenburg operájaként kezdte, első épületét 1912-ben adták át, 1925-ben, a közigazgatási határok kijjebb tolásával lett berlini dalszínház. 1943-ban a bombázások megsemmisítették, a jelenlegi épületet Fritz Bornemann tervezte, és 1961-ben adták át. A ház neve gyakran összekapcsolódott a politikával: a náci hatalomátvétel után Goebbels irányította - a Staatsopert Göring -, 1967-ben itt ölték meg az iráni sah látogatása elleni tüntetésen Benno Ohnesorgot, 2006-ban pedig az Idomeneo okozott problémát, mivel tartottak tőle, hogy az előadás egyik jelenetét, amelyben Jézus, Buddha és Mohamed próféta levágott feje látható, szélsőséges muszlim szervezetek vallásgyalázásnak érzékelnék, és az operaház ellen támadást indítanának. Az egykori NDK fővárosának lakóit szolgálta ki a Staatsoper az Unter den Lindenen. A hársfák alatt II. Frigyes megrendelésére, udvari operának épült házat 1742-ben adták át, de mint a korban oly sok társa, ez az operaház is leégett, s aztán gyorsan újjá is építették, hogy egy évvel a tűz után, 1843 augusztusában újra megnyisson. 1944-ben a Staatsopert is bezárták a totális háború kihirdetésekor - a Staatskapelle Karajan vezetésével viszont folytatta a zenélést -, 1945 februárjában azonban bombatalálat érte az épületet. Az 1955-ig tartó újjáépítés során részben megőrizték a barokk stílusjegyeket. Kelet-Berlin operáját A nürnbergi mesterdalnokokkal nyitották meg ismét. A Brandenburgi kapu, a Múzeum-sziget és a Checkpoint Charlie között áll az 1891-92-ben operettek előadására épült, a Fellner-Helmer páros tervezte Komische Oper. Korát leginkább az auditórium mutatja, hiszen a szövetségesek bombázásában a homlokzat, a bejárat szinte teljesen, a nézőtér falfestményei és -díszei részben megsemmisültek, az új külső a hatvanas évekből származik. Az intézménynek fennállása alatt több neve is volt: Theater Unter den Linden, Metropol-Theater, Staatliches Operettentheater, Komische Operként 1947 óta említik. Német nyelven játszanak benne operákat, operetteket és musicaleket, a minőségi színvonalat mutatja, hogy 2007-ben az Opernwelt szaklap szerint az év operaháza lett.

A wagnerológusoknak kihagyhatatlan Bayreuth öt év alatt, megrendelőjének ízlésére és összművészeti koncepciójának kielégítésére épült Festspielhausa. Hogy luxus-e mindössze hat hétre kinyitni, és egy relatív szűk repertoárt játszani, ki-ki döntse el ízlése szerint.

Wagnernek Drezdában is van kultusza, de a többször elpusztult és újjáépült, mára újra barokk díszben pompázó Semperopert a Richard Strauss-rajongóknak is látni kell.

Münchenben 1657 óta járhatnak operába, és az idők során olyan népszerűvé vált a műfaj, hogy a Residenztheater ötszázhatvan férőhelyes nézőtere kicsinek bizonyult. Karl von Fischer építész tervei alapján 1818. október 12-én nyitott meg a kor ízlésének megfelelően homlokzatában görög templomot formázó udvari és nemzeti színház egy Ferdinand Fränzl-opera ősbemutatójával. Nem operaház-történetet írnánk, ha nem említenénk folyton tűzeseteket, második világháborús pusztulást, így azokat nem is részletezzük. A Bayerische Staatsopert 1958 és 1963 között újjáépítették, és a világon a harmadik legnagyobb színpaddal rendelkező operaházat A nürnbergi mesterdalnokokkal nyitották újra a Max-Joseph-Platzon. Az idő azonban nem állt meg: a Pavillon 21 nevű új játszóhelyet nemrég adták át az operaház mellett.

Zürichi Opera
Galéria megnyitása

Nézzen még több operaházat!

A zürichi operaházat 1834-ben Aktientheater néven adták át, és elsősorban Wagner-művek alkották a kezdeti repertoárt. Miután leégett, 1890-ben Stadttheater Zürich névre keresztelték. Neoklasszikus homlokzatán Weber, Wagner, Mozart mellszobrai mellett Shakespeare, Goethe és Schiller is megtalálható. Az 1970-es években olyan rossz állapotba került az épület, hogy többen inkább új színházat akartak akartak építeni. A közvélemény nyomására azonban inkább a régit tatarozták, így megmaradt a rokokó nézőtér is.

Bár Párizsnak nevében egy nemzeti operája van, de két épületet is elfoglal. A balettelőadásoknak ad otthont az 1875-ös megnyitásakor a világ nyolcadik csodájaként aposztrofált Palais Garnier. A Gaston Leroux szerint egy fantomot rejtő neobarokk épület 13 évig készült, sikerét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a lvovi, a kijevi, a krakkói, a Rio de Janeiro-i és a hanoi operaház is a Palais Garnier mintájét követi. A vasútállomás helyére épült Opéra Bastille-t névadója bevételének kétszázadik évfordulóján nyitották meg. Tervezője uruguayi, műsorán pedig operák szerepelnek.

Mondják, a spanyolok mentalitása egyszerűen sűríthető: mañana, azaz holnap szóba, ami tulajdonképpen komótos munkavégzést, kevés idegességet jelent. A madridi Teatro Realt ennek megfelelően nem is siették el: a tervezés és az építkezés 32 évig tartott. A megrendelő II. Izabella volt, a Palacio Real melletti épület megnyitóját 1850. november 19-én tartották Donizetti operájával, A kegyencnővel. A háznak a madridi metró építése nem tett jót - felénk is ismerős jelensg ez -, 1925-ben be is kellett emiatt zárni. Majd' negyven évvel később, 1966-ban nyitott ki újra, operaházként azonban csak 1997 óta funkcionál ismét. Akkor első produkcióként Manuel de Falla műveit és egy, a Teatro Real megrendelésére készült Antón García Abril-operát tűztek műsorra Plácido Domingóval.

A katalánok viszont nem húzták az időt: az építkezés elkezdése után szinte napra pontosan két évvel, 1847. április 4-én megnyílt a tengerhez vezető Ramblán, egy valamikori kolostor helyén a Gran Teatre del Liceu. Királynői tőke, következésképp királyi páholy ebben a házban nincs, magánbefektetők társasága adta össze a beruházáshoz szükséges pénzt. Két komoly tűz pusztított a Liceuban, 1861-ben és 1994-ben. A 19. században gyorsan újjáépítették, a 20. században azonban már öt év kellett, mire ismét megnyithatott a ház. A Sant Jordi sportcsarnokból, a Palau de la Música Catalanából és a Teatre Victòriából visszaköltöző társulat nem volt babonás: 1999. október 7-én azt a Turandotot játszották, amit a tűz előtt próbáltak. Barcelonában egyébként azok is nyugodtan vehetnek jegyet, akik nem ismerik az operák librettóit szóról szóra, mert a székek háttámlájába beépített monitorokon több világnyelv plusz a katalán közül lehet választani, sőt a kispénzű tériszonyosoknak sem kell elmaradni, mert a kakasülőről épp a monitoroknak köszönhetően nem kell kilógni, hogy lássák, épp mi történik a színpadon.

Van egy operaház, amit a rendes, becsületes neve mellett a kerület nevére is hallgat: a londoni Királyi Operaházról, a Covent Gardenről van szó. A Bow Street-i épület eredetileg Királyi Színház névre hallgatott (Királyi Operaház csak 1892 óta), a társulatalapításhoz szükséges királyi pátenst II. Károly még Sir William Davenant nevére állította ki 1660-ban. Az épület 1732. december 7-én nyitott meg William Congreve Így él a világ című (prózai) darabjával, két évvel később kerül műsorra az első balett, ezt követte újabb év elteltével az első és a második Händel-opera. Aztán - minő fordulat! - következett két tűz, és felépült a jelenlegi, Edward Middleton Barry tervezte épület, amelynek négy szintjén több mint kétezer néző foglalhat helyet esténként.

Végy egy operarajongót, aki egy előadáson megismerte jövendőbeli - egyébként professzionális operaénekes - feleségét. Utazz el nászútra Salzburgba és Bayreuthba, majd gondolj arra, te is rendezhetnél egy fesztivált vidéki házadban, ahol egyébként az ország legnagyobb nem templomban található orgonája van. Amit ily módon lehet kifőzni, nem más, mint az 1934 óta megrendezendő, leginkább Mozart-központú Glyndebourne-i Operafesztivál, a "szakácsok" pedig John Christie és Audrey Mildmay. A birtokon már valószínűleg a 16. században álltak épületek, az új színháztermet pedig 1994-ben adták át.

A lenyűgöző méretű neoklasszikus varsói Teatr Wielki, ami a lengyel opera- és balett-történet mellett a lengyel történelem függetlenséggel foglalkozó lapjain is kiemelkedő fontossággal bír.

Akár cári, akár szovjet-, akár demokratikus Oroszország, a birodalmi léthez nagyság tartozik. Ezt érthetjük méretekre és hagyományokra, ahogyan a jövőre talán megnyíló moszkvai Bolsoj, vagy épp a szentpétervári Mariinszkij Színház mutatja. Az Albert Cavos tervezte neobizánci, ún. pétervári barokk stílusú épület - ahol az opera mellett kezdetben lovasbemutatók szerepeltek a repertoáron - 1860. október 2-án nyitott meg (természetesen egy tüzet követően), de már tisztán zenés színházi műsorrenddel és a korszak legnagyobb színpadával. Ide költözött be az 1856-ban alapított, II. Sándor cár feleségéről elnevezett Mariinszkij Opera társulata. Az 1800 fő befogadására alkalmas házban kezdetben olasz, majd francia társulatok játszottak, majd megalakult az orosz operatársulat, s vált az intézmény Glinka, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov, Csajkovszkij révén az orosz opera, Fokin, Petipa, Anna Pavlova, Nizsinszkij által a balett kiemelt jelentőségű intézményévé. 1935-ben a ház egy helyi kommunista vezetőnek adózva felvette a Kirov nevet, 1992-ben visszakapta a Mariinszkijt.

Metropolitan Opera, New York
Galéria megnyitása

Nézzen még több operaházat!

Az első Metropolitan Operába még a Broadwayre jártak. Pazar előadással, Gounod Faustjával nyitottak 1883-ban, s annyira felbolydult New York, hogy a lapokban a legolvasottabb cikkeket a Metről írták. Ezt a házat azonban ma már nem találjuk meg a 39. és 40. utca között, mert 1967-ben, a Lincoln Center-beli Met megnyitása után - Samuel Barber Antonius és Kleopátra című operájának ősbemutatója - lerombolták. Az új, Wallace K. Harrison tervei szerint épült operaházat szinte nem is kell bemutatnunk, mivel a Live in HD közvetítések révén már második éve lehetünk oda bejáratosak.

Ha már távoli földrészek operaházairól esik szó, ne maradjon ki a sorból Sanghaj emblematikus megaszínháza, a Buenos Aires-i, argentin nemzeti műemlékké nyilvánított Teatro Colón, amiért 1890-ben egy forgalmas, az ország iparának történetében szimbolikus jelentőséggel bíró vasúti pályaudvart zártak be és romboltak le, vagy a 2007 óta Világörökségként nyilvántartott sydney-i operaház. A modern expresszionista stílusú operát egy dán építész, a Pritzker-díjas Jørn Utzon tervezte a város villamosgarázsának a helyére. 1959-ben kezdődött az építkezés, a tervezőt azonban kritizálták, gyakorlatiatlan álmodozónak titulálták, így hét évvel később otthagyta a megbízókat. Az 1973-as átadásra nem is ment el, az új évezredre azonban behegedt a lelki seb, és bizonyos módosításokat, bővítéseket, rekonstrukciós munkálatokat az ő javaslatai alapján készítettek el. A kívül fehér svéd anyagokkal fedett, benn viszont rózsaszín új-dél-wales-i márvánnyal borított épületben opera, koncertterem és színház is helyet kapott.

Ha már skandinávok, akkor ne feledjük a Tarald Lundevall tervezte az olsói operát, amit négy évnyi munka után, 2007-ben adták át. A barcelonai Építészeti Világfesztivál díjával és a Mies van der Rohe-díjjal kitüntetett ház Norvégia legnagyobb kulturális épülete a 14. században épült trondheimi Nidarosdomen katedrális óta, és hogy mennyire hallották megrendelők és beruházók az új idők új szavát, arra jó példa, hogy nyugodtan lehet az operán skateboardozni is.

Észak, dél, kelet, nyugat, Európa, Ázsia, Amerika, Ausztrália, barokk, klasszicista, modern, még modernebb - melyik tetszik önöknek, kedves olvasók? Vagy van esetleg olyan, ami kimaradt?

A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.
  1. 3 17:08 2010.08.04
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Ha már szóba került, melyik a legrondább, akkor vitathatatlanul a Lyon-i. Egy rosszul tervezett mauzóleum.

  2. 2 12:48 2010.08.04
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    csatlakozom: a madridi tényleg tök érdektelen, viszont sztem az akusztika és a technika mellett azért előadás-fronton is jó a ház  ;-) (egy ritorno d'ulisse a patriat volt szerencsém "kifogni")

  3. 1 12:28 2010.08.04
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Ha szabad pár kiegészítést, észrevételt. Én a mi operánkról írtam építészeti tanulmányt, így némileg tájékozódtam külföldi dalszínházakban is. Először is: a drezdai Semperoper (mondhatni) A neoRENESZÁNSZ épület, Sempertől indul mindaz, amiből többek közt az Andrássy úti házak születnek, benne az Ybl-operával, szóval „barokk díszben” nem annyira „pompázik”. Apró kötözködés, de a zürichi nézőtér is „csak” neo-rokokó lehet. A Bastille opera a Mitterand-korszak építési lázában született, amikor a Louvre üvegpiramisa is. Érdekesség, hogy akkor a végső szót mindig maga az elnök mondta ki a pályázatokon. Az új operáét úgy írták ki, hogy egy Meier nevű amerikai építészt szerették volna nyertesnek. A végső döntésnél a titkár Mitterand felé fordulva súgta neki, hogy a 2. Az elnök úr azonban fordítva értette, úgy bökött. Így futott be a botcsinálta uruguayi nyertes, akit aztán a szakma el is ásott, nem épült meg háza azóta sem : ). A Sydney opera belseje pedig egyáltalán nem a tervező elképzelése szerint valósult meg, lévén más fejezte be a munkát. Wagnert pl. nem is lehet benne előadni, csak koncerten a hangversenyterem részben. Ugyanis a zenekari árok eredetileg 50 fősre épült, ezt később átépítéssel feltornászták 70-re. Mostanában nagy sikerrel énekelnek ott (bemikrofonozva) Sullivan-operetteket… Nagyon érdekes (számomra) az operaházak háború utáni helyreállításának módja, de ebbe nem mennék bele, mert az külön cikké kerekedne. De gondolom pont emiatt hiányzik a listáról a Frankfurter Alte Oper, ami csak homlokzatát őrzi, belül modern koncertteremként épült újjá. Viszont nagyon szép az Odesszai is, de a sort persze lehetne még folytatni. Kérdés, a Garnier palotában tényleg csak balettet játszanak? Ez nekem kissé furcsa, egy ilyen roppant patinás operaházban. Végül pedig a nyilvánaló: azért nem szerepel a budapesti opera, mert félő, hogy mindenki arra szavazna? Azt hiszem, nem is alaptalanul, ebben kivételesen tényleg a világ élvonalába tartozunk, építészetileg az Ybl palota oly lenyűgöző, hogy ahhoz szerintem csak a párizsi és a drezdai mérhető ma, mert sajnos a bécsi modernizált nézőteret kapott. (A drezdait az NDK kormány (!) építtette újjá ’77-’85-ig, emberfeletti erőfeszítéssel, teljesen eredeti formájában.) Szóval úgy érzem a mienk otthonos kis kuckó a nagy hodályok közt (MET: 3800 fő – tejóég), amire nagyon büszkék lehetünk. Egyébként a madridiban jártam, az valami förtelmesen ronda, kívül és belül egyaránt, az ottaniak is azt mondták, csak akusztikában és technikában jó a ház :).

Tovább a témához tartozó fórum oldalra.

Kiemelt cikkeink

"Visszanézve szinte lehetetlennek tűnik"

A gyerekkorától csodadobosnak nevezett Tommy Vig vibrafonos egy sikeres, tavaszi koncert ismétlésére készül november 29-én a BJC-ben. INTERJÚ

Világhírű sztárbalerina érkezik az Operába karácsonykor

A nemzetközi balettvilág igazi állócsillagáról van szó: a tehetséges és gyönyörű Polina Szemjonova a Diótörőben lép színpadra.

A mi kubai lepkevirágunk

A tündöklő Elsa Valle, a Magyarországon élő kubai énekesnő új könyvében megnyílik mint ember is, így nem csak rajongóinak ajánlható. TAKE7

Francia kapcsolat

A párizsi zenei élet pezsgése kihagyhatatlannak bizonyult az elmúlt két évszázadban. Így volt ez a PFZ koncertjével sem. KRITIKA

Orth Péter: "Nem akarok mindenképpen tetszeni"

A friss Junior Prima Díjas beszélt arról is, miért nem meri még ma sem egyértelműen színésznek nevezni magát. INTERJÚ

Tokody Ilona életműdíjat kapott

November 24-én ünnepélyes keretek között átadták a Gundel Művészeti Díjakat.

Tiltakozás a Velencei Biennale nemzeti biztosa ellen

Democracia (Fotó: Nemzeti Galéria)

Hazai művészeti szakemberek szólították fel lemondásra Balatoni Monikát és egyidejűleg bojkottfelhívást tettek közzé.

Minifesztivállal ér véget a Strauss-jubileum

Operaelőadásokból, hangversenyekből és egy balettestből álló minifesztivállal zárja az idei Richard Strauss-jubileumot a drezdai Semperoper.

Programkereső

MIT HOL
 -TÓL   -IG 

Tisztelt olvasóink!

Megváltozott fórumszabályzatunk értelmében a jövőben a cikkektől független témák indítására nem lesz lehetőség. Megértésüket köszönjük.

A Fidelio szerkesztősége