Una furtiva lacrima

Egyetértek Vass Dániellel. Az utóbbi időben Domingo az a tenorista, aki nem fér bele a "kodályi" rangsorba. A mieink közül pedig Réti. Előbbi először karmesterként végzett és mellesleg kiváló zongorista, utóbbi pedig zeneszerzést kezdett tanulni, aztán váltott. Nagyon örülök, hogy egyik sem maradt meg az eredeti "kaptafánál". (Bocs: Domingo karmesterkedik, de énekesnek jobb)   A két énekes kiváló muzsikusként aposztrofálható, eltérő hangfajban. Ugyan Domingót lírai tenornak is tartják (tartották) de Réti líraiságát sohasem tudta megközelíteni.Aztán jött nála Otello szerepe és végleg drámai lett a hangja. Ma meg már bariton szerepet tanul. Visszatérve az eredeti témára, a jútúbon vadászva (sajnos Rétit nem találtam) viszont  ráleltem egy nagyon kellemes előadóra ! A fiatal Tito Schipa (öregkorában járt Magyarországon) még hangja teljében nagyon szépen énekli az ominózus áriát. Ráadásul feltünően lacrima-t énekel ! Nekem jobban tetszik az itteni előadóknál. Réti előadását továbbra is csak elképzelni tudom és tudom, hogy Ő lenne a legjobb !

Gafni!!! A Miki!!!!

Aki látta Pavarottit élőben, elmondhatja: úgy énekelt, hogy amikor hangra nyitotta száját, megállt a levegő!

A mai olaszban valóban lacrima. Spanyolul nem tudok, de elképzelem, hogy egy hangzó más. Milyen kár, hogy pl. Réti József idejében nem volt jútúb... az ifjú Pavarotti ígéretes volt, de aztán ahogyan az olasz mondja úgy énekelt, mint a pizzasütő (pizzaiolo) a zuhany alatt! Már bent volt a pixisben. Carreras hamar kiégett, szerintem Domingo volt a legkultúráltabb az utóbbi évtizedekben. Nagyon kár, hogy Réti emlékét nem ápolják az illetékesek eléggé: Hungarikum volt - maradjon meg annak. A fentiekkel legalább egyenrangú volt, ha nem...

Kedves NJ, az "elhitetés" annyira jól sikerült, hogy majd az összes librettóban így szerepel :)! No de mindegy, meggyőzni nem fogjuk egymást, azt már látom...
A jelenleg használatos latin kiejtésről  egyébként ismeretes, hogy a középkorban alakult ki, eredetileg egész másként szólt (pl. a cézárt "káiszár"-nak ejtették). Tény az is, hogy olasz előadók "ánnyusz déj"-t meg hasonló finomságokat ejtenek...
Orosz előadóművészek esetén még cifrább a helyzet, ld. Jelena Obrazcovától a "Mjedjek, mdjedjek, Kjékszakaalúú"-t.