Kedves Tanárnő!

Köszönöm, hogy elhozta a "gyerekeit" erre az előadásra. Nem biztos, hogy nem értették. Lehet, hogy mást láttak benne, mint Ön.

Ez az előadás elsősorban nekik készült. Sajnos én kevés cigánygyereket látok a nézőtéren.

Igaza van: nagyon nagy a visszahúzó erő! És abban is (igaza van), hogy az emberek nagyon könnyen általánosítanak.

Jó lenne még többet tenni ez ellen.

Amikor Pécsett (1984-ben) először rendeztem ezt a darabot, egy komlói általános iskola rajzszakkörös roma fiataljai festették az előadásban szereplő képeket. Elképesztően izgalmasak voltak! Úgy hiszem, közülük többen is sikeres festők lettek. Sajnos a nevüket -akkor- nem jegyeztük föl.

Mégegyszer köszönöm, hogy eljöttek, jöjjenek máskor is, más darabra is!

Üdvözlettel: Szegvári Menyhért, a Gárdonyi Géza színház rendezője

Tegnap láttam az előadást egy roma tanulókból álló csoporttal.Engem lenyűgözött az előadás ők nem igazán értették.Én22 éve tanítok olyan iskolában ahol a tanulók 99%-a roma származású.Rengeteg közöttük a tehetséges gyerek és szinte lehetetlen közülük kiemelni 1-1 gyereket akkora a visszahúzó erő.Versenyek re járunk.Rengeteg első helyezést mondhatnak magukénak és a kutyát sem érdekli.Egy roma újságíró egyszer azt mondta nekem. "A pozitív hír, nem hír!" Hát ha még a roma sajtót sem érdekli a romákat érintő siker, akkor mit várjunk azoktól az emberektől akik, csak a darabban látott oldalról ismerik őket!!!

  Pedagógusként , emberként, anyaként is felháborít mennyire általánosítanak az emberek.Szomorú!