Előzmények

Kedves Andorka Péter!

Semmihez nem szeretnék hozzászólni, csupán a  "heccként "belinkelt/hallott anyaghoz, "gesztus" ügyben. ( EZT ugyanis hallhattam-, a többit nem, hisz nem voltam jelen.) Igazat kell adnom annak, aki ezt a  megoldást kifogásolta-, mégha a hallott jelenség valójában - zenei értelemben-   NEM  hajlítás ! 

Magában a szóban  ugyanis verstanilag MINDKÉT szótag RÖVID. ÁM! A Megvalósításba hiba csúszott. A zenei anyagban ugyanis  a "gesz" szótagnál HOSSZÚ hangérték hallható, ami ugye  nem csupán magyartalan ,de a jó zenei fület nagyonis bántja.Mondhatni: prozódiális hiba.

Ennyit szerettem volna csupán elmondani. NEM bántó jelleggel, csak leírni azt, amit - a linkelt anyag jóvoltából- hallhattam.

Kissé megdöbbenve olvastam, hogy a Fidelio (amely egy ZENEI oldal) sorai közt „szakszerűtlen mocskolódásra”, a szubjektív gondolatok nagyrészt objektívnek történő beállítására került sor. Úgy tűnik, hogy 90%-ban a szöveg illetve a történet az, amely alapján értékelnek itt egy zenés darabot. Például „Ady” belépője miért lett volna szakmailag jobb, mint pl. a púpos dala? És miért van kiemelve, hogy tisztán intonál? A délután folyamán egy-két botlást leszámítva alig hallhattunk hamis hangot! :) Egyébként Másik Lehel nem kevés szakmai tapasztalattal bír, állati jó fúvósfelrakásokat tett a púpos dalába, a hangulata pedig tökéletesen tükrözte azt a vásári komédiát, amelybe főhősünk kerül, illetve amit előidéz. Bella Máté dala is nagyon eredeti volt, és ha már itt tartunk, mitől van valaki profinak vagy amatőrnek minősítve? Profi az, aki kitanulta a szakmát, vagy akinek 150 év tapasztalat van a háta mögött? A kettő nem mindig párosul. Dragony Tímea akárhogy is vesszük, de nem amatőr, bármilyen darabot is ír, mivel Zeneakadémiát végzett zeneszerző, Bella Máté sikereiről (és arról, hogy szintén zeneszerzést tanul a Zeneakadémián) számos oldal tanúskodik az Interneten is, így nem nevezném ismeretlennek. Maximum annak, aki járatlan a zenében. Mármint a komolyzenében. „a púpom kövesd, hogy sok pénzt keress!" – ennek van értelme, tessék az egész dal szövegét elolvasni, az pedig, ha Juhász Gyula „a hold – hajók” recsegő asszonáncát felfogadjuk a világirodalom remekei közé, akkor ezt sem érheti szó, mint ahogy Szabó T. Anna időnként hasonló megoldásait sem érte… Tehát a szövegbravúr nem minden. Sajnos viszont az volt a tapasztalatom, hogy a mai magyar átlagember – mivel az ének-zene oktatás olyan, amilyen – csak a szöveg és a történet, illetve néhány evidensen fülbemászó dallam segítségével tud egy darabban tájékozódni. Nem véletlenül bukott meg (talán véglegesen?) Sondheim itthon, és szárnyal Webber. Ez viszont valahol elkeserítő, hogy a zene minőségének ennyire háttérbe szorul a szerepe. Most már biztos, hogy operát fogok írni legközelebb. És még egy gondolatig visszatérve a cikk szakszerűtlen dolgaira: a „gesztus” szó e betűjén nincs semmilyen hajlítás, a magyar prozódia pedig egyenesen szívügyem (mint ahogy sok ismert és elismert magyar „szerzőnek” nem az), és hogy csak ennyi jutott eszébe a kritika írójának a számról, meg még egy párunkéról hasonló, az kár. Csak a hecc kedvéért itt van az említett rész a Rózsalányból: http://www.andorkapeter.hu/cover/gesztus.mp3