Nagyszerű cím (leszámítva a helyesírási hibát), még nyáron találtam ki.

http://www.opera-vilag.hu/hirek_teljes.figyelmet+kerunk!-1053.html

Kedves Lilla, nagyon más a véleményünk, olyannyira, hogy klaviatúrát kellett ragadnom. A  családunk 6-9-12 és 40 éves, nem Disneyn "iperedett" tagjai (e két generáció közül egyik sem hajlandó tévét nézni) éppen hogy úgy vélik: az előadás a látványos, színes kiállítás, kifogástalan szólamtudás és remek Ferenczi-féle blues mellett igazán elgondolkoztató szöveget produkált, s amelynek az interaktív, apró közönséget megmozgató része nem zavaró, a nagyobbakat megcélzó kiszólások pedig egyenesen a kiskamaszok szükségletei. Az előadás különlegessége éppen abban áll, hogy ilyen széles spektrumú közönséget tudott a zenéjével, a Dzsungel könyve óta kötelező majom-rap megújításával, a metaforikus és néhol kis herceges szöveggel megszólítani. A közönségnek célzott kiszólások Shakespeare óta nem szokatlanok, jelen esetben pedig némi iróniával szolgáltak a sziruposságot elkerülendő.  - Ami pedig Ózt illeti, ő egy  "humbug", ahogy az eredeti angol szöveg is mondja, azaz csaló... Ezen a jelen Silló-féle szöveg cseppet sem változtat. Mindannyian kerülhetünk olyan szituációba - ezt a gyerekek különösen értik - hogy akiben nagyon bízunk, nem más, mint egy szép színes - lufi, levegő... - és akkor nincs mese, a magunk erejéből kell boldogulni, barátokat találni, sőt, a magunk erejéből kell megbocsátani az Óz-féléknek... Azt írja, "Ez a mese eredetileg nem egy fantasy - mint amit ez a jól működő musical mutat -, hanem egy allegória az útról." Szerencsére ez az előadás, akár fantasy, akár nem (mellesleg: vajon nem tűnhetett egy csomó repülő majom meg egy utópisztikus város fantasy-nek 1900-ban?), több, mint egy szimpla allegória - éppen a szövege miatt - mese, varázslat, álom, jóról és rosszról, kitartásról, összetartásról, önbizalomról, figyelmességről, az irracionálisról és az irracionálisan működő világ megszelidítéséről. Igazán ajánlom.