Londonban megéri színházat csinálni

Rekordbevétellel, 528 millió fontos jegyeladással zárta a tavalyi évet a West End.

A Londoni Színházi Társaság (SOLT) kimutatása szerint nyolcadik éve emelkedik a színházi negyed bevétele. 2011-ben 3,1 százalékkal haladta megy a jegybevétel az előző évi szintet, ugyanakkor a nézőszám 1,73 százalékkal 13,9 millióra csökkent. Ebben része volt annak is, hogy néhány színház az új produkciók díszletezése és színre állítása alatt néhány hétig zárva tartott. Ezekből a "sötét hetekből" tavaly különösen sok, 145 gyűlt össze. Az egyes előadások átlagos látogatottsága viszont emelkedett.

A rekordbevétel egyebek mellett az olyan teltházas sikereknek köszönhető, mint a Royal Shakespeare Company Roald Dahlregényein alapuló, Tim Minchin zenéjével készült Matilda vagy a 26 éve töretlen érdeklődéssel futó A nyomorultak című musicalek. Az Old Vicben játszott, Kevin Spacey főszerepelte III. Richárd, a Mark Rylance főszerepelte, a Broadway-t is elismerésekkel megjárt Jerusalem, valamint két, a National Theatre-ben készült produkció, a Danny Boyle rendezte, Jonny Lee Miller közreműködésével készült Frankenstein, illetve a One Man, Two Guvnors (Két úr szolgája) című darabok tíz százalékkal növelték a színdarabok tavalyi bevételeit.

Hogy idén, az olimpia évében sikerül-e megdönteni a rekordokat, a szakértők kérdésesnek tartják. A SOLT tagjai néhány hónapja még abban bíztak, a sportfanatikusok milliós táborából sokan összekötik a szurkolást némi kulturális felüdüléssel is, ezért több produkció meghosszabbította a játszási időt, illetve előrehozta a foglalási időszakot. Jelenleg azonban nem tűnik napsugarasnak a nyár a producerek számára. Több kollégájához hasonlóan az 1952 óta folyamatosan repertoáron levő Az egérfogó producere, Stephen Waley-Cohen sem látja pontosan, mi fog történni július-augusztusban a Theatrelanden, hogy a sport- és a kulturális turisták halmazainak lesz-e metszete, és bár a szokásos, heti nyolc előadást tervezik, a legrosszabbra készülnek. Az Európai Utazásszervezők Egyesületének igazgatója szerint az olimpiát rendező városok túlértékelik vonzerejüket. Tom Jenkins úgy látja, a hagyományos turisták, azok, akik egyébként úti célként jelölnék meg Londont - Athén, Sydney és Peking példáját citálva - 2012-ben inkább más desztinációt választanak.

A SOLT azzal próbál kampányolni, hogy aki nem járt London színházaiban, nem látta London igazi koronaékszereit. A szervezet ügyvezetője úgy véli, a nagy, régóta futó musicalek - A nyomorultaktól Az operaház fantomjáig - nem veszítenek népszerűségükből, a családi show-k - például Az oroszlánkirály - nézőszáma viszont csökkenhet, mert a szülők inkább elkerülik a zsúfolt városközpontot. Míg a Sweeney Todd lekerül az olimpia idejére, Andrew Lloyd-Webber új darabjára, az Óz, a csodák csodája című musicalre árulják a jegyeket. A színházrajongók mindenesetre nem keseregnek: több, akár hatvan-hetven fontos jegyárral is dolgozó előadásra már akár húsz fontért is foglalhatók jegyek az olimpia idejére.

A londoni National Theatre két előadásáról, a Mike Leigh írta rendezte Grief (Gyász) és John Hodge drámája, a Collaborators (Együttműködők) című ősbemutatkról szóló kritikáink a címekre kattintva olvashatók.