Első operettrendezésére készül a Kossuth-díjas Zsótér Sándor. Fényes Szabolcs és Harmath Imre Maya című operettjét viszi színpadra február 26-án a Gárdonyi Géza Színházban.
Nem csináltam még ilyet, ki kellett próbálnom - mondja Zsótér. - Ez a műfaj elkerült idáig, pedig a darabot régóta szeretem. Az operettet 1931-ben mutatták be, de partitúra nem maradt meg, van olyan szám, aminek csak énekszólamát találtuk. Mégis Kákonyi Árpád zenei vezető vállalta, hogy felkutatja az eredeti dalokat, amit az előadáson kilenctagú kamarazenekar játszik majd. Bevallom, nagyon megtetszett Harmath Imre szövege. Szellemes, ezért úgy gondoltam, hogy nem szabad hozzányúlni, az egri színészek majd újjávarázsolják. A történet szerint Maya egy különös táncosnő, aki Afrikában megismerkedik egy fiatalemberrel. Maya beleszeret. A férfit önvád kínozza, mert azt hiszi, gyilkosságot követett el. Az előadás arról szól, hogyan tud leszámolni az illúziókkal. Maya romlott és tiszta figura egyszerre. Ez a szép benne. A primadonna és a bonviván mellett a szubrett és táncoskomikus is remek szereplehetőség. Szeretném elmesélni ezt a történetet. Nehéz és szép dolgokat látnak majd, amely mögött sok munka van és gyönyörködtet.
|
|
Az operett főbb szerepeiben Járó Zsuzsa, Mészáros Máté, Mészáros Sára és Schruff Milán lép fel. A díszlet Ambrus Mária, a jelmez Benedek Mari munkája. Az előadás zenei vezetője Kákonyi Árpád, dramaturgja Ungár Júlia. A koreográfiát Ladányi Andrea készíti.
Gárdonyi Géza Színház
4
Hozzászólás
Ajánlom a cikket







Én a Törpe és a Várakozás után határoztam el, hogy a neve garancia arra, hogy ne nézzem meg a "rendezéseit". Valaki az agymenés szót használta rá, igazat adok.
Hát amit az Orfeusszal csinált az operában az egyszerűen annyira borzasztó volt, hogy egy életre el vette a kedvem attól, hogy mégegyszer Zsótér rendezésre menjek. Nem értem hogy lehet valaki ennyire elvont, kusza, össze-vissza gondolat menetű? Valahol erről azt olvastam, hogy ez a posztmodern, és pont Zsótérral kapcsolatban. A posztmodernről meg inkább nem mondok semmit... Az posztmodern irodalom már lassan a halálán van szerencsére!
Izgatottan várom! Zsótér és Ladányi zseniális művészek!
Jézusom....