9:0

Ha van örömzene, miért ne lehetne örömszínjátszás is. Amit az egri társulat a 3:1 a szerelem javára című operettben (alcíme szerint Szívek mérkőzése két csuromvizes, zajos felvonásban – ennek végeredménye a 9:0), Anger Zsolt rendezésében bemutat, abból sugárzik a felszabadultság, a frissesség, de mindenekelőtt az, hogy a színpadon levők igazi csapatként élvezik, amit csinálnak.

Hüse Csaba

Mészáros Máté, Hüse Csaba, Vajda Milán, Szívós Győző, Gál Kristóf, Lisztóczki Péter vagy Rácz János tökéletesen elhitetik a vízilabdázókról szóló több évtizedes sztereotípiákat. Azaz a pólósok a medencében cseleznek és csavarnak, a fineszes megoldásokért a parton sem mennek a szomszédba, és a lányok körében is babér terem számukra.

A plakáton levő női sziluett, a betűtípus a ’30-as éveket idézi. Anger Zsolt mai színpadra alkalmazta Ábrahám Pál, Szilágyi László, Kellér Dezső és Harmath Imre művét. Egyrészt meghagyja az eredeti időt, a szövegben maradnak korhű poénok: Horthy fehér lova, „Lelépünk, mint Hindenburg”, „Megszólalásig olyan, mint a Jávor Pali”. Londonból Pestre még vonattal utaznak, beszélnek a New York kávéházról, amelynek világát a pincér szó különböző variációi (pincnök, pincentyű, pincőz, pincoár) idézik. Másrészt viszont mai a nyelv, az angolul nem túl jól tudók tipikus jópofáskodásainak legjobb példáit hozzák fel. (Mindenképp meg kell jegyezni, hogy a szövegbe kevert angol szavak nem hunglishul hangzanak, a Worcester szószt pedig jól ejtik. Sata Árpád és Krucsó Rita pedig úgy „tájszóltak” a színpadon, hogy az életszerűnek hangzott, nem pedig valami öszvér, nem létező dialektusnak.) És hát ott a vízilabdameccs szpíkere, Hajdú B. István, aki a 2004-es olimpiai döntőt idézve közvetíti a margitszigeti magyar-angolt.

Nemes Takách Kata ruhái amellett, hogy egyszerre idézik a jazz-/szvingkorszakot és a mát, valódi humorforrások is: például a lánycsapat homokszínű együttese, amelyen a cserkész egyenruha és a charlestonszoknyák szabásvonalai egyaránt megtalálhatók. Remek Safranek Károly skótszoknyája, Bozó Andrea gyöngyökkel díszített fekete-lila ruhája, Vókó János gondnoki köpenye és sapkája, Sata Árpád matyóhímzéses inge, valamint Krucsó Rita Stancigernéjének ordenáré pongyolája. Bodor Johanna koreográfiája a narancssárga vízilabda köré van rendezve, amely szinte minden táncbetétben feltűnik. Szellemes a vasúti kocsiban eltáncolt pólómeccs az Ahol az ember felmászik a fára… kezdetű örökzöldre.

Kovács Patrícia

Kovács Patrícia esküvői ruhában, szmokingban, férfi és női ruhában egyaránt elegáns, hol nagyszájú, cserfes lány, hol titokzatos nő, és mindig tudja, mit (kit) akar. Párja, Hüse Csaba nem elég karizmatikus bonviván, Károlyi Gyurkából csak a merevséget, a megfelelni akaró jófiút mutatja. Mészáros Máté Blazsek II-ként mindent visz. Igazi link sármőr, aki fülig szerelemesen még a pomázi önkéntes tűzoltóságot is bevállalja szíve hölgyéért. Péter Kata mint Pirnitzer Berta nagyszájú és elbűvölő. Vajda Milán mosolyogtató az aluszékony és olyan igazi nőről álmodó Braun Béla szerepében. Bozó Andrea igazi vamp dizőz, Fekete Györgyi, Krucsó Rita, Vókó János, Sata Árpád, Safranek Károly mer erős színekkel festeni, arányokat megtartva eltúlozni, Pálfi Zoltán pedig arisztokratikusan megfontolt és visszafogott.

Ötletes a díszlet (É. Kiss Piroska munkája): Londonra utal a szállodai szobából látszódó Big Ben, a lánynevelő intézet udvari lépcsősora pedig az uszoda lelátójaként köszön vissza.
Annak ellenére, hogy alapvetően prózai színészekről van szó, mindenki tud énekelni, nem hibáznak a koreográfiában, kedvvel játszanak a színpadon. A rendező biztos kézzel, jó ízléssel dolgozott a kicsit bugyuta történeten, és közelítette azt a mához. Ehhez jönnek még az ismert dallamok – Londonban, hej, nagyon sok van, Beleszerettem magába, How do you do do – ennél több nem is kell a szórakoztatáshoz.

(2005. november 26. Egri Gárdonyi Géza Színház; Ábrahám Pál-Szilágyi László-Kellér Dezső-Harmath Imre: 3:1 a szerelem javára; Blazsek II: Mészáros Máté, Gingi Cheswick: Kovács Patrícia, Károlyi Gyurka: Hüse Csaba, Báró Szirmay Ervin: Pálfi Zoltán, Tötössy Melinda: Fekete Györgyi, Pirnitzer Berta: Péter Kata, Kőrössy Mira: Bozó Andrea, Braun Béla: Vajda Milán, Pufi: Szívós Győző, Csöpi: Rácz János, Dodi: Lisztóczki Péter, Lali: Gál Kristóf, Bence: Sata Árpád, Szobalány, Borcsa, Stancingerné: Krucsó Rita, Kálmán: Vókó János; díszlet: É. Kiss Piroska; ruha: Nemes Takách Kata; koreográfia: Bodor Johanna; vez.: Nagy Zoltán/Kalló Zsolt; rend.: Anger Zsolt)