Alig habzik

Az Operaház január 4-i előadásából sok minden hiányzott, amit a valcerkirály csodás nagyoperettjében annyira szeretünk.

"Kérem, közölje velem, ha majd nevetni kell!" - hűtötte le a blazírt Orlovszkij herceg a neki nyilvános heccet szervező Falke doktor lelkesedését, s mi tagadás, legszívesebben ugyanezt kérte volna "a denevér bosszújának" amúgy erősen életigenlő és mulatságra hangolt nézője is az Operaházban. Merthogy sokáig egészen lagymatag, sőt olykor egyenesen lehangoló percek követték egymást a Szinetár-rendezés színpadán, s ráadásképp nem csupán az operisták által elővezetett prózai poénok elpangása okozott tartós problémát, hanem a zenei humor fakulása-fogyatkozása is. Mindjárt a nyitányon kezdve: könnyűszívű kedély helyett ezúttal egyfajta ritmikai nehézkesség vált érzékletessé, s a gondtalan derű felszikrázását nagyobbára az erővel és izzadsággal kicsiholt játékfegyelem helyettesítette. A zenekari ároktól távol ülve akár arra is gondolhatott a jegytulajdonos, hogy talán nem is a nagyszerű és majd' mindig inspiráló Kovács János igazítja az együttest. Utóbb aztán nyilvánvalóvá vált, hogy az előadás felett-alatt mégiscsak Kovács János őrködik, hiszen az első felvonás megannyi énekesi billenésének, s kiváltképp a duettek és hármasok összhangproblémáinak gyors orvoslását és páratlan reakcióidejű korrigálását az operaházi karmesterállományból más nemigen végezhette volna el ily kevés fájdalommal és fülsértéssel.

Merthogy a krakéler Eisenstein úr otthonának három helyiségében (nappali, háló, konyha) bonyolódó első felvonás a vokális és színpadi teljesítmények szempontjából különösen leharcoltnak mutatkozott. Gulyás Dénes (Eisenstein) oldott színpadi jelenléte sajnos nem párosult sem a szólam abszolválásának pillanatnyi készségével, sem pedig kikezdhetetlen muzikalitással. Az Eisenstein szép és a siker reményében ostromolható hitvesét játszó Bátori Éva (Rosalinda), valamint a házaspár kikapós és kimenős szobalányát adó Rácz Rita (Adele) ugyancsak némiképp bizonytalannak tűnt az első felvonás során: az előbbi művésznő a szólam magaslati pontjaival, míg utóbbi tehetség a színpadi motiváltság érzékeltetésével látszott gondban lenni. A három énekes felvonásközépi együttese ilyesformán majdnem olyan érdektelenné lett, mint a szinte hallhatatlan tenorjával hódító régi udvarló, Mukk József (Alfréd) egész működése.

A második felvonás, amely a színpadkép pompaimitációját jutalmazó zajos fogadótapssal indult, mindazonáltal már a javulás halvány, de azért felismerhető jeleit mutatta. Meláth Andrea (Orlovszkij herceg) énekesi közreműködése, Tallós Andrea (Ida) groteszk táncparódiája a Pizzicato polkára, a zenekar javuló produkciója, valamint a szólószámok, így különösen Adél kacagódalának élményszerű kivitelezése okvetlenül javítottak az előadás mérlegén. Ugyanakkor a felvonás több más pontja váltig a humordeficitet gyarapította: mint például a hercegi bálra francia arisztokratákként bevezetett Eisenstein és Frank fogházigazgató (Szüle Tamás) ál-francia, ám valódi sótlan párbeszéde, vagy éppen Eisenstein és magyar grófnőként megjelenő hitvesének fájdalmasan sikerületlen órakettőse. Míg a Falke játékmesteri szerepében becsülettel fáradozó Busa Tamás a megvesztegetően szép hang nélkül fabatkát sem érő Dulidu szakaszában maradt hallhatóan alul a szólamáért folytatott tisztes küzdelemben.

A harmadik, börtönfelvonásra azután jószerint az élvezhető szintre javult fel A denevér előadása. Köszönhetően első renden a Frosch fegyőr prózai szerepében általános meglepetést szerző Vida Péternek, aki hosszú magánszámában éppúgy "helyénvalónak" tetszett, mint a párbeszédes szakaszokban. Sok önirónia, sok lokális humor - "A muzsikusnak dalból van a telke" - s még több gusztussal kijátszott szerepközhely bukkant elő Vida játékából, s lendülete mintha a teljes együttest meglódította volna valamelyest. Szüle Tamás prózai teljesítménye például érezhetően javult e felvonásra, s Rácz Rita második magándala még az elsőnél is bájosabbnak s immár valóban kokettnek és kedélyesnek bizonyult. S bár a 12-es cellából elővezetett Mukk József hangja nem sokat javult a távollétében lebonyolított második felvonás alatt, azért a szerepe szerint elváltoztatott hangon, dadogós prókátorként éneklő Gulyás Dénes féltékeny bosszúszomja végre átjött a rivaldán. Majdnem annyira, mint a Frosch által színpadra vonultatott rabruhás férfikar danája, mely jelenet - két nap távolából - a fékezett habzású este egyik csúcspontja gyanánt maradt meg emlékezetünkben.

2012. január 4. 19:00 - Magyar Állami Operaház

A denevér

Zene: Johann Strauss

Szöveg: Richard Genée, Carl Haffner

Szereplők:

Eisenstein, bécsi polgár: Gulyás Dénes

Rosalinda, a felesége: Bátori Éva

Frank, fogházigazgató: Szüle Tamás

Orlovszkij herceg: Meláth Andrea

Alfréd, tenor: Mukk József

Falke, a család barátja: Busa Tamás

Blind, prókátor: Derecskei Zsolt

Adél, szobalány: Rácz Rita

Iván: Hantos Balázs

Frosch, fegyőr: Vida Péter

Ida, karbalerina: Tallós Andrea

Melanie: Pelle Erzsébet

Rendező: Szinetár Miklós

Koreográfus: Lőcsei Jenő

Jelmez: Vágó Nelly

Díszlet: Csikós Attila

Karmester: Kovács János