Émelyítő Sissy-bonbon

Fura lány ez az Elisabeth, de szép a haja – a KFT klasszikus slágere jutott eszembe szombat éjjel, miközben hazafelé bandukoltam a Szegedi Szabadtériről. Többnek akar látszani, mint ami. Máskülönben meg egy elbűvölő és szép emlékű persona.

Az Elisabeth, Szilveszter Lévay és Michael Kunze darabja - ha hangszereléstől eltekintünk, bár nehéz tőle eltekinteni - méltó párja a Szabadtéri színpadán látott nagy musicaleknek. Kerényi Miklós Gábor - a címlapon csak Kero® - rendezése egy percre sem unalmas, nem ül le, felemeli a darabot (zavarba sem jön attól, hogy elhiteti, e darab jobb annál, mint amit Kunze és társa megírt), Makláry László jól fogja össze a Szegedi Szimfonikus Zenekart. Az énekesek sem vallottak kudarcot. Janza Kata remek: érzékeny kislányos, szende és kicsit akarnok. Hangja nem túl szép, nekem egy kissé éles, de áriáit kiválóan, nagy sikert aratva énekelte. Ferenc József szerepében emlékezetes volt Bereczki Zoltán. Molnár Piroska érezte igazán, hogyan kell játszani ekkora színpadon. De a legnagyobb és megérdemelt sikert, Halálként Szabó P. Szilveszter aratta. Akárcsak Janza Kata, ő is ebben a darabban tűnt fel 1996-ban, a mű emlékezetes szegedi bemutatóján. Mégis émelyegtem éjfél körül. Olyan érzés fogott el, mint egy cukrászdában, ahol oly sok a felkínált csemege, hogy már egyhez sincs kedvem, és bár nem ettem, teli gyomorral, süteményillattal orromban távozom. A Dóm téren nem kívántam volna sem a dallamokból, sem a jelenetekből újra fogyasztani.

Kunze és Lévay olyan művet írt, ami inkább hasonlít a filmekhez, az úgynevezett biopicekhez (életrajzi filmekhez), mint a színdarabokhoz. Az Elisabeth dramaturgiája alapvetően filmes: Sissy életének egyes jeleneteit fűzi össze. E jeleneteket a két erős hős - az első és második felvonás "névadója" - kapcsolja össze, hiszen ők azok, akik miatt Sissy szépnek tartja a Halál hízelkedését. A jelenetek struktúrája is filmes. Vagyis míg az operett általában egy vagy két pár egymásra találásáról szól, arról, hogy félreértések után, hogyan lesznek egymáséi szubrett táncos komikus, primadonna és bonviván, az Elisabeth nem egy nagy konfliktus vagy szerelmi dráma kibontása, hanem kvázi-életrajz; egyenesen nem is dráma, mert nem drámai szituációk sora, hanem forgatókönyv(szerűség). Azért sem operettes a mű, mert nincs benne primadonna: a Sissy szubrettszerep, Ferenc József pedig enyhén, bár jelleméből valójában nem következően bonvivános.

Nem az a baj, ezzel a művel, hogy mélységgel és komolysággal kacérkodik, és hogy annak a kornak a darabjai, melyet megidéz, ilyet sosem tettek volna. De persze ez is baj. Nem az a baj, hogy sokkal inkább épít a Sissy-filmre - hiszen ez egy Sissy-musical - mint Brigitte Hamann Erzsébet című vaskos könyvére, a Sissyről szóló munkák messze legalaposabbikára, amelyben a címszereplő Sissy messze nem egy költeménybe illő hősnő.

Az sem a legfőbb baj, hogy szenvelgésből, elandalodásból, elalélásból olyan sok jut, mint ahogy az sem, hogy a darab dramaturgiája roppant sablonos: intim jelentek, kettősök, váltakoznak sok táncost felvonultató, lobogó, duhaj nagyjelenetekkel. (A Szabadtéri tánckara most összhangban mozgott.) A Halál szolgájának tekinthető gyilkos, Lucheni szenvedélyes nagyjelenete (a kitűnő Földes Tamás alakításában), Ferenc József bemutatkozása, a besúgók, papok és egyéb álnok hősök előtt, a bordély jelenet, a biliárdasztal mellett szövetkező álnokok jelenete, csupa szín volt, csupa kavargás. Lendület. Ezeket a jeleneteket Kero jobban élvezhette megrendezni. Szegő György díszletei segítettek a színeket izgalmassá tenni: mind a biliárdasztal ferde síkja, mind a vörösben pompázó - franciás, offenbachos - bordély, a díszlettervező nagy attrakciója. A színek is élesen elkülönítették a jeleneteket: Sissy, bajor hercegné színe a sötétkék volt, ahogy kicsapongó apjáé, a vörös, Ferenc Józsefé a világos-kék, keverve enyhe feketével, Zsófiáé a méregzöld. A kosztümök - Velich Rita tervei - a darabhoz hasonlóan a Sissy-filmet idézték inkább, mint a kort - az operett hőskorát.

 

Elisabeth - Szegedi Szabadtéri Játékok

Nézzen még több képet az előadásból!

 

És persze az is baj, hogy musicalműfaj ide vagy oda, mégiscsak történelmi személyekről szól a darab - Ferenc József és Sissy szerelméről, arról, Sissyt hogyan hódítja el legkomolyabb kérője, a Halál - úgy, hogy történelmi tényeket nem vesz figyelembe: azokat vagy meghamisítja, vagy szinte kikacagja. Zsófia hercegnő, akiről el lehetne keresztelni az első felvonást, korábban halt meg, mint e műben, a kiegyezésből kimarad Deák - azt musicalünk szinte csak Sissynek tulajdonítja -, Rudolf végzetének nem részese Vetsera Mária, Mayerling csak egy komor hegy, a liaison Andrássy gróffal nem több két mondatnál, a magyarok meg folyton lázadó hőbörgők. A második felvonás Rudolfé: az ő és Sissy kapcsolta áll e felvonás középpontjában, és nem csupán azért, mert Rudolfot a joggal népszerű, kiválóan éneklő Dolhai Attila alakítja. Ez ugyanis az erősebb felvonás, kevesebb benne a nagyjelenet, igaz - cserébe - kijut nekünk itt is a már említett szenvelgésből.

Nem is az, hogy a darab felépítését elemezve akár arra a következtetésre is juthatunk, hogy az operettek szövegkönyvei hordoznak értéket, és van dramaturgiai alapozottságuk. E darabnak ugyanis fájóan nem volt. Nem véletlen, hogy nagy dramaturgok hirdették fennen, ha narrátort kell alkalmaznod, akkor valami baj van a műveddel. (A narrátor: Luigi Lucheni, Sissy gyilkosa, aki a mű elején elmondja a tanulságot. Sissy a Halál jegyese volt. Lucheni kommentálja az eseményeket, elmondja, mikor mit látunk, éppen ki halt meg, ki, mit érez.)

Nem is az volt a legnagyobb bajom e darabbal, hogy operett akart lenni (bár az operettes hatásnak a gyakran használt szintetizátor és a dobgép ellene dolgozott). Nem is az a baj, az Elisabethtel, hogy fülbemászó dallami azért fülbemászóak, mert azok valójában motívumok, amelyek egy-egy szereplőhöz köthetőek, és éppen ezért számtalanszor hallhatjuk őket. Vagyis a szerzők ügyesen sulykolják léha kis dallamaikat. Nem az a baj, hogy némelyik dallam milyen pofonegyszerű - például Lucheni c-moll és f-moll akkordokra épülő motívuma - vagy milyen közhelyes (Lehár Ferenc egyet se vállat volna be jószívvel), de kétségtelen ez is volt émelyem oka.

De nem ez elsősorban.

Hanem az, hogy a darab történelemszemlélete, amely szerint egy ember megválthat egy országot (Sissy hazánkat); az egyeduralom lehet jó, ha az uralkodó természete az; világszemlélete, amelyben a jó emberek a halálszerelmesei, és sorsuk, akár a prófétáké, a bukás; és egész, romantikában gyökerező eszmerendszere; a Wagnert idéző díszletek; a kicsapongás elítélése; a hétköznapi ostobaság (melynek tünete a sissyzés) feldicsérése.

Ez az édeskésen romlott báj az igazán émelyítő. Ez a bécsi habcsókos nosztalgiázás. A Sissy-mítosz édesipari termékké alakítása. Ezt falva elfeledhető mind Arad, mind 1849, Haynau, mind az első világháború, de még a Trianon is.

Egy nagy hősnő látszata mögött bújnak meg a szerzők kis és kisszerű és nem veszélytelen eszméi. Émelyítő ezekből egy kevés is.

 

2009. augusztus 15. 21:00 - Dóm tér (Szeged) - Szegedi Szabadtéri Játékok

Lévay-Kunze: Elisabeth - a Budapesti Operettszínház előadása

Elisabeth, Ausztria császárnéja: Janza Kata
Luigi Lucheni, Elisabeth gyilkosa: Földes Tamás
A Halál, Elisabeth szerelmese: Szabó P. Szilveszter
Ferenc József, Ausztria császára, Elisabeth férje: Bereczki Zoltán
Zsófia főhercegnő, Elisabeth anyósa: Molnár Piroska
Rudolf főherceg, Elisabeth fia: Dolhai Attila
A tízéves Rudolf: Czető Ádám
Max, bajor herceg, Elisabeth apja; Károlyi István gróf: Marik Péter
Ludovika, bajor hercegné, Elisabeth anyja; Frau Wolf: Felföldi Anikó
Eszterházy grófnő: Sz. Nagy Ildikó
Helene, Elisabeth nővére: Ullmann Zsuzsa
Sztáray grófnő: Nagy Bea
Grünne gróf: Csuha Lajos
Rauscher bíboros: Jantyik Csaba
Hübner báró: Petridisz Hrisztosz
Kempen báró: Oláh Tibor
Schwarzenberg báró: Péter Richárd
Andrássy Gyula gróf: György- Rózsa Sándor
Batthyány Elemér gróf: Imre Sebastián
Windisch kisasszony: Tihanyi Lívia
Magyar anya: Mirtse Réka

Díszlettervező: Szegő György
Jelmeztervező: Velich Rita
Koreográfus: Gajdos József
Vezényel: Makláry László
A rendező munkatársa: Somogyi Szilárd

Rendező: KERO

 

 
A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.
  1. 18 11:19 2010.03.07
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    http://www.muvesz-vilag.hu/muzsika/hirek/14537

  2. 17 13:29 2009.12.03
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Keller László ismét pert nyert a Magyar Hirlap ellen. Részletek a Hirkereson.

  3. 16 11:47 2009.08.22
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Talán a kutyádnak mondd azt, hogy csillapodjon le, meg esetleg közeli hozzátartozódnak, ha megengedi.
    - Annyira nem koronázták meg Ferdinándot, hogy éppenséggel ő volt az utolsó királyunk akit Pozsonyban koronáztak magyar királlyá 1830-ban, de ez cseppet se zavarjon. Sőt előbb lett magyar királlyá koronázva, mint osztrák császárrá, mert az csak 1835-ben lett, apja halála után. Egy évvel később lett cseh király és 1838-ban lett a Lombard-Velencei királyság uralkodója. Mátyással egész más volt a helyzet, mivel előbb pl. a koronát vissza kellett vásárolni III. Frigyestől, ami csak 1463-ban történt meg 80 000 aranyforintért, amit a bécsújhelyi megállapodásban rögzítettek is. Az általad csak 'leghülyébbnek' hívott tisztek meg szarrá verték az osztrák sereget benne a szerinted 'elittel' és csak a ruszki túlerő volt - meg Kossuth hülyesége, politikai balfogásai - ami miatt elbukott a szabadságharc. Személy szerint örülök, az az 'iszákos, lusta, csélcsap, tehetségtelenebbje' hülyét csinált az akkori világ egyik legelitebb, korszerű módon felszerelt hadseregéből!

  4. 15 11:22 2009.08.22
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Csillapodj brave.
    Megmondom én, hol olvastam a "jegyzőkönyvekről" - bár én leírást említettem: Pezenhoffernél. (Pezenhoffer Antal: A magyar nemzet története - a mek.oszk-ról letöltheted.)
    V. Ferndinánd: 1) nem "lemondatták", hanem lemondott. Nagy különbség. 2) Miért ne mondhatott volna le, mikor még meg sem koronázták? (III. Frigyes is lemondott Hunyadi Mátyás kedvéért - akkor tán az is alkotmánysértő volt? 3) Hogy ez meg fog történni, már Ferenc idején is köztudott volt. Nem volt valami "puccsszerű" dolog.
    És épp ez volt az ürügy, amivel a tiszteket a Kossuth-zászló alá csábították, no meg az, hogy ott majd tábornokok lehetnek. (A tehetségesebbje, aki könnyebben jutott előbbre a császári seregben, nem is csatlakozott Kossuthhoz: csak a lustábbja, iszákosabbja, csélcsapabbja.)
    Semmi "alkotmánysértőre" nem készült a király. Sőt, a reformokat is bevezették volna - persze nem olyan hübelebalázs módjára, mint a hülyegyerek Kossuth.
    48 a "felvilágosodás" legszélsőségesebb eszméiről, köztársaságpártiságról szólt. nem arról, hogy Ferdinándot akartuk volna királynak.

  5. 14 07:20 2009.08.22
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Ezek valami 'titkos jegyzőkönyvek', mert még Tomáson kivül senki nem látta és ő sem tudja, hogy hol keressük, de ettől eltekintve még akár igaz is lehet, csak Tomás arról az 'apróságról' felejtkezik meg, hogy NEM törvényes uralkodójuk ellen lázadtak a honvédtisztek és nem mellesleg ők nem szorgalmazták az 1949. április 14-i trónfosztást, ezt Kossuth a 'saját szakállára' cselekedte meg, pont a dícsőséges tavaszi hadjárat sikereit kihasználva. És ha ezt megtagadták volna a tisztek nem is csodálkoznék rajta, mert a trónfosztást valóban nem ők szorgalmazták! Az meg kész röhej, hogy Tomás azt írja, hogy: '....a törvényes alkotmányt
    felborítani kívánó,...' ugyanis a törvényes alkotmány éppenhogy az osztrákok borították fel. Amit úgy próbáltak 'törvényesség' tenni, hogy lemondatták V. Ferdinándot így úgy gondolták 'okosan', hogy az utódját nem kötik ezek az 'apróságok', mint aláírt törvényes alkotmány, stb. Sőt Tomás azzal sem foglalkozik, hogy jogilag se áll meg a dolog, hisz hiába mondott le V. Ferdinánd minden címéről a 18 éves unokaöccse javára, közjogi értelemben a magyar királyi címéről nem mondhatott le, ezért a magyar trónfosztásig valóban jogilag és mindenhogy ő volt a magyar király! Tehát az, hogy az uralkodása alatt meghozott törvényeit és rendeleteit semmisnek tekintették, ezzel éppen az osztrákok követtek el 'jogszerűtlenséget'. Nem véletlen, hogy magyar király csak 1867-ben lett Ferencz József, mert a kiegyezésig csak bitorolhatta azt a címet! Tehát még 18 évig éppenhogy ők voltak törvénysértőek, ha feltétlenül csak a jogi részét nézzük akkor is!

Tovább a témához tartozó fórum oldalra.

Programkereső

MIT HOL
 -TÓL   -IG