Óz, a nagy varázsló - Vörösmarty Színház

Póz a csodák csodája

A székesfehérvári Vörösmarty Színház Óz, a nagy varázsló című előadása jól pörgő gyermekmusical, amiért a Walt Disney-rajzfilmeken iperedett kisiskolás generáció nyíltan rajongott.

A mozgalmas színes, hangos, a gyerekekhez többször is kiszóló, őket tapsoltató, sőt csoportban a színpadra is felhívó produkció nem hagyta magukra a nézőket - igaz, gondolkodni sem. Kétség nem maradt senkiben: mindent készen kaptak a gyerekek. Az így szimplává lett mese cselekményét a folyamatosan változó színen mozogva játszották a színészek, énekesek, táncosok. Amíg a tér belső, nagyobb részét jelenetváltásokkor átdíszítették, a rövidebb jeleneteket a színpad elején oldotta meg a rendezés (Silló Sándor). A látványos, színes jelmezek (Juhász Kati) jól mutattak a szellős térben (Bátonyi György), amelyet pár jellegzetes díszletelem és legfőképp a színes világítás alkotta.

Óz, a csodák csodája - Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

A főszereplő, Dorka (Stelly Zsófia), kedves, bájos, szépen énekel, odaadóan játssza a szerepét, a Madárijesztő (Fehérvári Péter) igazán jól adja a butát, a Bádogember (Buch Tibor) szögletes mozgása még mimikájában is megjelenik, az Oroszlán (Bata János) pedig eltökélten mutatja a gyávát, de róla sejthetjük meg legelőször, hogy igenis bátor, csak nem meri a maga erejét vállalni, mert ez nyilván megváltoztatná az életben eddig betöltött a szerepét. A Nyugati boszorkány (Závodszky Noémi) élvezettel alakítja a gonoszt, amikor egy kisgyerek valamelyik nézőhergelő hangzavarban jól hallhatóan odakiált neki, visszakézből frappánsan felel, és győztesként távozik. Az Északi és Déli boszorkány (Váradi Eszter Sára) hálátlanul egysíkú kedvessége bohókás lelkesedéssel kel életre. Totó kutya (Keller János) szerepét az előadás intenzitásával azonos aktivitással kitölteni képtelenség - ráadásul Dorka kutyája valami olyasmit képvisel, amihez ezt tökéletesen felesleges is akarni. A színész azonban mégis megpróbálja, ezért kényszeredettnek tetszik, hogy szinte minden megszólalása után kiölti a nyelvét, mint anno a Pimpa nevű olasz rajzfilmkutya. A Nyugati boszorkány jóvoltából az útközben a kis társaságra támadó hordák főnöke (Csizmadia Gergely) amikor színre lép a csapatával, olyan sűrítetten energikus, akrobatikus showman, hogy muszáj ráfigyelni - vérbeli Majomkirály. A dalok lendületesek, fülbemászók, a dalszövegek funkcionálnak, sőt helyenként jókedvre derítő rímpárokat hallunk: encián - túl az Óperencián (Ferenczi György, Silló Sándor).

Az előadás azonban lemond Lyman Frank Baum meséjének mélységéről, sokféle csodájáról. Ez a mese eredetileg nem egy fantasy - mint amit ez a jól működő musical mutat -, hanem egy allegória az útról. Arról, hogy minden erről a kislányról, egy emberről, rólunk szól; arról, hogy mikor leszünk bátrak, érzelmesek, okosak; arról, hogy mégis milyen messzire viszi az embert a vihar a szeretteitől - a mese hangsúlyai, utalásai pontosan éreztetik, hogy a történet nem elsősorban térbeli; arról, hogy mi által és mivé leszünk. Arról nem is beszélve, hogy ez a mese milyen önkritikus azzal a világképpel, ami jellegzetesen uralja az emberi gondolkodást. Az előadás talán éppen ezt kezeli a legbanálisabban - ami szerint Óz egy szimpla csaló, sőt kisszerűen vacak színházi trükkmester, akinek a népe ráadásul tökéletesen gügye, és aki persze csúnyán lelepleződik. Csakhogy a mesében - hogy ne mondjam az életben is - ennél sokkal differenciáltabb Óz Dorkával és a többiekkel való találkozása. Ezek után már nem is csodálkoztunk, ahogy az előadás egy mozdulattal komolytalanná tette az egészet, a történetet úgy beállítva a legvégén, mintha Dorka mindent álmodott volna.


Óz, a nagy varázsló - Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Szerző: L. Frank Baum

 

Szereplők:

Dorka: Stelly Zsófia

Madárijesztő: Fehérvári Péter

Bádogember: Buch Tibor

Oroszlán: Bata János

Nyugati boszorkány: Závodszky Noémi

Északi és Déli boszorkány: Váradi Eszter Sára

Totó kutya: Keller János

Óz, a nagy varázsló: Kozáry Ferenc

Mumpic és Nyugor miniszter, őr Smaragdvárosban: Juhász Illés

Majomkirály, Varjúfőnök, Törzsfőnök, Farkasfalka-vezér: Csizmadia Gergely

Dalok: Ferenczi György, Silló Sándor

Jelmez: Juhász Kati

Koreográfus: Kováts Gergely Csanád

Remdező: Silló Sándor

Böngésszen kulcsszavak segítségével!

A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.
  1. 2 09:14 2011.12.07
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Nagyszerű cím (leszámítva a helyesírási hibát), még nyáron találtam ki.

     

    http://www.opera-vilag.hu/hirek_teljes.figyelmet+kerunk!-1053.html

  2. 1 01:37 2011.12.07
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Kedves Lilla, nagyon más a véleményünk, olyannyira, hogy klaviatúrát kellett ragadnom. A  családunk 6-9-12 és 40 éves, nem Disneyn "iperedett" tagjai (e két generáció közül egyik sem hajlandó tévét nézni) éppen hogy úgy vélik: az előadás a látványos, színes kiállítás, kifogástalan szólamtudás és remek Ferenczi-féle blues mellett igazán elgondolkoztató szöveget produkált, s amelynek az interaktív, apró közönséget megmozgató része nem zavaró, a nagyobbakat megcélzó kiszólások pedig egyenesen a kiskamaszok szükségletei. Az előadás különlegessége éppen abban áll, hogy ilyen széles spektrumú közönséget tudott a zenéjével, a Dzsungel könyve óta kötelező majom-rap megújításával, a metaforikus és néhol kis herceges szöveggel megszólítani. A közönségnek célzott kiszólások Shakespeare óta nem szokatlanok, jelen esetben pedig némi iróniával szolgáltak a sziruposságot elkerülendő.  - Ami pedig Ózt illeti, ő egy  "humbug", ahogy az eredeti angol szöveg is mondja, azaz csaló... Ezen a jelen Silló-féle szöveg cseppet sem változtat. Mindannyian kerülhetünk olyan szituációba - ezt a gyerekek különösen értik - hogy akiben nagyon bízunk, nem más, mint egy szép színes - lufi, levegő... - és akkor nincs mese, a magunk erejéből kell boldogulni, barátokat találni, sőt, a magunk erejéből kell megbocsátani az Óz-féléknek... Azt írja, "Ez a mese eredetileg nem egy fantasy - mint amit ez a jól működő musical mutat -, hanem egy allegória az útról." Szerencsére ez az előadás, akár fantasy, akár nem (mellesleg: vajon nem tűnhetett egy csomó repülő majom meg egy utópisztikus város fantasy-nek 1900-ban?), több, mint egy szimpla allegória - éppen a szövege miatt - mese, varázslat, álom, jóról és rosszról, kitartásról, összetartásról, önbizalomról, figyelmességről, az irracionálisról és az irracionálisan működő világ megszelidítéséről. Igazán ajánlom.

Tovább a témához tartozó fórum oldalra.

Kiemelt cikkeink

Szűz kéz

A Budapesti Wagner-napokon június 3-án és 19-én a Müpában látható a Tannhäuser. A darab rendezőjével, Matthias Oldaggal beszélgettünk. INTERJÚ

Eltemették Seregi Lászlót

A Kossuth-díjas művésztől a családja, balettművészek, énekesek, színészek búcsúztak az Opera előcsarnokában és a Farkasréti temetőben.FOTÓRIPORTTAL

Edward Perez és barátai a BJC-ben

Pannonica mindig felnézett Thelonius Monkra

A fiatal New York-i jazz-generáció kiemelkedő bőgőse Oláh Tzumo Árpáddal és Csízi Lászlóval lép fel június 2-án.

Esterházy hadtörténet

Újrarendezték az Esterházy-család Európa egyik leggazdagabb magántulajdonban lévő fegyvertárát, melyből kiállítás nyílt Fraknó várában.

Táncosokat castingolt Alföldi

A Nemzeti Színház igazgatója a Szegedi Szabadtéri Játékok Mágnás Miskájához keresett táncosokat.

Programok kicsiknek és nagyoknak a gyereknapi hétvégére

Ugrin Gábor

Játékkiállítás, rajzfilmek, artisták, nassolás, Varázshegy és százéves villamosok - csak néhány a gyereknapi hétvége programjaiból.

Érdi Tamás: "Ezekért a pillanatokért érdemes élni"

Nemrég tért haza a Prima Primissima-díjas zongoraművész svájci turnéjáról, ahol többek között Chopin és Liszt műveit szólaltatta meg. INTERJÚ

Sötét idők

A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA

Programkereső

MIT HOL
 -TÓL   -IG