25 éve halt meg Greguss Zoltán színművész

1986. december 20-án halt meg Greguss Zoltán színész, érdemes és kiváló művész.

1904. május 10-én született Budapesten és burokban, talán ezért is adatott neki hosszú élet és pályafutás, noha nem mindig megpróbáltatások nélkül. Szülei különösen örülhettek világra jövetelének, hiszen a népes családban ő volt az első fiúgyermek, előzőleg hat nővére született. A Színművészeti Akadémián kezdett tanulni, de sógora, a színész és direktor Palágyi Lajos kivette onnan, mondván: "A színészt, fiam, a színpad neveli". Palágyi az általa vezetett szegedi társulathoz vitte Gregusst, aki 1921. november 1-jén lépett először színpadra. Pályafutása elején divatos operettekben lépett föl, aztán 1923-tól a kecskeméti, 1926-tól a pécsi társulatnál játszott vígjátékokban, tragédiákban, burleszkekben egyaránt. 1927-ben Hevesi Sándor a Nemzeti Színházhoz szerződtette, itt egy próba közben történt majdnem végzetes baleset két évre mozgásképtelenné tette. Felépülése után mindent újra kellett kezdenie, ismét vidéken. A fővárosban a Royal Színházban tűnt fel újra, majd 1936-ban Jób Dániel a Vígszínházhoz szerződtette, ahol a következő évben felejthetetlen alakítást nyújtott Budai Nagy Antal szerepében.

Kós Károly drámájának viharos sikerét a kormányzat lázító hatásúnak értelmezte, s három előadás után levetették a színpadról. Greguss 1940-től a Madách Színházban játszott. Itteni legemlékezetesebb alakítását Felkai Ferenc Nérójának címszerepében nyújtotta, a darab és az előadás tiltakozás volt a fasizmus ellen. A világháború után a Belvárosi Színházban és az Úttörő Színházban lépett fel, 1948-49-ben ő igazgatta a Modern Színházat. 1949-től 1974-ben történt nyugdíjba vonulásáig a Madách Színház művésze volt, de szinte haláláig aktívan dolgozott. Meghívott vendégként többször fellépett a Pesti Színházban is, ahol Csermlényi Viktort alakította Örkény Macskajátékában. Megjelenése, temperamentumos játéka, jellemábrázoló tehetsége minden szerepkörben kiválóan érvényesült. Eljátszotta a Hamlet minden fontos szerepét, még Ophéliát is zeneakadémiai önálló estjén. Kiválóan formált meg intrikusokat, szangvinikus, hirtelen haragú alakokat, ezekbe sűrítette minden, a civil életben felhalmozott mérgét, indulatát, de ugyanakkor fanyar humorát, karikírozó készségét remekül kiélhette komikusszerepekben. Szívesen mondott verset is. 1937-től filmezett, a háború előtti időszakban Az én lányom nem olyan, A falu rossza, a Fekete gyémántok, az Elnémult harangok, az Erdélyi kastély, az Éjféli gyors, az Ópiumkeringő című filmekben kapott fontos szerepeket, 1945 után többek között a Gábor diák, a Hannibál tanár úr, az Édes Anna, Az aranyember, a Pacsirta, a Gyula vitéz télen-nyáron, a Volt egyszer egy család című alkotásokban láthatták a nézők. Munkásságát több kitüntetéssel, köztük 1956-ban érdemes művész, 1972-ben kiváló művész címmel ismerték el. Greguss Zoltán 1986. december 20-án hunyt el. Az özvegye által emlékére alapított díjat 1989 óta évente ítélik oda a művész születésnapján annak a fiatal színésznek, aki az előző évadban színészi alakításával, szép, szabatos magyar beszéd- és versmondási kultúrájával kimagasló teljesítményt nyújtott.