A hét portréja: Lehár Ferenc

A Víg özvegy, a Luxemburg grófja, a Cigányszerelem és a Mosoly országa című operettek komponistája, aki színházi hegedűsből lett zeneszerző, végigélt két világháborút és feleségének halálát is. Ennek ellenére - vagy talán épp ezért - zenéjéből végtelen derű és elegancia árad. Operettjei máig sikeres művek, amelyeket a világ színházai szívesen tűznek műsorukra.

Lehár Ferenc

A magyar zeneszerző 1870. április 30-án született Komáromban. Édesapja katonazenekar-vezető volt, a Theater an der Wien kürtöseként működött, és számos táncot, keringőt komponált. Lehár a prágai Konzervatóriumban tanult hegedülni, valamint magánúton zeneszerzés-órákat vett. Előadói pályafutását színházi hegedűsként kezdte, emellett egy katonazenekarban is játszott 1899-ig. Első zeneszerzői próbálkozásai kudarcba fulladtak, ezért átvette apja karmesteri posztját, amelyet csak 1902-ben adott fel. Ekkor telepedett le Bécsben, s itt a Theater an der Wien dirigense lett.

Első sikeres operettjeit (Wiener Frauen, Der Rastlebinder) Bécsben mutatták be. Az igazi elismerést azonban a Víg özvegy (1905, Bécs), a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem (1910) hozta meg számára. Az első világháború alatt nemzetközi karrierje megtört, de a béke beköszöntével ismét elhangzottak művei a német területeken kívül is, főleg Angliában és Amerikában. A mosoly országa (Berlin, 1929) újabb mérföldkő lett az operett történetében. Utolsó műve a Giuditta c. daljáték volt (1933), ezután felhagyott a zeneszerzéssel. A második világháború alatt rendkívül nehéz helyzetbe került felesége zsidó származása miatt; gyakorlatilag visszavonult a zenei közélettől. A Víg özvegyet ugyanakkor repertoáron tartották szerte Németországban, mivel Hitler egyik kedvenc műve volt. 1946-ban Lehárék Svájcba költöztek. 1947-ben meghalt a zeneszerző felesége, majd a következő évben, 1948. október 24-én Bad Ischlben (Ausztria) hunyt el férje is, Lehár Ferenc.