Papp Tímea
Fidelio
Hozzászólás
Mozart, Ünnepi Játékok, A muzsika hangja. Ennyiben összefoglalható-e mindaz, amit az osztrák város kínál, avagy van-e élet a Mozart-golyók árnyékában?
Bár Salzburg környékének gazdasági jelentőségét a sóbányák révén a kelták kezdték el kiaknázni, és a város a római korban is fontos településnek számított, a 8. században Bajorország egyházkerületei ehhez a püspökséghez tartoztak, sőt Észak-Itáliában is kaptak területeket, nevét mégis csak a 19. század végén ismerték meg. Hogy végül rákerült a térképre, kellett hozzá egy nagy víziókkal bíró polgármester, továbbá egy befektető, aki finanszírozta az építkezéseket.
Salzburg vasútállomását 1860-ban adták át, ekkor indult be a mintegy húszezer lakosú város vezetésének fantáziája a gyógyfürdőkre - ne feledjük, Paracelsus itt folytatta áldásos tevékenységét -, valamint a szinte egységesen barokk óvárosra alapozva, amit később kiegészítettek a téli sportok és a kulturális események. Folyamatosan fejlesztették a közlekedést: hegyi vasutakat építettek, a Mönchsbergre liftet, a Hohensalzburg-erődhöz hidraulikus meghajtású siklót terveztek, és célba vették a Mozart-rajongókat: 1842-ben szobrot állítottak a város szülöttének, 1877-ben renoválták a házat, ahol A varázsfuvolát írta, 1914-ben átadták a Mozarteumot. Az 1870-es évek végén született meg az ötlet, hogy a zenekedvelőket Salzburgba csábítsák. 1877. július 17-től 19-ig tartották az első Salzburgi Zenei Fesztivált, amelyen a Bécsi Filharmonikusok először léptek fel a fővároson kívül, és az udvari operatársulat is itt mutatkozott be első alkalommal Bécs határain túl. (A műfaj történetéhez hozzátartozik még, hogy Itálián kívül Salzburgban játszottak először operát, 1614-ben Monteverdi Orfeóját.)
|
|
Nézzen még több salzburgi képet! |
A rendező, Max Reinhardt 1918-ban vásárolt itt egy villát - korábban egy évig a Stadttheater színészeként működött -, Richard Strauss a barátja volt, aki Salzburgban dirigálta a Bécsi Filharmonikusokat, s ugyanilyen jó kapcsolatot ápolt a drámaíró Hugo von Hofmannstahllal, aki a Dóm előtti teret ideális színpadnak látta. Hármójuk gyermeke a Salzburgi Ünnepi Játékok, amelynek keretében 1920. augusztus 22. óta - náci éra kivételével - minden évben előadják az ide készült Akárkit. A testi-lelki felüdülésre vágyó turisták pedig felkerekedtek, és elindultak hosszú, tömött sorokban: harmincas években már több mint kétszázezren látogattak a városba (ez jó négyszer annyi, mint amennyien lakták - úgyhogy képzeljék el szegény Stefan Zweiget, aki azért választotta Salzburgot lakhelyül, mert e romantikus kis fészekben távol akart lenni a világ zajától), 2006-ban, a Mozart-évben az akkor 150.269 állandó lakost számláló Salzburgot 1.197.291-en választották utazási célként, ők pedig legalább két vendégéjszakát töltöttek itt el.
A Salzach folyó két oldalán elterülő Salzburg látnivalóinak - és értelemszerűen látogatóinak - nagy része a bal partra, az UNESCO által a Világörökség részévé nyilvánított óvárosba koncentrálódik. A templomok végigjárása a barokk stílust tanulmányozóknak, valamint Johann Berhard Fischer von Erlach rajongóinak kötelező. Nagy részükben hetente többször tartanak koncerteket átlagosan 10-15 euróért a vékonyabb pénztárcájú turista zenekedvelőknek. Kérdés persze, ezért a baráti árért milyen élményt kaphatunk.
A legnagyobb tumultust ezen az oldalon Mozart szülőháza előtt találjuk, akit életében nem nagyon ismert el a város, halála után viszont szép nagy hasznot húz belőle. A helynek minden bizonnyal van szelleme, de izgalmas látnivalót meglehetősen keveset tartogat. Aki azonban a zeneszerző első hegedűjére, dohánydobozára vagy selyemtárcájára, esetleg hajtincsére kíváncsi (ebből mindössze négy van a világon, mindet a Mozarteum Nemzetközi Alapítvány birtokolja, igaz, a DNS-vizsgálatok megállapították, csak három származik egy tulajdonostól), ne hagyja ki a Getreidegassén álló épületet. Ennél valamivel érdekesebb a Salzach másik oldalán az egykori táncmesterház, ahová Leopold Mozart és családja 1773-ban költözött és 1787-ig használt (az a ház egyébként már nem áll, a II. világháborúban bombatalálatot kapott, de az eredetihez híven újjáépítették), mivel segítségünkre van egy audioguide, s így a mozartológusnak nem mondható turisták is megismerhetik a család tagjainak életét, a korszakot, ízelítőt kaphatnak a W. A. Mozart komponálta művekből, és megszemlélhetik néhány opera-előadás színpadképét. (A vonatkozó produkciók közül néhány meg is nézhető, de azt tényleg csak a legvadabb fanatikusoknak ajánljuk, hogy egy röntgengépszerű dobozban állva, kis képernyőn, random ponton bekapcsolódva nézzék mondjuk a Don Giovannit.) Nem messze ide található az egyik vezető európai zeneiskola, a Mozarteum Richard Berdl tervezte későhistorikus stílusú, 1910 és 1914 között épült főépülete. Maradjunk annyiban, az itt kiállított Mozart-levelek nem szerepelnek a turistákat leginkább érdeklő emlékek közt.
|
|
|
Nézzen még több salzburgi képet! |
A Mozarteum háta mögött áll a városi hivataloknak helyet adó Mirabell-kastély, amelynek első változatát 1606-ban építtette Wolf Dietrich érsek tucatnyi gyermeke anyjának. (1727-ben átépítették barokk stílusban, aztán tűz pusztította el egy részét, de megmaradt a márványterem és a lépcsőház, s úgy renoválták az 1820-as években.) De nem ez az a történet, ami miatt a művészien kialakított színes virágágyások és a szökőkút előterében tolonganak a fényképezkedni vágyók. Itt forgatták ugyanis A muzsika hangja egyes jeleneteit a hatvanas években. Annak ellenére, hogy az osztrák mozikban az 1964-es premier idején nem sokáig futott a film - nem tartották korrektnek, hogy túlzott nácibarátnak állították be a korabeli osztrákokat, ezért mindössze három napig játszották -, Salzburg turistairodái a mai napig profitálnak a stílszerűen A muzsika hangja túrának nevezett, átlagosan harminc eurót kóstáló programból, amelynek keretében a film főbb helyszíneit lehet végiglátogatni.
Kötények - némelyik Julie Andrews-zal díszítve -, kolompok, kalapok, dirndlik, kommersz és kézzel készített Mozart-golyó, -tallér, -hűtőmágnes és -póló, Mozart Összes Rövidítve, azaz egyórás marionett-előadás az operákból, játszótéri játék, aminek kockáira ugorva cseng és bong a környék, kisebb-nagyobb csontvázak - csak néhány azok közül, amik a városhoz fűződő kultuszok életben tartását segítik. Többségük az ízlésskála alacsonyabb fokait éri el, áruk azonban ennél szélesebb tartományban mozogva a néhány eurótól a csillagos égig terjed. A Salzburgi Ünnepi Játékok szervezői ezzel szemben a magas ár-magas minőség kombinációban gondolkodnak. Az előadások nagy része három helyszínen zajlik, s ezeket akkor is érdemes megtekinteni egy egyórás vezetett túra keretében, ha este nem estélyiben vagy helyi népviseletben - a bevett szokás ez utóbbi - ülünk valamelyik teremben.
1921 óta tartanak koncerteket az Ünnepi Hetek keretében, az első operát a 1922-ben mutatták be a fesztivál alatt. Bár az alapítók eredetileg a közeli Hellbrunnba tervezték a fesztiválépületeket, a zenés műfajoknak főképp a Haus für Mozart, a Felsenreitschule és a Grosses Festspielhaus méreteiben impozáns komplexuma ad helyet, ahol egyetlen estén mintegy 5200 nézőt tudnak fogadni.
A főbejáratnál Jakob Adlhart fehérmárvány maszkjai magasodnak egy rusztikus betontömbön, a homlokzati bronzreliefeken (Josef Zenzmaier munkái) a Figaro házassága, a Don Giovanni és A varázsfuvola egy-egy jelenete látható. Az előcsarnokban Anton Faistauer 1926-ban készült freskóinak 1956-ban felkerült másolata fogad, az eredetieket ugyanis a nácik eltávolították.
|
|
|
Nézzen még több salzburgi képet! |
1925-ben felépült egy ideiglenes terem a nagy téli lovasiskola helyén, az "igazi", Clemens Holzmeister tervei szerint készült, a későbbiekben Kis Fesztiválszínháznak nevezett épületet azonban két évvel később, 1927-ben, a Fidelióval nyitották meg. Tíz évvel később 180 fokot fordult a nézőtér, így elkerülhetetlenné vált a színpad kialakítása. A város olyannyira fontosnak érezte a feladatot, hogy a tartomány egyik elöljárója még a szülőházának a lebontásába is beleegyezett. Az átépítések legfontosabbika a kétezres években történt, indoka pedig az volt, hogy a Mozart-operák előadásához a lehető legideálisabb teret alakítsák ki. Új nevét is ekkor, a 250. Mozart-születésnapra kapta. Az előcsarnokban faborítás és lamellák mögött visszafogottan csillogó, Mozart-portrét kiadó Swarovski-kristályok fogadnak, a kétemeletes terem eleganciáját a világos fa-, a vöröses falburkolat és a székek bordóspirosa adja.
A szomszédos Felsenreitschuléba a Karl Böhmről elnevezett termen keresztül léphetünk be, amelynek sötét faburkolata a társasági élet komolyságát hangsúlyozza. A szikla-lovasiskola szürke falaiból és a hőfokból azonban nyilvánvalóvá válik, hogy az épületet a Mönchsberg hegybe vájták. A tér a 17. század végétől eredetileg lovasbemutatókra, illetve állatviadalokra szolgált, a sziklában kialakított árkádos erkélyek ölelik körbe a színpadot. Az itteni nyitóprodukcióra 1926-ban került sor a szabad ég alatt, Max Reinhardt rendezésében A két úr szolgáját adták. (És még mondják, hogy a nem konvencionális színházi terek keresése jelenkorunkra jellemző csak!) Az első opera-előadás itt a Herbert von Karajan dirigálta Orfeo ed Euridice volt 1948-ban. A hetvenes években aztán jelentősen modernizálták a színpadtechnikát, lassanként elmaradtak a csillagos ég alatt tartott előadások, kivágták a színpadból kinövő fát, a nyolcvanas években pedig Shakespeare királydrámáival visszaérkezett a prózai műfaj is a terembe.
Nagy Fesztiválszínház kialakítása már Holzmeister terveiben is szerepelt, megépítéséhez azonban Herbert von Karajan makacssága kellett. 1956 és 1960 között 55.000 köbméter sziklakövet hordtak el az egykori érseki lóistállók helyéről, hogy a Karajan vezényelte Rózsalovagnak tapsolhasson a házavató közönsége. A hegyet benn márvány takarja, a fény muránói üvegen törik meg. Öt bronzborítású ajtó nyílik az utcára, a homlokzaton a Sacra camenae domus concitis carmine patet quo nos attonitos numen ad auras ferat felirat (A Camena szent háza mindenki számára nyitva áll, akit a költészet lelkesít, a költészet, melynek szárnyán az isteni akarat bennünket, ihletetteket emeljen az égbe - idézet a bencés rendi Tomas Michelstől) olvasható. Ez egyébként az évi rendes Akárkik esőhelyszíne, ami jó időben az alig 250 méterre levő Dóm előtt látható.
|
|
|
Nézzen még több salzburgi képet! |
Salzburgban amerre lépünk, Georg Traklre, Nannerl Mozartra, Herbert von Karajanra, Stefan Zweigre, Michael Haydnre emlékező táblát és/vagy fesztiválhelyszínt találunk. Az egyetemi aula, az Egyetemi templom, a püspöki palota udvara, a Szent Péter apátsági templom, a Mozarteum nagyterme, a Landestheater évtizedek óta adnak otthont az eseményeknek; az utóbbi időkben a fiatal színházi rendezők Young Directors Projectjének előadásait a moziból kialakított republicban játsszák, a halleini Perner-Insel csarnokában pedig kísérletező színházi és különleges kortárszenei produkciókat mutatnak be. Színházzá tenni az egész várost - ez volt Hoffmanstahlék eszménye, és láthatóan ennek szellemében sikerrel dolgoznak a kései utódok.
Ajánlom a cikket
