Orfeum újratöltve

A Múzeumok Éjszakáján benéztünk az Orfeumba. Videónkban beszámolunk egy színháztörténeti tárlatról, valamint ízelítőt adunk Kulka János és Csákányi Eszter műsorából.

Az orfeum meghatározása: olyan mulatóhely, ahol a közönség asztalok mellett fogyaszthatott, míg a színpadon vagy a parketten artistaszámok, énekes színművek, kuplék váltakoztak. A fővárosban még a Budapestté válás előtt, 1861-ben nyílt meg az első ilyen intézmény, a Neue Welt a Vígszínház helyén, vendégei és rendezvényei azonban korántsem kifinomultságukról voltak híresek. Az első "igazi" orfeumnak a Király utcai Blaue Katze (Kék macska) tekinthető, amely fénykorát az 1880-as években élte. Majd elkezdődött egy hosszú korszak Budapest éjszakai életében, amelyet zenés kávéházak, tánclokálok, bárok, varieték, music hallok, orfeumok, irodalmi kabarék történeteként is megírható. Ennek az időszaknak a fénykorát idézte fel a Múzeumok Éjszakáján az Orfeum.

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) minikiállításán fotókon találkozhattak az érdeklődők a korszak jeles művészeivel: azokkal, akiket leginkább színházi és filmszerepeikből ismerünk - a Latabárok, Feleki Kamill - és azokkal is, akik az éjszaka királyai és királynői voltak. Így Carola Cecíliával, akinek legnagyobb alakítása a Bogár Imre című darab betyárruhába öltözött fehércselédje volt, s lovon vágtatott be a színpadra, majd lövöldözni kezdett a magasból ledobált vadkacsákra. A két műfaj, a "magas művészet" és a "tinglitangli" egymás mellett élt, föntről időnként leruccantak, s a viszonyt mi sem mutatja jobban, mint az a tisztelet, amelynek hangján Csortos Gyula szólt Rott Sándorról, a szerinte legnagyobb kabaréábrózolóról.

Az évszázaddal ezelőtti programlapokról kiderült, milyen műsor várta a vendégeket: 1923. április 21-én a Fővárosi Orfeumban nyitány, reklamograf, trapézművésznők, magyar szubrett, szubrettutánzó, műkerékpárosok, A századvégi órás című mozgófénykép, búvármutatványok és a Wynne Brothers művésznevű két közönyös szórakoztatta a nagyérdeműt.

S hogy ne csupán két dimenzióban vigyük haza emlékeinkben az orfeumot és egykori művészeit, az ő személyes tárgyaikat, Király Ernő cilinderét, Fedák Sári koktélruháját, Pálmay Ilka bőrkesztyűjét, Tábori Nóra ruháját, Medgyaszay Vilma fűzőjét, Honthy Hanna kézitáskáját, Kiss Manyi hamutartóját, Rátkai Márton székeit, Gobbi Hilda zsúrkocsiját, Latabár Kálmán szerepbabáját mind megtekinthettük, és természetesen dalok is felidézték az orfeumi világot.

Farkas Gábor "Gábriel" konferálása a régi időket idézte, hiszen ezeket a lokálokat és az itt előadott számokat nem hagyták érintetlenül a napi események, azonnal reagáltak a jelenetek, bon mot-k, kuplék arra, ami nappal a közéletben zajlott. Ezért volt tehát abszolút autentikus és frappáns "a rózsaszín inges fiatalembert vezessék ki" megjegyzés Kulka Jánost fellépésre invitálva. A zsebkendőnyi színpadon két klasszikust énekelt a színész, a Cápa-dalt és az Egy szerelem három éjszakája betétdalát (Isten veled, Budapest, te édes), és ugyanígy két számot adott elő Csákányi Eszter, akinek Hajtűk című estje szeptembertől lesz az Orfeum repertoárján. Peller Károly a régi Budapestet operettmelódiákkal idézte meg, sőt, ahogyan a videón látható-hallható, Piaf-dalokat is elővezetett, majd a konferansziéből énekessé átváltozó Farkas Gábor "Gábriel" folytatta a nosztalgiát. S míg Falusi Mariann, Posta Irénke és Rácz Kati énekelt, a pincérek sürögtek-forogtak, a népes vendégsereglet egyszerre részesült a kulináris és a kulturális élvezetekből. Épp úgy, ahogy az egy könnyed nyári estéhez illik, és ahogy az a régi időkben volt szokás.