A virtuóz koncertező művész, az évtizedeken át tartó zarándokévek után, 37 éves korában letelepedett Weimarban, annak reményében, hogy mind művészetében, mind pedig magánéletében kiteljesedjék. Liszt Ferenc választása sorsszerű volt. Weimart a művészetekhez már évszázados kapcsolat fűzte, Goethe és Schiller városában Bach szelleme is megigézte a lángelmét. tovább...
Liszt élete alkonyán elmondta Carolyne hercegnének, hogy muzsikusként már csak az az egyetlen vágya, “hogy gerelyemet a jövő határtalan terébe hajítsam”! Tudta, hogy nem ő az egyetlen komponista a világegyetemben, aki lekörözte közönségét, s bár a meg nem értettség fájdalmas sebeket ejtett rajta, hitt benne, hogy “világtalan közönsége ” talán még látóvá válik. tovább...
Weöres Sándor A teljesség felé című verseskötetében olvasható e mottó, majd zárul a gondolat: benned a létra. Az egyházi ünnepkörben a böjti, nagyheti és húsvéti események vezetik végig az elmélyült embereket a földi mélység kínzó, bűnbánó vágyódásaitól a boldogan kirobbanó, hálatelt, feltámadás felett érzett örömünnepig. Az út felfelé vezet, s egy jól felépített hangversenyen a bennünk lévő létra fokain egy-egy zenemű segít minket tovább ezen az úton, hogy egyetlen estére tömörítve is átélhessük e hetek életérzéseit. tovább...
Csak a muzsika és semmi más? Milyen hatással van a közönségre vagy a zsűrire egy nemzetközi versenyen, ha nem látja az előadót? A szubjektív élmények kiiktatása egy koncerten nem imponáló, hiszen a közönség szereti látni a mozdulatokat, az átélt arckifejezést és megannyi momentumot, ami egy művészi produkció velejárója. Egy zsűri esetében az elvárás és a hatás azonban egészen más. tovább...
Ha a szakma két legjobbja találkozik és párbajra hívják egymást, ma már nem kell aggódnunk egyikőjük elvesztéséért sem. tovább...
Október 14-én kerül sor Király Csaba orgonaművész nagyszabású hangversenyére. A művész repertoárjára jellemzők a Guinness-rekordok közé illő vállalkozások, a nagyszabású koncertsorozatok és a grandiózus orgonaátiratok. tovább...
Rózsaablak, csúcsív, faragott kőcsipke, világos belső tér az építészetben – récit, dialogue, echo, plein jeu a sajátos orgonahangzásban. A francia építészet és az orgonastílus fejlődése kézen fogva járt egymással. Nagy volt a versengés az évszázadok folyamán a központi irányítás megszerzésére, melyben az állam és az egyház egyaránt dicsőséget szerezhetett magának. Katedrálisok sora viselte e titulust időről időre, s árasztotta el Európát a falai között kikristályosodott stílusokkal, tanokkal, szabályokkal és a művészi muzsikával. tovább...
A csodálatos angol gótikus építészet legszebb Tudor-stílusú alkotását a cambridge-i King’s College kápolnája és a londoni Westminster-apátság VII. Henrik kápolnája képviseli. Az előbbit VI. Henrik kezdte építtetni 1446-ban, és a Tudor-házi VIII. Henrik uralkodása alatt fejezték be 1515-ben. A majdnem katedrális méretű, 90 méter hosszú és 12,5 méter széles egyhajós kápolna immár több mint fél évszázada az egyházzene fenséges szolgálatában áll. tovább...
Mióta vallás létezik, szent zene is létezik. Minden kornak megvoltak a maga művészei, akik hivatásukként tekintették a templomi zene felvirágoztatását, jobbá tételét. Egyházzenei reformok sorozata érlelte, szabályozta a liturgiában elhangzó muzsikát, ami ha alapvető jellegét nem is, de arculatát gyakran megváltoztatta. tovább...
Párbajozni ma már nem a sérelmek "becsületes" orvoslásáért szoktak. Annál inkább virtusból, tisztességes erőpróbára hívva ki a másik felet. Ez a fajta megmérettetés igazi kihívás, mely különösen zenészek esetében, fület-lelket gyönyörködtető keretek között zajlik. A győztest zsűrije és közönsége kiáltja ki, öregbítve s fényezve ezzel hírnevét. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a legnagyobbak csatája mégannyira kívánatos és emlékezetes marad. Még akkor is, ha a párbaj valójában meg sem történik. tovább...
Tanúi lehettünk számos alkalommal a Művészetek Palotája orgonahangversenyein, milyen nagyszerű muzsikusokat nevel a több évszázada híres francia orgonaiskola, melynek újabb jeles képviselője érkezik hozzánk az 1947-ben született Loïc Mallié személyében. tovább...
Az európai népi hagyománykincs a zeneszerzők ihlető forrásaként már több évszázada bekerült az udvari, főúri, polgári, s az egyházi műzenébe. A komponisták mellett a 20. század második felétől, hivatásos és amatőr népi hangszeresek, énekesek, táncosok eredtek nyomába, s juttatták el számtalan helyre, ahol már hallgatott a népi muzsika. Az évezredes szájhagyomány e törekvéseknek köszönhetően ma is él, művelhető, kutatható és menthető. tovább...
A Művészetek Palotája új orgonájára mára már az egész világ felfigyelt. Valódi mestermunka, a 21. századi orgonaépítés tökéletes remekműve. Gazdag hangzásvilága, számos regisztrációs lehetősége lehetővé teszi, hogy az orgonairodalom bármely korszaka helytől és időtől függetlenül, csorbítatlanul megszólalhasson rajta. Egy különleges hangszer, legyen az új vagy régi, messze földről vonzza az előadókat, inspirálja a komponistákat. tovább...
Aki valaha járt Angliában, belépett egy katedrálisba, s hallhatta istentiszteleten a kórus és az orgona tökéletes, színpompás hangzatait, az minden bizonnyal megérezte a több évszázados zenei tradíció bűvöletét. Anglia zenei kultúrájának mindig is szerves része volt az egyházi muzsika, mely a reneszánsz óta egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a tökéletes kóruséneklésre s a liturgia szerves részeként az orgonajátékra. tovább...
Vajon ki, mikor és miért csókolta meg? A csembaló a húros-billentyűs hangszerek ma már egyik legnépszerűbb tagja, amely egyre gyakrabban szólal meg korunk hangversenyéletében. Fénykora 1600 és 1750 közé esett, majd egészen a 20. századig a zongora fokozatosan kiszorította a zeneéletből. 1903-tól Wanda Landowska (1879–1959) nyilvános csembalókoncertjei nyomán a hangszer új életre kelt, s a század utolsó harmadától igazi reneszánszát éli. Miért-e hosszú hallgatás, s miért ez az újabb térhódítás? A válasz a hangszer sajátosságaiban, s a korszakonként változó zenefelfogás körül keresendő. tovább...
